A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: leves. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 3., péntek

Óriáscsipetke borsólevessel

Másképp is végződhetett volna, de úgy alakult, hogy először cseresznyés sütit sütöttem, ami teljesen felemésztette az összes türelmemet, így az első néhány normálcsipetke után, már az egyre nagyobbak következtek. Ráadásul a cseresznyés süti is olyan lett amilyen, végül aztán ide se hozom, majd ha finomabb lesz... az, hogy szebb is lesz, nem valószínű, de lényegesen jobban szokott sikerülni.
Zöldborsót még nem főztem ezidáig... főztem volna, főleg főzeléket, de Nyúlnak nem barátja a zöldborsó, ezért én sem ettem az elmúlt 3 és fél évben. Most is csak azért, mert épp leveslázban égek, és folyton kívánom, nincs az a mennyiség, amit ne tudnék megenni belőle... ez talán azért van, mert néhány kósza próbálkozástól eltekintve, alig ettünk levest az utóbbi időszakban, és most egyben követeli a lemaradást a szervezetem.
Eredetileg nem fagyasztott borsóból akartam, de aztán mégis abból készült.
Hv a leveshez: fél kiló zborsó, 5 db (új)sárgarépa, 1 gyökszi, 1 pohár tejföl, 2 tk liszt, 4 mk pirospaprika. Csipetkéhez: 1 tojás, liszt (amennyit felvesz, persze), pici só, szárított petrezselyem.
A borsót a répával és a gyökszivel belehelyeztem a lábasba, dobtam rá két erőleveskocekát, valamennyi sót (érzéssel, ahogy kell), 2 babérlevelet, öntöttem rá vizet és fedő alatt főzni kezdtem.
Ezután nekiálltam a csipetkének, mert gondoltam, hogy körülményes lesz így elsőre. A tojással megpróbáltam összegyúrni a lisztet... ölég maszatos volt, nem láttam a végét egy ideig, aztán pihenésként megsóztam, megpetrezselymeztem és tovább gyömöszöltem. Elérkezett az a rész, amikor a kezemen több tészta volt, mint a tálban... de a végére csak összeállt.
Csipegettem. Nagyon lassú lesz ez így. Csipegettem. Már forr a leves 10 perce... a borsó zsenge, a répa zsenge, alig kell főzni őket, beletehetném már a csipetkét, de alig van. Sose végzek. Jó, legyen nagyobb. Nem elég nagy. Ha gombóc, akkor sokáig kell főzni, de azt meg nem akarom. Kukac... kiskukac. Na jó, erre már tényleg nincs időm...

...és ez lett belőle.
Bájos.
Grízgaluskának jobban eladható lett volna.
Szerencsére megfőtt, és az íze se volt rossz, de legközelebb több sót gyúrok bele.
A leves ezzel még nem volt kész... miután beletettem a csipetkét, hamar az 1 pohár tejföl, 2 tk liszt, 4 mk pp összeállításból kikevertem a habarást... beletettem, felforrt. Amikor levettem a tűzről szórtam rá petrezselymet és egy kicsit utánasóztam, mert a cseresznyés süti nem hozott szerelmetes hangulatba. Nem mondom, hogy csúcsszuper lett, de annyira finom se volt... hiányzott belőle egy paradicsom meg egy rendes paprika is... meg még ki tudja mi... olyan régen ettem ilyet, hogy lehet így volt jó.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. május 14., szombat

Szuperfinom tejfölös lencseleves

Kedden voltam ismétlő vérvételen a vashiány miatt... vártam az eredményt, és megnyugtatásul (mintha bármit is számított volna vérvétel után) valami vastartalmút akartam főzni.
Leves rég volt, ezért megszavaztam a lencselevest.
Hamar kész lett, és úgy sikerült, ahogy szerintem soha nem fog a jövőben... így csak egyszer lehet megfőzni, legközelebb már nem lesz ugyanaz... ha mégis, majd frissítek.
Amit beletettem: 25 deka lencse (beáztatva), 1 hosszú petrezselyemgyökér, 5 sárgarépa (nem voltak túl nagyok, viszont már a zsenge idei termésből, ezért ennyit), 2 babérlevél, 3 gerezd fokhagyma, egy darab kolbász összekockázva, só.
Ezeket mind beletettem a fazékba, öntöttem rá vizet, és főzni kezdtem... nem sokáig, hamar puha lett minden. Miután megfőtt a zöldség, egy pohár tejfölt 3 teáskanál liszttel csomómentesre (majdnem) kevertem, és behabartam vele a levest. Lehet nem kellett volna liszt az eredeti recept alapján (vagy ötöt elolvastam, mielőtt kialakult a sajátom), de én így csináltam, és nagyon finom lett. Azért is dicsérem ennyire, mert Nyúl olyat mondott, amit még soha: Nagyon finom!

Erős Pista fakultatív, de egy mokkáskanál nem oszt, nem szoroz.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. március 30., szerda

A gombapörkölt esete a levesgyönggyel

Néha annyira elgondolkodom, hogy tényleg se kép, se hang... oké, lehet csak bambulok, de akkor is... nem hallok, nem látok, és azt se tudom mit csinálok. Az egyik ebédre gombapörköltet, sajnos...
Az agyamat lefoglalták mindenféle gondolatok, és közben a félig kész pörit behabartam... azaz, tettem bele egy rakás tejfölt... nem sűrűsödött, nem sűrűsödött... miközben ettük, akkor villant be, hogy a liszt kimaradt.
A tészta is jól járt: elővettem a fazekat, bele a tésztát, a vizet, megsóztam, alágyújtottam... és akkor az is eszembe jutott, hogy a víz még nem forr, sőt hideg. Azt legalább megtudtam, hogy így is ehető lesz a végén, max kicsit ázottabb, de a leveses pörkölt azt is feledteti.

Minekután rájöttem hol hibáztam, átsoroltam más
témakörbe az ebédemet (Nyúl nem), és levesként ettem...
ezért kellett bele a levesgyöngy.
Nem volt rossz... igazából csak hozzáállás kérdése.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!






Share

2011. március 10., csütörtök

Répaleves

Kicsit elkapott a gépszíj, és a napokban mindenből levest akartam csinálni, amit csak találtam vagy megláttam itthon. Sárgaborsóból, lencséből, babból (pedig azt nem is láttam meg) és répából.
Vettünk nemrég egy kilóval, hogy majd jó lesz a salátába. Milyen salátába? Nem tudom, majd amilyet csinálok... bármelyikbe jó lesz így, nem? Az el nem készültekbe főleg.
Igazából répakrémleves lett (volna), ha botmixerünk is lett volna, de csak karikás maradt (volna), így is megettük (volna). Úgyis az lett (volna), ha az eredeti elképzelés szerint lereszelem a répát, de ezt 1 perc után meguntam, elöblítettem a reszelőt, és elővettem a kést. Amennyire csak tudtam, annyira vékonyra karikáztam a kb fél kilónyi répát (egy részét az egy kilónak már korábban belereszeltem a céklasalátába, kettőt meghagytam valamilyen más jövőbeni levesbe). Lehet, hogy hagyma is illett volna hozzá, de azt most kihagytam, nem raktam bele kicsit se. A répát megsóztam, öntöttem rá vizet, és fedő alatt főzni kezdtem. A són kívül nem tettem bele mást, mert szeretem a répa ízét, és úgy gondolom, hogy holmi fűszer úgyse tudná azt elvenni, ezért miért terheljük a szervezetünket feleslegesen? Amikor megfőtt, beleöntöttem a kb 2-3 deci főzőtejszínből és 3 kanál lisztből készült habarást. Tálaláskor természetesen reszelt sajt is került rá... kenyér nem, mert nem volt itthon állott, csak friss, abból meg nem lehet szép kockákat pirítani... na, mert a brokkolikrémlevesnél sikerült.
Nyúl először lázadozott, hogy pfffiíí meg pfffuúú, Ő nem fog enni belőle, de aztán megkóstolta, és ha nem is nagyon, de ízlett neki.

Ezen a képen nekem úgy tűnik, mintha maga Spongyabob
nézne ki a tálból... egy cigivel a szájában.. legyen, inkább lázmérővel.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!






Share

2011. március 8., kedd

Brokkolikrémleves

Tovább folytatódik a vashiányos állapot elleni harc... és ezzel együtt a megpróbáltatások is, az ebédünket nézve. Nem arról van szó, szeretjük mi a brokkolit, de ezentúl maradunk a sima jól bevált brokkoli salátánál, és nem bonyolítjuk levesnek a történetet. Amúgy is... szerintem saláta formájában több vitamin és vas marad a zöldségben, mint így széjjel-szana főzve levesnek.
Azonban egy jó tulajdonsága van így is: forró... nagyon hideg van, és a forró leves jól esik ilyenkor + sajttal lehet enni... a sajtot pedig nagyon szeretem. És így már nem is egy, hanem két jó tulajdonsága van + lehet nincs is olyan hideg, csak én vagyok fázós.
Tavaly eldöntöttük, nem veszünk brokkoliból másmilyent, csak fagyasztottat... elsősorban azért, mert gazdaságosabb, így nem dobunk ki semmi felesleget, mindent megfőzünk, amit megveszünk + nem koszol, mert a zacsiból egyenesen megy a fazékba.
Most a levesnél is egy zacskó, azaz 45 deka brokkolit használtam... öntöttem rá vizet, jól megsóztam, kicsit megszerecsendióztam, nyomtam rá 4 gerezd fokhagymát, lefedtem és alágyújtottam. Amikor felforrt, beleöntöttem két deci főzőtejszínnel kikevert 3 kanál lisztet, és kavargattam serényen, nehogy kifusson.
Egy pár perc múlva megkóstoltam, de nem éreztem semmit, mert íze az nem volt. Dobtam bele egy erőleveskockát, ami jót tett neki.
Mivel botmixerünk nincs, ezért csak a tejszín miatt csúfolom krémlevesnek, de ez a végeredményen nem sokat változtat... vagyis a színe zöldebb lenne azt hiszem, ha összeturmixoltam volna. Tálaláskor reszelt sajtot is tettem rá a pirított kenyér mellett... felett.

Szeretem magamban az aprólékosság igényét...
gyönyörűek a parányi kenyérkockák a levesen.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!






Share

2011. január 25., kedd

K-leves

A T-leves után megérkezett a K-leves is... K, mint kocka, leveskocka. Valószínűleg, erre a nagyon bonyolult és nagyon időigényes receptre mások már születésükkor rájöttek, de nekem csak most sikerült... és talán még most se, ha egyik este nem fagytam volna át nagyon, és nem kívántam volna azonnal valami forró levest. A tea egyáltalán nem jöhetett szóba, mert ezidáig nem ismerem sós verzióját. Hagymalevest már késő lett volna főzni, addig nem tudtam várni, gyors megoldás kellett. Megnéztem a leveskocka dobozán mit ajánlanak, hátha... és igen, van simán csak kockából leves!
Azt írta 1 liter vízhez rakjunk két kockát, de inkább megvariáltam annyiban (nincs az az egyszerű recept, amin ne lehetne változtatni), hogy csak egy kockát tettem bele, plusz egy kis sót, 3 gerezd fokhagymát és a végén szárított petrezselymet... valamint cérnametéltet, de az recept szerint való volt. Kb. 10 perc alatt kész volt az egész... és ez tőlem nagy szó, mert még egy rántottával is elvagyok fél óráig.

Megettem mind az 1 litert... úgy átmelegedtem tőle,
hogy a Becherovkára már nem is volt szükség,
pedig a végére még azt is tartogattam.




Share

2011. január 5., szerda

Fokhagymakrémleves

Karácsonykor a vacsorára készültünk igazából... meg a fa díszítésre, ezért ebédre csak egy kis levest főztem. Sima hagymaleves már többször is volt, pl tavaly ilyenkor is, ezért most fokhagymakrémleves volt, mert olyat még nem csináltam.
Az eredeti recept 5-6 gerezd fokhagymát ír, de én egy egész fejet tettem bele... nekünk így sem volt erős. Az áttört fokhagymát 5 deka margarinon kicsit megpirítottam (az eredeti recept szerint meg kellett volna fonnyasztani, de szerintem ha a fokhagymát átnyomjuk, az már önmagában elég fonnyadt). A megpirított, fonnyadt fokhagymára ezután rászórtam 3 evőkanál lisztet, és lassan felöntöttem másfél liter vízzel... viszonylag csomómentesen sikerült. (Ebben az első adagban... a későbbi ismétlésben már nem annyira, abban voltak apró kis gombóckák, és Nyúl nem vette be, hogy az direkt van.) Mielőtt lefedtem, megfűszereztem: erőleves(vagy húsleves)kocka, só, bors, szerecsendió.
Azt csak a végén értettem meg, hogy az eredeti recept miért javasolja, hogy 5 perc forralás, főzés után, a tűzről levéve öntsem bele a másfél deci főzőtejszínt... nem értettem, miért nem kell belefőzni, ha már főzőtejszín a neve neki.
Szóval, a fűszerezés után, beleöntöttem a tejszínt is... 2 decit, mert nálunk csak nagyot lehet kapni, és így is maradt még egy adagra. Miután beleöntöttem, még jó, hogy nem mentem messzire... azonnal futni kezdett volna utánam... így csak a fazék tetejéig jutott. Küzdöttem, küzdöttem, de nem szökött meg. Őnyulasága se a sajtreszelés elől...

A reszelt sajt nagyon illet bele... és kétféle bruschettát is vettünk hozzá, de annyiban maradtunk, hogy a Bake Rolls is jó lesz legközelebb. És azóta már volt is legközelebb... és nehezen tanulok, mert a másodiknál is beleöntöttem egyből a tejszínt... azt hiszem, a megoldás egy magasabb fazék lesz.



Share

2010. december 8., szerda

T-leves

...avagy végre megihletett a Vacsoracsata.

Az is igaz, hogy nyitott voltam erre a receptre, mert Szanyi tárkonyos-csirkeragu levesét egyre többször emlegettem az utóbbi időben, és már majdnem fel is hívtam a receptért, amikor a Vacsoracsatában Szolnoki művész úr az ízlésemnek megfelelőt dobott össze.
Gizi azonnal kipróbálta, és ennek különösen örültem, mert így már azt is tudtam, hogy nem csak úgy dicsérték, hanem valóban ehető... de változtatások nálam is voltak még a Gizi-féléhez képest is. A receptet nem írom le újra, ami nála van az alapján főztem én is.
Az őrölt feketebors nálunk sehogyse játszik, nem is lakik nálunk... sárgarépából dupla adagot tettem bele, viszont zellert egyáltalán nem... nem azért mert nem akartam, hanem mert elfelejtettem venni. A 3 db húsleveskocka is soknak tűnt, abból is csak egyet használtam fel + petrezselyemzöld is csak legközelebb kerül a levesbe.

A háttérben szereplő Krówki Milanowskie nem feltétlenül illik a leveshez, de ha már az íróasztalon terítünk meg magunknak, akkor elfér ott... viszont az OTP-s számlapapírt felhasználhatjuk itatósnak, ha szükséges.

Csirkemellből készült a T-leves... és azért té, mert annak idején a zöldséglevest hívtuk zélevesnek, ezért ezt a levest magamban télevesnek neveztem el. Lehetett volna cséleves is a csirke után, de nekem inkább té lett a tárkony után.


Share

2010. január 31., vasárnap

Tojásleves

Már többször megkívántam az utóbbi időben, de tegnap annyira, hogy azonnal el kellett készítenem. Alig bírtam kivárni, hogy elkészüljön! :)
Még soha nem főztem korábban, úgyhogy azzal kezdtem, amivel ilyenkor szoktam: rákerestem a google-n, és az egyszerűbbekből összegyúrtam a saját receptemet. Abban mindegyik leírás megegyezett, hogy az 1 darab vöröshagymát egészben kell beletenni, és a végén ki kell dobni, de azt tudtam előre, nálam nem így lesz. Hagymát vétek kidobni! Jó, azt nem gondoltam, hogy olyan picire aprítom fel, mint a pörkölt alá, de egészben se hagytam: hatfelé vágtam, és a végén a levessel együtt megettem. Tudom, nem illik magát dicsérnie az embernek, de nem érdekel. Ez a leves pont olyan ízű volt, amilyenre akartam csinálni! Nagyon finom volt! :)
A rántáshoz kellett 6 ek olaj, amibe 4 ek lisztet tettem. Miután megbarnult, következett az 1 tk pirospaprika. Felengedtem 2 liter vízzel, beletettem a hagymát, a sót, a 3 ek ecetet és a 2 db babérlevelet. Mivel mindent megcukrozok, ebbe is tettem egy ek cukrot (állítólag a cukor jobban kihozza az étel ízét). Amikor forrt, megkóstoltam, sótlan volt picit, de itthon már nem volt több só, ezért egy erőleves kockát tettem még bele. Az 5 db tojást feltörtem egy tálkába, és nem kevertem fel. Nem akartam, hogy teljesen egyben legyen a levesben, és azt sem, hogy nagyon kisrészletekben, ezért úgy egészben csorgattam bele, és annyira "törtem" szét, amennyire a fakanállal össze lehet törni finom kevergetés közben. Az állaga így pont olyan lett, amilyet szerettem volna.

A kép alapján úgy tűnik, mintha legalább 6 hagyma lenne
a levesben, pedig csak 1, de az hatfelé vágva.


Share
Share