2010. október 29., péntek

Wow

Köszi szépen!

Az InStyle novemberi számában,
a 118. oldalon a bal hasáb közepén...

:)


Share

2010. október 26., kedd

Csokis barackos

Igaz, hogy almából van dögivel, de nagyon kívántam valami csokisat/kakaósat, ami barackos. Keresni akartam egy csokis piskóta receptet, de nem voltam kockáztatós hangulatban, ezért egy bevált receptet használtam fel. Volt otthon kefir, tehát a kefires piskóta lett az alap annyi plusszal, hogy a tésztába kevertem 4 púpozott teáskanál keserű kakaóport, és a barack süllyedős tulajdonságára tekintettel szódabikarbónából dupla adagot is. A már eleve felezett barackot nem vágtam fel, úgy tettem a tepsibe a kiterített tésztára.

Nem használt a dupla szbóna... megint a hasára feküdt a barack. Azzal is gondban voltam, hogy mikor vegyem ki a sütőből a sütit, mert arra nem hagyatkozhattam, hogy majd, ha megbarnul... elő kellett vennem egy kést, és néha megszurkáltam... ha már ez a bevett módszer.
Finom lett, és vanília fagyival a tetején még finomabb lett volna. Share

2010. október 25., hétfő

Almás csipegetős

Folytatódik az almás mizéria... múlt héten kénytelen voltam barackból sütni az almatortát, most meg DM küldött egy szatyorral, és annyi almánk van, hogy nem tudjuk már mit csináljunk vele.

Nagyon nem volt kedvem párnácskákkal bíbelődni, ezért leegyszerűsítettem a műveletet, és simán kettévágtam a leveles tésztát, akár csak az ál túrós rétesnél, csak ennél a verziónál nem tudtam görgetni a sok alma miatt. Rudanként 2 almát kockáztam bele, és ha jobban kinyújtom a tésztát, talán még össze is tudtam volna hajtani.

Nyusz jól adagolta a porcukrot és a fahéjat... nagyon-nagyon finom volt. Másnapra alig maradt egy kevéske... reggelire megettem egyedül... de Nyulat biztosítottam róla, hogy majd este kap egy újabb adagot. Nem kapott, másmilyen sütit sütöttem... azt pedig meg se kóstolta. Share

2010. október 24., vasárnap

Almás köcsög

Nagyon jó kis ajándék ez tavalyról. Apóséktól kaptam névnapomra, és azóta is nagyon szeretjük... melegedni mellette, nézni is, és enni is az almát belőle. Hivatalos nevén: Kerámia almasütő, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Azt nem tudom, hol vették, de Afrika Design Bt. van a címkén.

Nagyon egyszerű a hozzátartozó recept: 1 almát összekockázunk, egy kis vaníliás cukrot szórunk rá fahéjjal, és fél deci vizet öntünk az egészre. Fedő alatt kb. 1 óra alatt finom kompót lesz belőle. Az alágyújtásnál viszont, mi nem egy mécsest használunk, hanem kettőt.

Ha kész az alma, egyszerűen csak kieszegetjük
a minicserépkályha tálkájából a kompótot.
Share

2010. október 19., kedd

Almatorta barackból

Úgy terveztem, hétvégén két szuperfinom almatortát is sütök majd, de az utolsó napra, péntek délutánra hagytam az alma vásárlást, ráadásul abban bíztam, hogy a Pennyben nem disznóknak való csemegét árulnak ilyen címszó alatt, ezért maradt a barack konzerv...
Kicsit féltem, Nyúl is óva intett, hogy így meg úgy, ne kísérletezzek, az almatortát almával kell csinálni, de mégis győzött a fáradság, és a barack. Szombaton fél 7-kor keltem, mert 9-kor már indulnom kellett a vonathoz... majdnem le is késtem, mert a torta nem nagyon akart megsülni. Ugyanúgy csináltam, ahogy a másik receptben megírtam korábban, csak ennyi volt a különbség... 10 perccel tovább kellett sütni.

Ez a vasárnapi verzió... és a felirattal ellentétben nem én, hanem Nyusz fényképezte, csak elírtam véletlenül... és most is győzött a fáradság, de leginkább a lustaság, és az hogy otthon van az alapanyag és itt nem tudom átírni. A szombatiról jobb lett a kép (amellett hogy én fotóztam), csak a süti lett kicsit kacskább. Ha valakinek feltűnt a bal sarokban fekvő süti, akkor elmondom, hogy az a Mama almás pitéje. Finom volt, és mérsékelten szakácskönyvbe illő, de legalább azt is tisztáztuk, hogy a főzi-sütihez való tehetségemet tőle örököltem.

A barack jobban lesüllyedt az aljára, mint az alma.








Share

2010. október 12., kedd

Szoszi-bólé

Kábé csütörtök magasságában elhatároztuk, hogy kénytelenek vagyunk szombaton kicsit lelazulni, mert a felmondásnak azon a határán voltam, hogy tényleg csak egy paraszt hajszál választott el tőle... és, mivel ezt a hónapot még jó lenne kihúzni ott, ezért valahogy erőt kell gyűjteni a maradék 3 hétre.
Nyusz a pálinkázásban hisz mostanában, de az túl hamar legyűrt volna mindkettőnket, ráadásul nem a gyors leépülés volt a cél... főleg, hogy még az X-faktor után a Das Supertalentet is meg akartuk nézni... és jó, hogy megnéztük a végét, mert Dieter, a németek első számú Istene ismét formában volt.
Gondolkodtam akkor mit igyunk, ami nem gyorshalál? Sörözni nincs kedvem, a bort nem szeretjük. Ó, hát van itthon Sangria... és ananász is + alma is. Szívemszotyit megkérdeztem, mit szólna egy kis Szoszi-féle bóléhoz... a Sangria mellé beleöntjük majd az Agárdról hozott kerítés szaggató páleszt is, jó? Jóóóóóóóóóó.
Összevágtam 1 almát, beletettem egy tálba, 1 ananász konzerv felét is... ráöntöttem a Sangriát, és a páleszt. Nekem elég erős volt így is, de Nyúlnak nem, ezért Ő még utólag öntött a pálinkából egy kicsit.
Két körre neveztünk be... de a második bekeverésnél nem tettünk bele almát, mert az lassan szívja be a tutit... simán csak ananásszal is finom volt, főleg hogy abba már az ananász levét is beleöntöttem.

Szigorúan kanállal.


Share

2010. október 4., hétfő

Kotyvasz

Az újabb remek mutatvány után folyton az egyik első óriásbakim játszódik le a fejemben... egyszer már megfogalmaztam, a fórumon írtam meg Kzellának.
Most akkor magamtól idéznék 2008-ból:

Akkor kénytelen leszek elmesélni... egy szokványos szombat délelőtt kezdődött... elmentünk a Tecsóba. Kérdeztem Csaló bá'-tól mit szeretne ebédelni, de nem tudta (azóta is állítom, a probléma ott indult). Sertepertéltünk a husik körül, és megszavaztunk egy nagyon szépen kinéző pulykacombit. Hazaértünk, és befáradtam a konyhába... összevágtam a hagymát, és feltettem egy kis olajba... közben bevillant, ha már olyan szépen szeletelt a husi (6 szelet volt), miért nem raktam inkább sütőbe a hagymával... ez a gondolat annyira megtetszett, hogy rögtön le is vettem a tűzről a hagymát, és a tepsibe pakolt husira öntöttem... úgy félig megdinsztelve. Továbbgondoltam, és arra jutottam, talán fel is szeletelhettem volna... így egy negyed óra sütés után, kivettem a tepsit, és késsel villával felcsíkoztam (elég forró volt, másképp nem ment).
Na, mondom: már majdnemhogy, csak mi lesz hozzá a köret?
Majdnem tészta lett, de tarhonyát választottam (ez is egy fordulópont volt). Olvastam a leírást, miszerint meg kell pirítani, mielőtt megfőznénk. Ó, ez egyszerű, berakom a husi mellé a tepsibe, és egy füst alatt letudom ezt a kérdést... és betettem. Gondoltam, legyen akkor már krémes állagú a dolog, ezért nem csak vizet, hanem tejet is öntöttem mellé. Jól megfűszereztem, és hagytam egy ideig... aztán, véletlenül kinyitottam a mélyhűtőt (ez sem volt egy átgondolt művelet), ott meg fagyasztott brokkolit találtam. Azt is betettem a husi és a tarhonya mellé.
Ez mind nagyon lassan ment, szóval cirka 3 óra múlva úgy éreztem kiveszem, és tálalom. Csaló bácsi még fújta, amikor én már bekaptam egy husit... pfffú, mondom, ez még nincs kész, mert kemény, ne edd meg. Visszakapartam a tepsibe, és megint beraktam a sütőbe... egy kicsit gyanús volt, hogy ennyi ideig kell a pulyka husit sütni, ezért felhívtam anyámat... Ő világosított fel, hogy az a husi már soha nem lesz puha.

Komolyan mondom, azon csodálkozom, hogy még mindig próbálkozom.

Egy másik tőlem, szintén 2008-ból:
Szombaton megdicsértek... Csaló bácsi azt mondta, nem finom, de legalább ehető.


Share

2010. október 3., vasárnap

Szegfűszeg almával

Az alapötlet egy könnyű almás édesség volt... ismételten nem állt szándékomban változtatni a recepten, de... de kicsit benéztem és a 20 deka babapiskóta helyett csak 10 deka volt itthon... és tojásból is csak 2. Arra gondoltam, ha nincs annyi babapiskóta hozzá, akkor valószínűleg nem lesz, ami felszívja az almát és a vizet... merthogy, nem elég hogy nem volt minden maradéktalanul meg a recepthez, de még nem is emlékeztem minden sorára... most nézem pl ezt: "rámerem a lecsöpögtetett almát". Ja, kérem... így könnyű... én nem akartam lecsöpögtetni. És itt van ez is: "olyan félpuhára főzöm". Nem félpuha ez most sem.
Nem is tudom le merjem-e írni, mit kotyvasztottam.
Végülis... volt már itt egy-két brutál kaja, ez nem oszt, nem szoroz.

Már az elején nagy bizonytalanságban voltam, hogy mekkorákra vágjam az almákat, de megoldottam... felraktam kevés vízzel, de a fűszerek arányát nem találtam el, és így utólag határozottan soknak bizonyult az 1 teáskanál szegfűszeg. Az 1 teáskanál fahéj belefért... sőt, abból még szórtam bele később is.
Aztán kiterítettem a legkisebb tepsink aljába a babapiskótákat... a felszívódást egyáltalán nem láttam magam előtt... és akkor bevillant, hogy délután tejbegrízt akartam főzni, és igazából mindkettőt kívánom, ezt a sütit is + a tejbegrízt is... kettő az egyben? Húú, az meredek! Na jó, de úgysem tudok mit kezdeni a tojás sárgájával, és kidobni nem akarom, tehát azzal már úgyis beújítok, és a megfelelő helye sincs meg, szóval... Szóval, azt találtam ki, hogy a sárgákat kikeverem egy kis tejjel, azt ráöntöm a fűszeres-vizes almára, és még szórok rá 4 evőkanál darát. A túl sok szegfűszegtől jó barna lett, nem volt szép. És ha már megléptem ezt a mutatványt, várnom kellett volna egy kicsit, amíg az alma el kezd puhulni, mert így a gríz már oda-odakapott, az alma pedig még kemény volt.
Letekertem, a sütőben majd megpuhul... az almás táskás alma is puha volt. Ráöntöttem a babapiskótára, elegyengettem, a felvert tojásfehérjét is.

160 fokon hamar megbarnult.
Kivettem a sütőből... nézegettem jobbról, nézegettem
balról... jééé, egy békát is belesütöttem, és még mosolyog is.

Ő nem a Dolce Vita-t nézte meg, hanem a Dolce Morte-t.

Tányéron nem mutatott valami jól, az íze kicsit olyan volt,
mintha csak szegfűszeget eszegetnék, a babapiskóta csöppet
száraz maradt, de azért az illata kellemes volt.

Share
Share