2010. november 10., szerda

Születésnapi lúdláb Nyúl módra

Ez egy 'vendég' bejegyzés, de mondhatnám úgy is, hogy (élet)társ szerzővel gyarapodott a blog. Persze van ennek némi előzménye is, hiszen én vagyok az aki a blogban szerepelt valamennyi kreálmányt megkóstoltam. Ez néha hálás feladat, sokszor nem :) Néha pedig én is megfordulok a konyhában. Ezen ritka alkalmak egyike a születésnapi torta készítés. Első évünkben almatortát kapott, majd tavaly a túrós-barackos következett. Idén viszont nem mondta meg milyet kér, így az egyik kolléganőm által ajánlott Lajos Mari receptkönyv Lúdláb receptje győzött.

A rövidke bevezető után szabaduljunk hát be a konyhába. A nagy napot megelőző napon már meg kellett kezdenem az előkészületeket. 4 deci tejszínt 50 gramm cukorral felforraltam, majd egy tábla étcsokit törtem bele. Ez kb. ennyire gyorsan el is készült, így nem kellett sok időt töltenem a konyhában :)

Másnap aztán következett a nehezebb része. Egészen biztosan lehet könnyebben és kevesebb mocsokkal piskótatésztát készíteni mint én tettem, de nekem nem sikerült. Sokmindent elmond konyhai jártasságomról, hogy a tojás törés még mindig nagy ellenségem. Ha rántotta kell akkor rendben, valahogy feltöröm és jó vagyok, de a sárgája fehérje szétválasztásához segítséget kértem. Ez volt az egyetlen momentuma a torta készítésének amit nem én csináltam.

Egy hat tojásos recept alapján ténykedtem, illetve kettő alapján. A sárgájával 175 gramm cukor és valamennyi liszt kötött közelebbi barátságot. A fehérjével pedig végre egyszer kipróbálhattam a fejem fölé forgatós próbát. Szerencsémre nem a fejemen végezte, így összedolgozhattam a másik társasággal. Habár jól indult a dolog végül mindenki jobban járt, hogy a tészta készítése közbeni állapotok dokumentálásától inkább eltekintettem. Kakaóport csak érzésre öntöttem a tésztába, majd pihent 40 percet kb. 180 fokon. A magasságával azonban elégedetlen voltam..

Elégedetlenségem ellenére valahogy mégis sikerült három, közel se egyforma szeletre vágnom. Ekkor előszedtem a hűtőből a már előző nap elkészült tejszínes krémet. Ebből is habot készítettem, természetesen gép segítségével. Ez is tetszett. Már majdnem meguntam a dolgot mikor hirtelen a még kissé híg trutyiból kemény hab lett. Apró sikerélmény. Ekkor jöhetett a meggy, ami egyszerű befőtt formájában érkezett, a recept csak 100 grammot írt én a dupláját tuti belepakoltam. Előtte egy kicsit pihentettem egy kis mézes barackos szeszesitalban. Szerintem lehetett volna többet is. Mármint többet önteni bele és egy kicsit hosszabb ideig pihentetni, de nem baj :)

Valahogy aztán egészen torta formája lett. Az alsó lapot egy kis meggylével is meglocsolgattam, de túlzásba nem vittem. Rétegesen belekerült minden, a maradék csokis tejszínt pedig a külsején kentem el egy kenőkéssel. Ez utóbbi mondjuk meg is látszik belőle, de az ízét nem befolyásolja. Került még a tetejére is meggy. Persze hivatalosan úgy kéne, hogy az ember habnyomóval nyom a krémből kis pamacsokat rá és annak a közepébe tesz egy egy szem gyümölcsöt, de habnyomónk nincs. Végül valami stilizált évszámot raktam ki a meggyekből.
Így a végén szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy finom lett, bár én csak most, a bejegyzés írásakor kóstoltam meg mert annyira eltelítődtem az illatával, az ujjamról lenyalt habbal a készítés közben, hogy mire kész lett egy falatot nem tudtam megenni belőle. Így leírva egész egyszerűnek is tűnik, pedig ez volt az eddigi legnagyobb kihívásom a konyhában. Legközelebb csak könnyebbet vállalok :)

Boldog születésnapot! Igaz, már túlvagyunk rajta :)






Share

2010. november 3., szerda

Hagymájas párna

Almásat már nem mertem csinálni... még az előző napi is alig fogyott el... hagymásat viszont még sose sütöttem, + majorannás májkrém is volt itthon, úgyhogy semmi se tartott vissza egy újabb tepsi párnától.
Épp a filmes blogon néztem a Grészt, amikor megkaptam a jól megérdemelt időkorlátozásomat... mivel még mindig nem tudtuk ezt a kérdést megoldani, és kijátszani, ezért 1 óráig el kellett magam foglalni. Majdnem nekiálltam olvasni, amikor eszembe jutott, hogy a sütőben már nyilván kiolvadt a tészta (azért ott, mert a makkák miatt nem hagyhatom magára a konyhapultont). 1 óra elég is lesz rá... jó, de sodrófázni baromira nincs kedvem... kézzel nem tudom kinyújtani, múltkor se sikerült, darabjaira szaggattam. Oké, akkor felvágom félbe, aztán megint félbe, aztán megint... a 8 kis darabot is majd egyenként, ha odaérek. 16 párna elég lesz, és kézzel is megoldható a szétlapítás. Végre megoldottam a sodrófa-nyújtótálca (nincs deszkánk) kihagyásának feladatát. Utálom elmosogatni a lisztes-tésztás eszközöket, inkább nem nyújtok... és inkább kézzel simogatom, amíg elég lapos lesz.
Jó, hogy megoldottam a feladatot, viszont így liszt nélkül hamar odatapadt a lefóliázott tepsibe... ezért nem tudtam testvériesen elosztani a hagymát és a májkrémet, mert rögtön bele is kellett pakolnom a tölteléket, párnácskát kellett belőle csinálnom... ezért csak úgy érzéssel tettem bele a dolgokat... abból meg nekem nincs túl sok a konyhában.
Összesen három vöröshagymát vágtam fel (az aprítás kifejezés kicsit erős lenne), és ahogy az almát se, úgy a hagymát se dinszteltem meg előtte... simán csak nyersen raktam a párnába, mielőtt nyomtam bele valamennyi májkrémet.
A 16 darabból nem lett semmi... 8-nál feladtam, és a maradék 4 nagyobb darabot már egyben lapogattam ki. Mondhatnám, hogy a türelmem fogyott el, de az idő is szorított... már lejárt az időkorlátozásom... és Izzie most tényleg nem hal meg?
Fura... visszatértem a Grészhez... mármint amúgy... már majd' 2 éve nem is néztem, csak hébe-hóba, nagyjából tudtam hol tartanak az ajánlókból (azt valamelyik újságból tudtam, hogy George-t és Izziet kiírják... csak azt nem tudtam, hogy)... nagyon későn adják, és már nem bírok ébren maradni addig.

Egyszóval, csúnyán összecsaptam a végén...
még sajtot se raktam rá, pedig tényleg akartam.
Ha nem is reszelve, csak kockásan, de akartam.
(Külön hálás feladat alufólián lévő párnákat fotózni.)

+ a végére elfogyott a májkrém, és a hagyma is... egy párna kedvéért nem akartam új hagymát pucolni, és új májkrémet bontani. Nézegettem a hűtőbe befele... mit rakjak bele? De gyorsan! Ó, az ott a hurkás történetből megmaradt krumpli? Miért, a Princessben is van krumplis párna... jó lesz az, haladjunk...


Share

2010. november 1., hétfő

225% lájt

Méltó módon akartam Főzikém nagy jelenését megünnepelni, ezért először biztonsági játékra mentem... de rájöttem, ez nem méltó, inkább méltatlan lenne hozzá. Ettől függetlenül az ikszedik almás leveles ott pihen a sütőben... de még egy bőrt most nem tudok róla lehúzni... majd 2-3 hét múlva... addigra úgyis mindenki elfelejti, hogy volt ilyen.
A rengeteg ötlet közül (erről mostanában folyton a 3. fsz-em jut eszembe... az elmúlt 2 hónapban a 3.! Na, ő mondta az elején, hogy rengeteg ötlete van... a vége meg az lett, hogy a semmit adta feladatnak... de szó szerint. Mondtam is: vakszöveggel csináltam már oldalt... vakképpel is... de vakszöveggel ÉS vakképel?! Ezzel tényleg magasra tette a lécet.), végül a reggeli győzött. De nem akármilyen reggeli az, ami már előző nap is készült... merthogy hurkát előtte sütöttem ebédre. Azt most nem hozom ide, mert régebben volt már itt Hurka-gyurka látogatóban... ő személyesen az a hurka-gyurka, akit aztán elloptak tokkal-vonóval, szöveggel-képpel, és megjelentettek újra... de úgy ám, hogy még a betűtípus sem változott! ...aztán egy időre bezárt a szoszikonyha, de a visszataps mindig hat.:)
Köszi.
Hol is tartottam? Kicsit körülményesen megy ez nekem ma reggel... minden mondatrészhez hozzá tudnám fűzni a fél életemet, és így sosem fogok kikeveredni ebből a bejegyzésből.

Játszhatnánk kitalálósat is... de olyat a másik blogomban szoktam. A nagy kérdés tehát elmarad, és nem kérdezem, hogy dermedt meg ferdén a hurkazsír a tálban? Amúgy meg, az "egytál" címke is igaz lenne erre a bejegyzésre. Ki is rakom rá.

A pirítóst nem muszáj odaégetni, és ha már odaégett lekapargatni se muszáj... viszont, a sajt a tetejére kötelező. És, ha valaki a családból nem szereti a hurkazsíros pirítóst, akkor mondjuk neki nyugodtan azt, hogy az baracklekvár... ha a sajtra rákérdez, magyarázzuk el neki, mit jelent a gourmet. Ha már beleharapott, és nem tetszik neki valami, nyugtassuk meg, hogy az ízek még nem értek össze a szájában, majd a 4. falatnál... ha szerencsénk van, addigra meg is eszi az egészet.







Share
Share