2011. február 19., szombat

Málnás bársony torta

...avagy Nyúl egyre csak öregszik.

Sokat gondolkodtam milyen szülinapi tortája legyen idén Nyúlnak... aztán beugrott, hogy már érdekel minket egy ideje Buddy Vörös bársony tortája... pontosan az, hogy mitől vörös.
Rákerestem, és nagyon örültem, amikor megtaláltam a Buddy-féle receptet: Red Velvet Cake.
(Buddyt imádjuk, Ő a Cake Boss a Travel & Living-en minden este 9-kor.)
Elindultam beszerezni a hozzávalókat... minden jól is ment, még a cream cheese magyar megfelelőjét is megtaláltam a mascarponéban (magyar megfelelő? mascarpone?), de piros ételfestéket sehol se kaptam... merthogy, a Vörös bársony nem mástól, mint a festéktől vörös. Ettől kicsit csalódott voltam... attól is, hogy nem kaptam, meg attól is hogy csak ennyi kell bele.
...aztán Őnyulasága nagy napján rájöttem, hogy a Red Velvet minden, csak nem "ennyi".
Gyakorlatilag vért izzadtam vele, és nagyon izgultam a sütéskor... újat szülinapkor?
Ilyenkor nem lehet bakizni. Pedig az az erősségem.

A mértékegységeket nem váltottam át, mert van itthon cup-mérőnk.
(Emlékszem, annakidején Amerikában milyen nagyon kiakadtam a hülye amerikaiakon, hogy mindent egy óvodás szintjére egyszerűsítenek... még a méricskélést is.)

A recepten annyiban változtattam, hogy volt, amit soknak találtam, és kevesebbet raktam bele... ilyen volt pl, a cukor és a só. Most a saját verziómat írom le, valóban nem sok eltérés van Buddy-éhoz képest:
- 2 és 1/4 cup liszt
- 1/4 cup holland kakaópor - ebből 3 púpos tsp lett
- 1/2 tsp só - ebből a magyar mokkáskanálnyi felét tettem bele
- 8 tbsp margarin - előbb felolvasztottam, majd a mérőkével kikanalaztam
- 1 és 1/2 cup cukor - ebből bizony 1 lett
- 2 nagy tojás
- semmennyi spoon ételfesték... bár, a málna leve nagyon piros volt, később megbántam, hogy nem tettem azt bele festék címszóval
- 1 tsp vanília - ez egy cs. vancuk volt az én olvasatomban
- 1 cup buttermilk - azaz egy pohár kefir
- 2 tsp ecet
- 1 tsp szódabikarbóna

Összekevertem, ahogy maga Buddy Valastro javasolta... elég fura állaga lett, már akkor gondoltam, hogy ez tényleg nem sima piskóta lesz. Ahogy a szódabikarbónára ráöntöttem az ecetet vad reakció kezdődött... számítottam rá, hogy ez lesz, de ilyet még nem láttam.
A sütő pedig először 200 fokon ment, aztán már jött a piskóta illata, amikor a közepe még teljesen nyers volt, ezért visszavettem 170 fokra, így sütöttem nem is tudom meddig, de tovább mint 30 perc, az tuti.
+ egy jó tanács: Buddy nem véletlenül írta, hogy a sütőből kivéve, 10 perc pihentetés után, vágjuk fel, és úgy hagyjuk hűlni tovább. Nem tudom milyen oknál fogva, de csak az egyik részét vágtam körbe... az jó is volt... aztán elkezdtem tölteni, és amikor a már kihűlt tésztát akartam még egy darabba felvágni, az már nem ment... töredezett, omlott széjjel-szana.

A krém elkészítésén egészen az elkészítés kezdetéig gondolkodtam... nem tetszett, amit Buddy írt... a mascarponéhoz még margarint? De az már önmagában is elég zsíros... mi meg amúgy se szeretjük a vajas krémeket.
A végén a már bevált Tiramisu receptnél maradtam. Nem lett belőle tiramisu, nem tettem bele se kávét, se alkoholt, de a krémet úgy kevertem ki, ahogy ahhoz szoktuk:
2 tojást szétválasztottam, a sárgáját kikevertem 8 deka cukorral, majd hozzáadtam a 250 gramm mascarponét, kikevertem, majd beleforgattam a felvert tojásfehérjét.

Már az első pillanattól kezdve gyanakodtam, hogy a Vörös bársonynak tulajdonképpenileg milyen íze van? Cukor? Mert a mascarpone önmagában olyan, mint a mozzarella... semmi íze nincs. A piskóta tészta nagyon finom lett, de önmagában az sem állja meg a helyét tortának.
Egyszóval, vettem majd tettem bele málnát... fagyasztottat, savanyút. Nem cukroztam agyon, csak suhintottam arrafelé egy keveset.

A tortát el kezdtem összerakni... megkentem krémmel, pakoltam rá málnát, egy réteg piskótát... megint krém, megint málna, még egy piskóta. Ez volt a tető is egyben... azt is megkentem, de arra már nem raktam málnát.
Kidíszítettem, és... és nem találtam a gyertyákat.
Csak egyet:

2, mint huszonkettő.

Messziről is kettő... és "csinos".

Szívecskéből százhuszonkettő.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. február 13., vasárnap

Tejbegríz

Sokféle van a kőkeménytől az igazán könnyen ihatóig. Kísérleteztem egy ideig, amíg megtaláltam azt az arányt, ahogy mi szeretjük: 6 deci tejhez 6 evőkanál dara... ebből lesz pont két tányérral, és pont olyan állagú, ahogy jó. Közben nem hallom a gondolataimat (már megint) a köcsög szomszédoktól... hogy a %+!"/%ba tudnak ezek állandóan dübörögni?! Legszívesebben lerajzolnám az összeset, és széttépném őket apró fecnire. Na, valamelyik most eset le a székről... vagy honnan... bánom is én, csak kussoljon már.
Akkor térjünk vissza a tejbegrízhez... barátságosan, mosolygósan, persze.
Csönd van, hallelujah!
Tejbegríz... szóval, dara, tej. Azt hiszem a helyes képlet:
evőkanál/dl... de ezt nem tudhatom biztosan.
+ 1 vaníliás cukor, 1 evőkanál "sima" cukor, ezt az egészet a fazékba, kevergetés folyamatosan.
Azért írom ki, hogy evőkanál, mert amikor tegnap nézegettem recepteket, mindenhol tk, ek, mk, stb volt... tudomtudom ez baromi egyértelmű mindenkinek, de nekem nem... el kellett rajta gondolkodnom, és ezt én nem szeretem... elég strapa a főzés önmagában, hadd ne gondolkodjak már a recept kódján is. Azt is tudom, hogy nincs több eszem egy kutyánál, de legalább folyamatosan dolgozom azon, hogy ne is legyen.


Újra itt vannak a szellemeim!
Szépen, egymás után szállnak ki a tányérból, és...
ki tudja merre mennek.
Az agyamból is kiszállhatnának már, lassan nem férünk el.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!






Share

2011. február 10., csütörtök

Bundáskenyér

Tervben volt már egy ideje, csak nem volt hozzá elég jó az idő. Az meg minek? Hát me' nem szeretem az olajszagot, és ha sütöm, akkor a konyha ablaknak totál nyitva kell lennie... igaz, azt hidegben is ki lehet nyitni, viszont odafagyok.
Tegnap se volt annyira jó idő, de ebéd időre értem haza úgy, hogy nem reggeliztem, és már délelőtt is a bundáskenyérért folyt a nyálam, ezért nem igazán volt más választásom, mint sütni.
A bundáskenyér nem kéri, hogy legyen olajos, és azt sem bánja, ha odapirul egy csöppet... és ezek nagyon jó tulajdonságok, mivel épp nem volt itthon egy csepp olaj sem, a figyelmemet pedig megosztottam a kávés placebo készítésével, ezért oda is kapott.

Nem volt ideje kihűlni, így is finom lett.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!






Share

2011. február 5., szombat

Rizses padlizsán

Nem is tudom miért nem vettünk korábban wok-ot, nagyon jó. Egyetlen hibája van: ha kaja is van benne, nem bírom el egyedül... de semmi gond, segítségnek ott van Nyusz, megoldható ez a probléma is.
Először valami olyat sütöttem benne (vagy főztem, nem is tudom pontosan), amit korábban már valamilyen formában elkészítettem... közeli asszociációban... és legyen kétszavas, mondjuk.
A cukkinis receptemet gondoltam át annyiban, hogy kuszkusz helyett rizs volt, cukkini helyett pedig padlizsán... a többi ugyanaz:
Egy tálka rizst megmostam, kevés olajon megpirítottam, megsóztam, felöntöttem két tálka vízzel, beletettem a felkockázott padlizsánt, és hagytam rotyogni... amikor már nem volt alatta víz, beleraktam az apróra vágott sajtot is, egy kis citromlével és szárított petrezselyemmel.

Ha a padlizsánt nem sütjük meg rendesen, ehetetlen a héja...
lehet, hogy egyébként is, de ha eléggé megsül, könnyebben elrágható.

Imádom a "szellemes" kajás képeket...
ott lebegnek a friss ebéd körül, és nem lehet bírni velük.
Nehezen, többszöri fújásra állnak csak odébb.






Share

2011. február 4., péntek

Almás (rettenetes) rétes

...avagy milyen rég volt valami rettenet.

Szegény Gyugyu... csak jót akart. Eljött meglátogatni, én meg kedveskedésből kínoztam. Nem direkt, há'hogyne... csak néha kihagy az agyam, mint most is. Először is, vettünk a boltba egy zacskó réteslapot... abban 8 db volt... és már ennél a résznél elakadtam. Hármat akartam tekerni, de duplán az csak hat, marad kettő. Itt jött volna egy gyors átszervezés, és simán a háromból csinálhattam volna négyet, de nem... ez nem jutott eszembe... a gyógyik hatása, hogy törölgetnek ezt-azt az agyamból... nem értelemszerűen, csak úgy random.
Megpucoltam az almát, felkockáztam, ahogy szoktam a párnába... és megkentem a réteslapot. De miért tojásos tejföllel, Istenem?! A csomagoláson annyit írtak, hogy olajjal kenegessük meg a tésztát, a tetejét meg tojással... nekem ebből ezt jött ki. A tejföl nem tudom hol kúszott bele... nem is emlékszem már, hogy jött egyáltalán szóba?!
Na, ugorgyunk. Megtörtént.
Az egészet az tetézte, hogy a cukrot viszont totál kifelejtettem belőle, így csöppet savanyú lett. Majd DM-nél reklamálunk a savanyú alma miatt... legközelebb, ha nem édes ne is adja oda, csak a baj van belőle.
...és mit csináltam a megmaradt két réteslappal?
Rálapogattam a többi tetejére... mégse dobhatjuk ki!

Látványos, de cudar.






Share

2011. február 1., kedd

Hogyan együk szabályosan a túrós tésztát?

...avagy Nyúl extra precízen adagolja arcba az ebédet.

Először is vegyünk egy adag túrós tésztát.
Szórjuk meg túróval, tejföllel, sóval, pirospaprikával.
Megszórhatjuk cukorral is meg szalonnával, de úgy csak
én szeretem... együtt édes és sós, nyammm.
Így meg olyan anyós-féle (de sokat emlegetem mostanában...
azzal az ajándék könyvvel hazahozhattam Őt is egy kicsit),
és Nyulat is erre a fajtára szoktatta... és lassan már engem is.

Ezek után, normál ember elkezdi villázgatni...

...de Őnyuszisága nem, neki kell az egész felszerelés még kaja közben is.

Minden falatkához külön tejföl...

...külön kis só.
Az egész ceremónia annyira lassú, hogy mire itt tart, addigra
nekem már arra is van időm, hogy kimenjek a gépért, és lefényképezzem.






Share
Share