Goldenblog 2011 - Végeredmény

Az idei Goldenblogon gasztroblog kategóriában 9 szavazattal
a nem túl előkelő 112. helyen végeztem: link
A zsűri külön kiemelt 11 blogot, abban sem voltam benne: link

Mondhatnám, hogy csalódott vagyok, és akkor nem hazudnék.
Főzinek jelenleg 59 Facebook-tagja van, akik elvileg kedvelik az oldalt... de úgy látszik, csak lájkolják. 59 + én. Szavaztam a blogomra, bár nem túl etikus saját magunkra szavazni, de szavaztam. Szavazott Zsé (szerintem Ő először), aztán Nyúl, Milán és Czila is.
A többi 4 ismeretlen embernek is nagyon köszönöm, hogy szavazott rám!
...és ha erre járnak ugorjanak be, egy süti mindenképpen jár érte. :)

Addig is egy pudinggal szeretném meghálálni a szavazatokat:
(Most lett a kilencből már csak kettő jövőre.
Az enyém adott, Nyúl házilag életfogytig jogosult erre.)

A puding nem csak sima puding, hanem csokipuding barackkal és cornflakes-szel.
Á, most nagyítottam fel... még július elején főztem, és elfelejtettem, hogy ebben nem volt barack, csak cornflakes. Gyanús volt a kakaópor a tetején, nem szoktam pluszban szórni rá... de már emlékszem: a barack hiányzott, a cornflakes egyáltalán nem, mert időközben megszottyadt a szekrényben, és fura volt. Amúgy rendkívül kedveljük a pudingot barackkal és (friss) cornflakes-szel, de ez nem a legjobban sikerült példány volt. Igen, elrettentésnek tettem el... meg azért, mert szó szerint szörnyű volt:

Ha jól megnézitek, ott van benne a szörnyecske feje.

Kicsit kotorásztam, találtam egy vaníliás, valóban finom verziót még májusból.
Van pár elfekvő "finomság" oder "különlegesség" a főzi mappában,
amelyek többségét még nem tudtam feldolgozni.
Sem lelkileg, sem ízlelőbimbóilag, sem blogilag.
De íme, itt a vaníliás puding.
Van az alján barack, a barackon csokis cornflakes és puding.
Na, ezt a verziót szeretjük!
( Kérdezem én: Miért csodálkozom, hogy csak 9 szavazatom van? :)


Köszönöm a szavazatokat!



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Kevert sütemény

Milyen? Miért?
Mert megint a Rama süteményes füzetből sütöttem, és ott ez a recept "Barackos kevert sütemény" elnevezéssel szerepelt, de én először szilvával sütöttem meg, másodszor pedig almával, ezért nálunk marad sima Kevert sütemény.

Hozzávalók a tésztához: 13 dkg Rama sütőmargarin (most sem azt használtam, de tényleg nagyon jó ez a Rama receptfüzet és a Rama margarin is nagyon finom, de abszolút megfelel az olcsóbb margarin is), 12 dkg kristálycukor, 3 tojás, 1 cs sütőpor (Igazából 1 kiskanál áll a leírásban, de mindkét sütinél beleöntöttem egy egészet. Pontosan nem tudom mi lehet a hátránya, ha több sütőport használunk az előírtnál, de látszólag semmi.), 16 dkg finomliszt, 4 evőkanál tej, maréknyi pörkölt, durvára tört dió (5dkg) (kihagytam az egész diós bagázst, de ha tettem volna bele, lehet hogy mogyoróval helyettesítem).
A tepsi kikenéséhez: 2 dkg margarin és 1-2 ek liszt (lisztet sem használtam, mert akárhányszor belisztezem a tepsit, a végén poros marad, viszont amikor nem, akkor sem ragad a formába a sütemény).
A tetejére: 11-12 kisebb szem (kb. 60 dkg) sárgabarack (oder szilva, alma, bármilyen gyümölcs), fél kiskanál őrölt fahéj, 1 ek porcukor.

Az elkészítésben részletezik a mit, hogyan, milyen sorrendben kérdést, de megmondom őszintén, akkor is működik, ha az összes hozzávalót belerakjuk egy tálba, és egyszerre összekeverünk mindent. Persze, akinek van erre külön ingerenciája, az kikeverheti előbb a cukrot a puha margarinnal, majd egyesével a tojásokkal, a lisztes sütőporral és a tejjel, de szerintem csak időpocsékolás, semmi több.
Miután a masszát belesimítottuk a kivajazott tepsibe, a gyümölcsöt a tésztára rakjuk, kicsit bele is nyomkodjuk, fahéjjal megszórjuk (vaníliás cukrot is szórtam rá).
A sütési idő elég relatív, mert mindenkinél más-más a sütő maga, és a rendszer is, amiből az energia áramlik, de az biztos, ha már nagyon jön az illata, és a kés sem lesz maszatos, akkor kész.
A hőfok nálam majdnem mindig 175 °C.

Az almás kevert.

A szilvás finomabb lett.

Erről a képről pedig minden eszembe jutott, csak a süti nem.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Gombás cukkini

Vettünk gombát... megint. A gombapörkölt után már a tejszínes-tárkonyos verziót is kezdjük unni, ezért eredeti terv szerint valahogy trutyimentesen akartam elkészíteni a gombát. Elsőre vöröshagymát képzeltem el hozzá, de a hűtőben találtam egy jól kifejlett cukkinit, amit a hagymával nem szívesen társítottam volna, mert a cukkinit hagymával is unjuk már.
Rég használtam a wokot. Kezdésnek elővettem azt.
A gombát meg kellett pucolni... szerencsére Nyúl kukta hangulatban volt, és segített. Közben felkarikáztam a cukkinit... és... mivel nem bírtam ki, ezért 3 gerezd fokhagymát is karikáztam mellé.
A fél kiló gombát, az egy kissé nagy cukkinit, és a 3 gerezd fokhagymát kevés sóval és kevés vízzel beletettem a wokba. A víz nem volt elég kevés, több szaft keletkezett, mint azt terveztem. Nem volt más választásom, ki kellett gondolni mi legyen azzal a sok lével.
Megint trutyis lesz a kaja, az már biztos.
Szórjunk rá lisztet... egy kicsit csak, ne sokat.
Nem elég.
Tejföl is van itthon. Azt is tettem bele.
Cudar a formája, de az illata jó... reméljük finom lesz.
Sütöttem krumplit is... a biztonság kedvéért... valamit csak kell ennünk, ha...

Végül: nem lett szép, de nagyon ízlett nekünk.
Az egész elfogyott, pedig elég nagy adag volt 2 embernek.
Embernek? Nyúl + én?



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Szegedi burgeres

Ez a blog történetének második vendégposztja. A születésnapi lúdláb után azonban most nem saját készítésű finomsággal rukkolok elő, hanem szosz berlini bejegyzéseihez hasonlatosan gyorskaját kóstolok. A nevében nem túl izgalmas Super Hamburger étterem Szegeden, a Kálvária téren, a Kálvária sugárúton található. A kissé nagyzolósan hangzó szegedi sugárút elnevezéseken egyébként rendre jókat vigyorgok magamban. A hely 1984 óta várja vevőit és még nem tudtam úgy erre járni, hogy ne láttam volna bent embereket és mint tudjuk, egy jó hely ismérve, hogy mindig vannak. Mondjuk ezt a Meki-féle drága dögburgeresek sikeressége rögtön cáfolja is. Öt évvel ezelőtti itteni falatozásom után újra betértem. :)

A választható majd' negyven féle burger variáció pillanatnyi tétlen ácsorgásra kényszeríti az embert, amit az ilyen folyamatos hajtáshoz szokott helyeken kevésbé kedvelnek, de sebaj. Miután az ember kibambulta magát, az ajtó feletti légkondi szele segít megtenni azt az egy-két lépést a kasszáig. Kérek egyőő.. miközben még mindig a táblát pásztázza a szemem. Ecc, pecc.. Kolozsvári hamurgert. Buci, saláta, husi, hagyma, magyaros vaj, vecsési káposzta és ketchup, 525 forintért.

A leírt alapanyagok így néznek ki együtt. A magyaros vaj talányát a hűtőből előkerülő CBA magyaros vaj doboza oldotta fel, a ketchup szerintem kimaradt. A husi nem túl nagy, viszont finom, és ha nem a legolcsóbbat választjuk, hanem az egy-két száz forinttal drágábban futó változatokból kérünk, már két husisat is lehet kapni. A méretre nem lehet panasz, az első falatot jól meg kellett fontolnom, hiszen a kis egyenműanyagburgerekhez képest hatalmas batárról (mondhatni böszméről) van szó.

Szegeden hatalmas léptékben fejlődik a villamos és troli közlekedés, szemléltetésül a három megállósra növekedett Kálvária kitérő közepén álltam meg, távolodóban egy kihalófélben lévő Bengálival. Burgerem pedig pár falattal kisebb lett. A magyaros vaj a hús melegétől kissé megolvad és összekeveredik az őt körülvevő alapanyagokkal, elsőre furcsának tűnt azonban kellemes íze van. A hely honlapján szereplő leírás szerint egyedi recept alapján kis házi pékségben sülnek a bucik. Rendkívül jól hangzik és még el is hiszem, a lényeg persze az, hogy finom.

Egy dolgot nem értettem: a szotyit. Nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan burger is amelyikben héjas szotyikkal kellene küzdeni, így csak valami véletlen keveredésre szeretnék gondolni. :) A napi kajámat megúsztam egy Mekis menü árából. A négy Tescos csokis-kókuszos fánk a visszaútig kicsit elfáradt a melegben, a három sajtos stangli jó volt a fánk édességének fojtásához. Az említett összegből vettem még egy sört, egy Délmagyart, mivel mindig kell venni egy helyi újságot, bárhol is jár az ember.. és természetesen a szuper bucit. Így tehát újfent bebizonyosodott, hogy lehet normális áron, jóllakottabban végezni. Például a Fény utcai piac emeleti lángososánál, amit Para-Kovács által ihletve próbáltunk ki nemrég, de alig bírtuk megenni a két lángost és bőven ezres alatt maradtunk.

Kb. Epres charlotte nagyjából

Citromból készült. Kifejezetten citromos korszakomat élem. Jöhetett volna később is, mondjuk ősszel vagy télen, de most az igazi, amikor más egyéb friss gyümölcs is van. Jó, cseresznyéből ettem dögivel... egészen pontosan: fogorvosig ettem magam. Ez úgy lehetséges, hogy a gyümölcs savassága megtette hatását, és megmardosott kicsit az ínyemnél. Fájt hátul valamelyik, én meg elég nehezen viselem a fogfájást, ezért rögtön el is szaladtam a fogorvosomhoz... úgyis júliusban mentem volna éves kontrollra, de addig nem bírtam ki, majd' meghaltam, annyira fájt... persze ez nem igaz, de bármilyen kis fájdalomra bármilyen nagy pánikot tudok produkálni.
Elmentem hát... mondom itt fáj, most mi lesz? Meghalok vagy túlélem? Azt mondta semmit nem lát, nincs lyuk sehol. Erősködtem, még kétszer megnézettem vele. Azután kérdezte meg, mennyi gyümölcsöt eszem mostanában. Mondtam, hogy elég sokat. Akkor ezért érzékeny, a gyümölcs savas, a sav pedig mar. Öblögessek, és jövőre újra itt. Viszlát.
Jól van. Jobb is így. Furcsa is lenne, ha volna egy orvosom, akinek nem megyek az idegeire.
Amúgy azóta se fájt a fogam.

Szóval, süti...
A legjobb az volt benne, hogy nem kellett sütni... elég meleg az a 25 fok a lakásban, örülök, ha nem kell ráfűteni... ezért is választottam ezt a sütit a másik szuperfinom helyett. Nem lett az igazi. Gyugyunak készült, aki jött megint látogatni, és egy kicsit pletykálkodni. Múltkor megkínoztam szegényt az almás rétessel, de azért volt benne bátorság egy újabb kreálmányomat megkóstolni. Nyúlnak nem ízlett, két kanál után feladta, viszont Gyugyu még repetát is kért belőle... így nem tudom eldönteni milyen is lett valójában. Nekem keserű volt, citromhéja (egzotikus madárka copy by Nyúl) nélkül sokkal finomabb lett volna... vagy málnával, neadjIsten eperrel.
A recept Éva nénitől származik, az Ő verziója tényleg eperrel készült, és egyáltalán nem volt keserű.

Hv a citromos "finomsághoz":
- 1 citrom leve és héja... vagyis legközelebb csak a leve, és nem 1, hanem 2 citrom... a reszelt héj csak sütve ehető, ez az eheti friss tapasztalat
- 1 nagy dobozos tejföl
- 2 dl tejszín
- 1 evőkanál cukor... lehetett volna méz is
- 1 stampedli pálinka... Éva néni rumaromát mondott, de aromával nem játszunk, a rumot nem is szeretjük, pezsgőt nem akartam bontani, maradt a szilvapálinka
- 20-25 db babapiskóta
- Néhány deci tej
Elkészítés: a tejszínt felvertem keményre, hozzáadtam a tejfölt, a cukrot és a citromot. A tejet összekevertem a pálinkával (legközelebb citromlé lesz pálinka helyett is... vagy csak sima tej pálinka nélkül), és belemártogattam a babapiskótát gyorsan. Tényleg gyorsan, mert nagyon hamar megszívja magát, aztán konyul jobbra-balra.
Egy nagy fehér tálba rakosgattam mártogatás után a piskótát... ez a későbbiekben csak azért érdekes, mert ha a süti maga is fehér, és a tál is, akkor a végén fényképezhetetlen lesz.
Egy sor babapiskóta, krém rá... megint babapiskóta, megint krém.
Nekem 3 soros lett.
Érdemes előző este megcsinálni, hogy éjszaka összeérjen a hűtőben. Az enyém nem csak összeért, de erjedt is, és a pálinkától igazi kocsmaszag terjengett a hűtőben.

Egy kis kakaóporral próbáltam a keserűt elvenni, de nem sikerült.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Semmeringi harapnivaló bodza

Pünkösdkor Semmering felé vettük az irányt...

...élményvonattal.
Akkor még nem is sejtettük, hogy az élmény többet is jelent náluk:
Hazafelé fékprobléma miatt több, mint 2 órát késtünk...
ezt úgy magyarázták, hogy benne van a pakliban és a jegyen is rajta van.
A jegyen semmi ilyen nem olvasható, viszont az igen, hogy hazafelé meglepetéssel készülnek... tényleg meglepődtünk. Nem részletezném tovább, mert a nap attól még jó volt, de aki ezzel a vonattal utazott, többet nem fog, a végére már nagyon olyan volt a hangulat.

A vonat végállomása a Semmering utáni, Mürzzuschlagban volt.
El is mentünk odáig.
Először a Südbahnmuseumot néztük meg...

...majd sétáltunk egy kicsit. Csend volt, és a velünk együtt érkező magyarokon kívül nemigen láttunk embert. Három üzlet volt csak nyitva: az egyik természetesen egy Kínai gyorsétterem volt, a másik egy döneres, a harmadik pedig egy pékség-cukrászda túinvan.

A képen nem látszik, hogy valójában milyen omlós,
pihe-puha túrós tésztája volt ennek a barackos finomságnak.
(És ezennel a gasztro részét ki is végeztem a bejegyzésnek.)

Miután végeztünk a sütivel, visszavonatoztunk Semmeringbe.

Sétáltunk az állomástól 2 kilométert, és már Zaubergnél is voltunk.
(Erről Nyúl részletesen beszámol a saját blogjában.)

Nem kellett várakozni, gyorsan felértünk lanovkával.

Csudálatos volt.

Volt még feljebb is... egy fából épült kilátó sok-sok lépcsőjét kellett (volna) ehhez megmászni. Nem lett volna gond, de leláttam a rések közt, és hirtelen túl magasnak találtam, ezért csak az első emeletig jutottam... olyan érzésem volt, mintha létrán állnék, azt pedig még itthon se szeretem: ingatag, és lefelé nézve túl sok az információ.

Visszafelé nem nagy kedvvel indultunk.

Lent egy kóbor szarvas várt minket.

Hozzá se Nyúltam. :)

Életem első igazán barátságos kis kápolnája...
ide tényleg jó volt betérni egy kicsit.

Mázas cserepe nemcsak a kápolnának volt.

A szebb időket is látott, most lakatlan Südbahnhotel.

Ezen a vadromantikus úton mindennap sétálnék.
Láttunk épp csak most nyíló orgonabokrot, és bodzát is.
A tisztaság, ami egész Semmeringből áradt, arra késztetett,
hogy beleharapjak ez egyik bodzavirágba.
Régóta ki akartam ezt próbálni, csak itthon nem szívesen veszem
a számba ezeket a koszos bokrokat.
Keserű volt a bodza, de lehet hogy bogarat is haraptam hozzá, azért.

A képre kattintva nagyobb méretben is látható.
Ez minden képre igaz, nem csak erre, de azért itt emelném ki,
mert ott a távoli hegyoldalban néz felénk egy szem.

Látjátok?

Jobban ránagyítva.

A vasútállomáson nyílt...
és tényleg nem haraptam bele.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Óriáscsipetke borsólevessel

Másképp is végződhetett volna, de úgy alakult, hogy először cseresznyés sütit sütöttem, ami teljesen felemésztette az összes türelmemet, így az első néhány normálcsipetke után, már az egyre nagyobbak következtek. Ráadásul a cseresznyés süti is olyan lett amilyen, végül aztán ide se hozom, majd ha finomabb lesz... az, hogy szebb is lesz, nem valószínű, de lényegesen jobban szokott sikerülni.
Zöldborsót még nem főztem ezidáig... főztem volna, főleg főzeléket, de Nyúlnak nem barátja a zöldborsó, ezért én sem ettem az elmúlt 3 és fél évben. Most is csak azért, mert épp leveslázban égek, és folyton kívánom, nincs az a mennyiség, amit ne tudnék megenni belőle... ez talán azért van, mert néhány kósza próbálkozástól eltekintve, alig ettünk levest az utóbbi időszakban, és most egyben követeli a lemaradást a szervezetem.
Eredetileg nem fagyasztott borsóból akartam, de aztán mégis abból készült.
Hv a leveshez: fél kiló zborsó, 5 db (új)sárgarépa, 1 gyökszi, 1 pohár tejföl, 2 tk liszt, 4 mk pirospaprika. Csipetkéhez: 1 tojás, liszt (amennyit felvesz, persze), pici só, szárított petrezselyem.
A borsót a répával és a gyökszivel belehelyeztem a lábasba, dobtam rá két erőleveskocekát, valamennyi sót (érzéssel, ahogy kell), 2 babérlevelet, öntöttem rá vizet és fedő alatt főzni kezdtem.
Ezután nekiálltam a csipetkének, mert gondoltam, hogy körülményes lesz így elsőre. A tojással megpróbáltam összegyúrni a lisztet... ölég maszatos volt, nem láttam a végét egy ideig, aztán pihenésként megsóztam, megpetrezselymeztem és tovább gyömöszöltem. Elérkezett az a rész, amikor a kezemen több tészta volt, mint a tálban... de a végére csak összeállt.
Csipegettem. Nagyon lassú lesz ez így. Csipegettem. Már forr a leves 10 perce... a borsó zsenge, a répa zsenge, alig kell főzni őket, beletehetném már a csipetkét, de alig van. Sose végzek. Jó, legyen nagyobb. Nem elég nagy. Ha gombóc, akkor sokáig kell főzni, de azt meg nem akarom. Kukac... kiskukac. Na jó, erre már tényleg nincs időm...

...és ez lett belőle.
Bájos.
Grízgaluskának jobban eladható lett volna.
Szerencsére megfőtt, és az íze se volt rossz, de legközelebb több sót gyúrok bele.

A leves ezzel még nem volt kész... miután beletettem a csipetkét, hamar az 1 pohár tejföl, 2 tk liszt, 4 mk pp összeállításból kikevertem a habarást... beletettem, felforrt. Amikor levettem a tűzről szórtam rá petrezselymet és egy kicsit utánasóztam, mert a cseresznyés süti nem hozott szerelmetes hangulatba. Nem mondom, hogy csúcsszuper lett, de annyira finom se volt... hiányzott belőle egy paradicsom meg egy rendes paprika is... meg még ki tudja mi... olyan régen ettem ilyet, hogy lehet így volt jó.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Citromos süti kétszer

Az első süti receptjét egy régebbi Rama süteményes füzetben találtam. Mama adott néhány ilyen receptfüzetet, de még csak az első átlapozásáig jutottam... annak se emlékszem a végére, mert olyan guszta sütik vannak benne, és olyan könnyen elkészíthetőnek tűnik mindegyik, hogy fejben el is készülnek hamar, így gyakorlatilag folyik a nyálam füzet nézegetés közben, amit a gyomrom se bír sokáig, ettől meg már gondolkodni sem tudok... ezért nem jutottam még a végére, és már ott tarok, hogy elő se merem venni őket, főleg nem este.
Ez a Rama "Tavaszi sütemények"verziója, ami nekem a karácsonyi sütiket juttatta eszembe... mindegyiket odaillőnek éreztem, de ez a citromos süti pont ilyen kánikulában esik jól, ezért cseresznye-, és eperszezon ide vagy oda, ezt sütöttem meg.

Első süti:
Hv a tésztához: 4 tojás, 10 dkg cukor (13-at írt, de én mindig kevesebbet rakok bele), 1 nagy citrom leve és reszelt héja, 8 dkg Rama sütőmargarin (nem azt használtam, hanem másmilyet), 1 cs sütőpor, 12 dkg finomliszt, tepsi kikenéséhez: 2 dkg margarin és 1-2 ek liszt (a lisztet kihagytam, mert eddig kétszer sütöttem meg, és amikor beliszteztem, a végén poros maradt, viszont amikor nem, akkor se ragadt a formába).
Végre egyszer szakszerűen írom le a receptet... akarom mondani: másolom.
1: A tojássárgáját a cukorral fehéredésig keverjük, a jól megmosott citrom héját belereszeljük, levét kifacsarjuk és azt is hozzáadjuk. Az olvasztott, de nem meleg margarint belecsurgatjuk, majd hozzáadjuk a sütőport és a lisztet is. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, óvatos mozdulatokkal a masszába forgatjuk (tényleg óvatosan fogtam a robotgépet... de semmi baja nem lett, siettem, és így jobban el tudtam keverni.)
2: Egy kicsi, 15 x 25 cm-s magas peremű tepsit (a miénk nem tudom mekkora, de én a csatos Ikeás tortaformát használtam) margarinnal kikenünk, és a citromos masszát belesimítjuk. Előmelegített, közepesen forró sütőben (180 fok, légkeveréses sütőben 160 fok) kb. 25 percig sütjük. (Nekem több idő volt... igaz a mi sütőnket csak saccra lehet beállítani, lehet nem volt olyan meleg, mint azt javasolták.)
3: Ha kihűlt, citrommázzal bevonjuk. Ehhez 12 dkg porcukrot 3 evőkanál citromlével addig kevergetünk, amíg teljesen fel nem oldódik. Egyenletesen a tésztára kenjük és dermedni hagyjuk.
(Azért a szöveget kicsit zanzásítottam... nem állt jól az egy az egyben másolás.)

A mázhoz nem használtam fel a 12 dkg porcukrot, mert nem akartam, hogy édes legyen, de a citromléből többet használtam, pontosabban: egy fél citromot totál belefacsartam, és ahhoz tettem 2 tk porcukrot... összekevertem, és ráöntöttem a sütire.
+ még vékony citromkarikákat is hozzáképzeltem, de nem volt olyan éles késünk, amivel szépen tudtam volna karikázni, ezért maradt ez a pár cafat.

Ránézésre sima piskóta, de annál azért finomabb.
Akik kóstolták, dicsérték.


A másik süti egy gyenge próbálkozás volt,
de nem volt teljesen ehetetlen.

Második süti:
A kiindulási pont a Kefires piskóta volt, abból lett a joghurtos-citromos sütiszerűség... nem is a sütiséggel volt a baj, hanem a citrommal, amit belebarmoltam. Szerintem, ha azt normálisan belereszelte volna Nyúl (az előzőnél is Ő csinálta), akkor nem lett volna vele különösebb gond.
Hv: kefir helyett 1 pohár natúr joghurt, 2 pohár liszt (utólag arra gondoltam, hogy lehetett volna az egyik pohár liszt helyett 1 pohár kókuszreszelék, de aztán bevillant a Kókuszos borzasztó, és ha naranccsal keserű a kókusz , akkor lehet, hogy citrommal is az, ezért jobb, hogy mégse próbáltam ki), 1 pohár cukor (mindig csak fél pohárral rakok bele), fél pohár olaj, 2 tojás (csak 1 volt itthon), 1 tk szódabikarbóna... és ebben az esetben még: fél citrom beleaprítva... héjastul, mindenestül. Az egészet összekevertem (nem volt kedvem elővenni a robotgépet, csak egy kanállal csináltam), aztán kivajazott tepsiben, közepesen forró sütőben barnulásig sütöttem.

A reszelt héjhoz képest túl nagy citromdarabkák kicsit keserűek voltak így ebben a formában, ezért rásegítettem Nutellával... úgy már jobb volt, de azért ma már kidobom a maradékot, mert a fele még mindig ott van, és már nekem sincs hozzá lelkierőm.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Virslispörkűtt

Múlt héten készült... pont aznap, amikor majdnem lementem csirkehusiért, de aztán mégse, viszont volt virsli (<- alliteráció rulz) a hűtőben, ezért abból készült a pörkűtt. A "rendes" és a virslis közt semmi különbség, az eljárás ugyanaz, csak a végén mérsékeltebb volt az ováció itthon.
Nem baj, ezt is kipróbáltam, működik... csak legközelebb inkább főzelékhez feltétnek fogom (<- megint) adni, mint így. Egyszerű volt, de azért leírom... mégiscsak úgy szokás:
2 nagy vöröshagyma felszeletelve (elvileg apróra, de nekem a virslikarikával azonos nagyságúra sikerült), 5 virsli, só, pirospaprika, és a végén petrezselyem.
Először a hagyma sül, majd ha üveges -> virsli rá + só + pp + víz egy kicsi + fedő.
Jó lett volna bele egy tv paprika és/vagy egy paradicsom, de az is a zöldségesnél maradt.
Hamar kész lett, a tarhonyával együtt fél óra kellett hozzá.

Ismerem a tojásos verziót is, de azt már tényleg nem lehet csak így...
az is főzelékre való igazából.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Meggyszósz

Amikor a keksztekercshez főztem a krémet, már akkor eldöntöttem, hogy majd kipróbálom ezt. Megint csak azt tudom mondani: sok idő kell mire mindenre magamtól is rájövök, de legalább már nem csak kotyvasz lesz a vége, hanem ehető akármi.
Sütöttem csokis kuglófot, és hozzáképzeltem egy kis meggyszószt... éppen volt a hűtőben meggybefőttlé. Ha rákerestem volna, biztos találok jó és egyszerű receptet, de maradtam a sajátomnál... mi bajunk lehet? volt már minden a főztömtől... egy kis extra futás ide-oda nem olyan ritka helyzet nálunk... ha meg ránézésre se lesz jó, legfeljebb kiöntöm, és senki nem tud majd róla.
Azért hosszú a bevezető, mert maga a recept abból áll, hogy a meggylét 2 evőkanál liszttel, kevés porcukorral (lehet többel is, de kifejezetten a savanykás ízre vágytam), 1 cs vancukkal felforraltam állandó kevergetés mellett. Amikor besűrűsödött, hagytam állni egy kicsit, majd a sütire és mellé öntöttem.

Szomszédasszony szája görbül,
hátulról szebb, mint előlrül.

(Azt hiszem, a fejes sztoriból már mindent
kihoztam, lassan áttérek a virágokra.)



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

150% sárgarépa

Ez egy elfekvőben lévő receptem, ami még a régirépa idejében készült... több, mint valószínű, hogy újrépából ehetőbb és finomabb lett volna.
Korábban volt már egy nagyon hasonló receptem, a rizses padlizsános, de azt nem találtam elég vitamindúsnak, ezért répával és kukoricával egészítettem ki... na, nem mintha a kukoricában annyi minden lenne, de a tény, hogy zöldség, pszichoszomatikusan sokat segít.
A répával más a helyzet, abban van minden... ebben különösen sok minden lehetett, mert alig akart megpuhulni, ráadásul nem volt kevés belőle, ezért gyakorlatilag félig nyers volt az ebédünk.
A padlizsános receptet átírtam répásra:
Hv: rizs, 2 db cukkini, 1 kukoricakonzerv, rengeteg sárgarépa, sajt, petrezselyem, citromlé
Egy tálka rizst megmostam, kevés olajon megpirítottam, megsóztam, felöntöttem két tálka vízzel, beletettem a felkockázott répát, a felkarikázott cukkinit, és hagytam rotyogni... amikor már nem volt alatta víz, beleraktam a kukoricát, az apróra vágott sajtot egy kis citromlével és szárított petrezselyemmel, majd összesütöttem még egy kicsit annyira, hogy a sajt megolvadjon és megpiruljon.

Ha régirépából készítjük, kicsit főzzük elő
mielőtt a rizst és a cukkinit is beletesszük...
ennyi eszem lehetett volna, de majd legközelebb.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Soroksári túrós bukta

Mama szombaton buktát sütött. A fényképező mindig nálunk van. Mindig, csak szombaton nem volt. Nem baj, szerettem volna már mobilos képet is ide... na, nem mintha a szakszerűen készült fotók többsége itt a blogban nem annak látszana.

Amikor odaértünk, ez a látvány fogadott minket...
kicsit összezavart, mert azt hittem az illatot hozzáhallucinálom,
de kiderült, hogy nem egyedül vannak...

Olyan finom volt, hogy ebéd után jóllakottan kettőt ettem meg belőle...
aztán kicsit később még egyet... meg még egyet.

Túrós bukta tészta:
1 nagymama
1 kg liszt (Mama mindig átszitálja)
5 dkg élesztő
15 dkg margarin
2-3 ek cukor
4 tojássárgája
langyos tej - természetesen amennyit felvesz,
de a tészta lágy legyen, ne kemény
+ összedolgozni és keleszteni, ahogy kell.

Töltelék:
50dkg túró
2 tojássárgája
Cukrot nem mondott hozzá, és nem is volt túl édes,
úgyhogy szerintem, az tényleg nem volt benne.
Ha mákos, akkor tojásfehérjével kell kikeverni a mákot,
és akkor nem kell vízzel főzni előtte, csak a felvert fehérjével
összekeverni + egy kis cukorral, és kész.

Mama így diktálta le... majd a végén hozzátette:
"Leírhatod, de úgyse lesz ilyen."
Igen, ezért a legfontosabb hozzávaló az 1 nagymama.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Kutyából nem lesz vacsora

...avagy inkább reggelire együnk ilyesmit.

Nem tudom, itt most mennyire ildomos a szalonna, de ha van tojás is a hűtőben, akkor inkább azt majd a rántotta alá használjuk fel. Érdekes néha nálunk: van két cirmos lény, akik biztos, hogy nem macskák... van egy Nyúl, akinek egyáltalán nem bojtos a farka... és volt egy ideig kutyánk is... na, Ő meg sose ugatott. Még jó, hogy normális tudok maradni ilyen környezetben.
Nyúl vacsorája belül puha volt és meleg, ráadásul a szeme is piros lett a fényképen, de legalább mosolygott. Szerintem valamilyen terrier keverék lehetett, mert rövidszőrű, viszont kajlafülű, volt, és kolbászt ehetett utoljára, mert olyan íze volt megsütve.

Ha nem volt korpás a haja, nem tudom, mi az ott körülötte.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Szuperfinom tejfölös lencseleves

Kedden voltam ismétlő vérvételen a vashiány miatt... vártam az eredményt, és megnyugtatásul (mintha bármit is számított volna vérvétel után) valami vastartalmút akartam főzni.
Leves rég volt, ezért megszavaztam a lencselevest.
Hamar kész lett, és úgy sikerült, ahogy szerintem soha nem fog a jövőben... így csak egyszer lehet megfőzni, legközelebb már nem lesz ugyanaz... ha mégis, majd frissítek.
Amit beletettem: 25 deka lencse (beáztatva), 1 hosszú petrezselyemgyökér, 5 sárgarépa (nem voltak túl nagyok, viszont már a zsenge idei termésből, ezért ennyit), 2 babérlevél, 3 gerezd fokhagyma, egy darab kolbász összekockázva, só.
Ezeket mind beletettem a fazékba, öntöttem rá vizet, és főzni kezdtem... nem sokáig, hamar puha lett minden. Miután megfőtt a zöldség, egy pohár tejfölt 3 teáskanál liszttel csomómentesre (majdnem) kevertem, és behabartam vele a levest. Lehet nem kellett volna liszt az eredeti recept alapján (vagy ötöt elolvastam, mielőtt kialakult a sajátom), de én így csináltam, és nagyon finom lett. Azért is dicsérem ennyire, mert Nyúl olyat mondott, amit még soha: Nagyon finom!

Erős Pista fakultatív, de egy mokkáskanál nem oszt, nem szoroz.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Káposztás párna, de savanyú

Vidra oda se nézett:
Jajjj, inkább ne is lássam mit művel a konyhában...
remélem a halaspácsó nem kerül veszélybe.

Esmét barkácsolhatnékom volt, ezért megszületett a savanyú káposztából készült leveles párna, májkrémmel, sütőben, alufólián, nyomokban sajttal, éhesen és kicsit aggódva az eredménytől, de bizakodóan.
A savanyú káposzta egészséges, tele van C-vitaminnal, ezért feljogosítva érezte magát, hogy megtévesszen, és összekeverjem a kelkáposztával... na, nem mintha akkor kellemesebb lett volna a konyhában levegőt venni. A párna hamar elkészült... türelmetlen állapotban kezdtem neki, ezért csak nyolc részre vágtam a kiolvasztott leveles tésztát, és inkább nagyobb párnákat készítettem. Miután kinyújtottam a tésztát, megkentem májkrémmel... úgy terveztem, hogy mind a nyolc így jár, de négynél elfogyta magát, ezért a maradék négyre valami mást kellett kitalálnom... végül lett két kolbászos, és két főtt tarjás. Mindegyikre raktam apróra vágott trappista kockákat és jócskán káposztát... ha nem lettem volna rest, még a tetejére is reszeltem volna sajtot, de ez komolyabb érdeklődés hiányában elmaradt.

Jó volt, és kisülve már egyáltalán nem volt kellemetlen illata...
bár, a kolbászból legközelebb kevesebbet teszek,
mert elég intenzív volt a káposztával együtt az íze.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Péksüteményes utolsó nap Berlinben

Utolsó nap a BackWerk egyik pékségében vettük meg a reggelit. Ajánlani tudom mindenkinek, nagyon szép ott minden, és nagyon ízlett, amit ettünk... ráadásul önkiszolgáló, így annyi ideig ismerkedhetünk az áruval, ameddig csak akarunk. Külföldiek számára ez külön jó, nekünk is mindenhez idő kellett, mivel nem ismertünk semmit.

Nagyon jó választás volt ez az Apfelberliner... annyira finom volt, hogy még most érzem az ízét a számban, ha rágondolok... voltak benne almadarabkák, és.... hmmm, nem tudom még mi, de bármikor újra, bármennyit belőle.

Vettünk még perecet is, ez is finom volt. A harmadik versenyzőről nem készült kép, az valamilyen sajtos-baconös zsemle volt... és persze az is nagyon ízlett.
Úgy érzem, bármit választhattunk volna, nem tudtunk volna mellényúlni... legalább ez egy kicsit feldobott minket az utolsó napunkon... az utolsó nap mindig szomorkás, és a legfárasztóbb is egyben.

Először Spandau-ba mentünk, ott ettük meg a reggelinket...
hangulatos utcák, finom reggeli... nem igazán volt kedvünk továbbmenni.

Elvonszoltuk magunkat a Citadelláig, de be már nem mentünk...
utolsó nap már kívülről is elég volt látni.

Szeretik a vicces táblákat a németek, ez a kép még az állatkertben készült.

...annyira jó poén, hogy dupláztak is.
Nincs ezzel gond, ha valamit viccesnek találok,
akár egy hétig is hajtogatom.

...és, ha már vicc:
Tamás bátya kunyhója - ez egy metróállomás Berlinben! :)

...és, ha már vicc és metróállomás:
Ha kedvenc tahómtól, Sixxtől idéznék:
csöcs-pöcs : 2-1

Nagyon elvesztem ebben a sok berlini hülyeségben...

+ ennyi fura szobrot még életemben nem láttam.
A legtöbb valamilyen orgiáról szólt, meztelen és azonos nemű emberekkel.
Olyan képet nem hozok, nem vagyok én prűd, de ez egy kajás blog.

Most már mindegy, muszáj megmutatnom mennyire nem érdekelte
a vízilovakat a jelenlétünk... de még a madár is háttal volt.

Egyszerűen nem tudom befejezni ezt a bejegyzést... olyan,
mintha akkor kellene hazaindulnunk, pedig már két hete
itthon vagyunk. A végére legyen tévétorony...

...épp a 9-ben lakik.
Jó szám, és szerencsés is.

Úgy érzem nem varrtam el minden szálat, vissza fogom még tapsolni Berlint.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!