Goldenblog 2011 - Végeredmény

Az idei Goldenblogon gasztroblog kategóriában 9 szavazattal
a nem túl előkelő 112. helyen végeztem: link
A zsűri külön kiemelt 11 blogot, abban sem voltam benne: link

Mondhatnám, hogy csalódott vagyok, és akkor nem hazudnék.
Főzinek jelenleg 59 Facebook-tagja van, akik elvileg kedvelik az oldalt... de úgy látszik, csak lájkolják. 59 + én. Szavaztam a blogomra, bár nem túl etikus saját magunkra szavazni, de szavaztam. Szavazott Zsé (szerintem Ő először), aztán Nyúl, Milán és Czila is.
A többi 4 ismeretlen embernek is nagyon köszönöm, hogy szavazott rám!
...és ha erre járnak ugorjanak be, egy süti mindenképpen jár érte. :)

Addig is egy pudinggal szeretném meghálálni a szavazatokat:
(Most lett a kilencből már csak kettő jövőre.
Az enyém adott, Nyúl házilag életfogytig jogosult erre.)

A puding nem csak sima puding, hanem csokipuding barackkal és cornflakes-szel.
Á, most nagyítottam fel... még július elején főztem, és elfelejtettem, hogy ebben nem volt barack, csak cornflakes. Gyanús volt a kakaópor a tetején, nem szoktam pluszban szórni rá... de már emlékszem: a barack hiányzott, a cornflakes egyáltalán nem, mert időközben megszottyadt a szekrényben, és fura volt. Amúgy rendkívül kedveljük a pudingot barackkal és (friss) cornflakes-szel, de ez nem a legjobban sikerült példány volt. Igen, elrettentésnek tettem el... meg azért, mert szó szerint szörnyű volt:

Ha jól megnézitek, ott van benne a szörnyecske feje.

Kicsit kotorásztam, találtam egy vaníliás, valóban finom verziót még májusból.
Van pár elfekvő "finomság" oder "különlegesség" a főzi mappában,
amelyek többségét még nem tudtam feldolgozni.
Sem lelkileg, sem ízlelőbimbóilag, sem blogilag.
De íme, itt a vaníliás puding.
Van az alján barack, a barackon csokis cornflakes és puding.
Na, ezt a verziót szeretjük!
( Kérdezem én: Miért csodálkozom, hogy csak 9 szavazatom van? :)


Köszönöm a szavazatokat!



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Kevert sütemény

Milyen? Miért?
Mert megint a Rama süteményes füzetből sütöttem, és ott ez a recept "Barackos kevert sütemény" elnevezéssel szerepelt, de én először szilvával sütöttem meg, másodszor pedig almával, ezért nálunk marad sima Kevert sütemény.

Hozzávalók a tésztához: 13 dkg Rama sütőmargarin (most sem azt használtam, de tényleg nagyon jó ez a Rama receptfüzet és a Rama margarin is nagyon finom, de abszolút megfelel az olcsóbb margarin is), 12 dkg kristálycukor, 3 tojás, 1 cs sütőpor (Igazából 1 kiskanál áll a leírásban, de mindkét sütinél beleöntöttem egy egészet. Pontosan nem tudom mi lehet a hátránya, ha több sütőport használunk az előírtnál, de látszólag semmi.), 16 dkg finomliszt, 4 evőkanál tej, maréknyi pörkölt, durvára tört dió (5dkg) (kihagytam az egész diós bagázst, de ha tettem volna bele, lehet hogy mogyoróval helyettesítem).
A tepsi kikenéséhez: 2 dkg margarin és 1-2 ek liszt (lisztet sem használtam, mert akárhányszor belisztezem a tepsit, a végén poros marad, viszont amikor nem, akkor sem ragad a formába a sütemény).
A tetejére: 11-12 kisebb szem (kb. 60 dkg) sárgabarack (oder szilva, alma, bármilyen gyümölcs), fél kiskanál őrölt fahéj, 1 ek porcukor.

Az elkészítésben részletezik a mit, hogyan, milyen sorrendben kérdést, de megmondom őszintén, akkor is működik, ha az összes hozzávalót belerakjuk egy tálba, és egyszerre összekeverünk mindent. Persze, akinek van erre külön ingerenciája, az kikeverheti előbb a cukrot a puha margarinnal, majd egyesével a tojásokkal, a lisztes sütőporral és a tejjel, de szerintem csak időpocsékolás, semmi több.
Miután a masszát belesimítottuk a kivajazott tepsibe, a gyümölcsöt a tésztára rakjuk, kicsit bele is nyomkodjuk, fahéjjal megszórjuk (vaníliás cukrot is szórtam rá).
A sütési idő elég relatív, mert mindenkinél más-más a sütő maga, és a rendszer is, amiből az energia áramlik, de az biztos, ha már nagyon jön az illata, és a kés sem lesz maszatos, akkor kész.
A hőfok nálam majdnem mindig 175 °C.

Az almás kevert.

A szilvás finomabb lett.

Erről a képről pedig minden eszembe jutott, csak a süti nem.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Gombás cukkini

Vettünk gombát... megint. A gombapörkölt után már a tejszínes-tárkonyos verziót is kezdjük unni, ezért eredeti terv szerint valahogy trutyimentesen akartam elkészíteni a gombát. Elsőre vöröshagymát képzeltem el hozzá, de a hűtőben találtam egy jól kifejlett cukkinit, amit a hagymával nem szívesen társítottam volna, mert a cukkinit hagymával is unjuk már.
Rég használtam a wokot. Kezdésnek elővettem azt.
A gombát meg kellett pucolni... szerencsére Nyúl kukta hangulatban volt, és segített. Közben felkarikáztam a cukkinit... és... mivel nem bírtam ki, ezért 3 gerezd fokhagymát is karikáztam mellé.
A fél kiló gombát, az egy kissé nagy cukkinit, és a 3 gerezd fokhagymát kevés sóval és kevés vízzel beletettem a wokba. A víz nem volt elég kevés, több szaft keletkezett, mint azt terveztem. Nem volt más választásom, ki kellett gondolni mi legyen azzal a sok lével.
Megint trutyis lesz a kaja, az már biztos.
Szórjunk rá lisztet... egy kicsit csak, ne sokat.
Nem elég.
Tejföl is van itthon. Azt is tettem bele.
Cudar a formája, de az illata jó... reméljük finom lesz.
Sütöttem krumplit is... a biztonság kedvéért... valamit csak kell ennünk, ha...

Végül: nem lett szép, de nagyon ízlett nekünk.
Az egész elfogyott, pedig elég nagy adag volt 2 embernek.
Embernek? Nyúl + én?



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Szegedi burgeres

Ez a blog történetének második vendégposztja. A születésnapi lúdláb után azonban most nem saját készítésű finomsággal rukkolok elő, hanem szosz berlini bejegyzéseihez hasonlatosan gyorskaját kóstolok. A nevében nem túl izgalmas Super Hamburger étterem Szegeden, a Kálvária téren, a Kálvária sugárúton található. A kissé nagyzolósan hangzó szegedi sugárút elnevezéseken egyébként rendre jókat vigyorgok magamban. A hely 1984 óta várja vevőit és még nem tudtam úgy erre járni, hogy ne láttam volna bent embereket és mint tudjuk, egy jó hely ismérve, hogy mindig vannak. Mondjuk ezt a Meki-féle drága dögburgeresek sikeressége rögtön cáfolja is. Öt évvel ezelőtti itteni falatozásom után újra betértem. :)

A választható majd' negyven féle burger variáció pillanatnyi tétlen ácsorgásra kényszeríti az embert, amit az ilyen folyamatos hajtáshoz szokott helyeken kevésbé kedvelnek, de sebaj. Miután az ember kibambulta magát, az ajtó feletti légkondi szele segít megtenni azt az egy-két lépést a kasszáig. Kérek egyőő.. miközben még mindig a táblát pásztázza a szemem. Ecc, pecc.. Kolozsvári hamurgert. Buci, saláta, husi, hagyma, magyaros vaj, vecsési káposzta és ketchup, 525 forintért.

A leírt alapanyagok így néznek ki együtt. A magyaros vaj talányát a hűtőből előkerülő CBA magyaros vaj doboza oldotta fel, a ketchup szerintem kimaradt. A husi nem túl nagy, viszont finom, és ha nem a legolcsóbbat választjuk, hanem az egy-két száz forinttal drágábban futó változatokból kérünk, már két husisat is lehet kapni. A méretre nem lehet panasz, az első falatot jól meg kellett fontolnom, hiszen a kis egyenműanyagburgerekhez képest hatalmas batárról (mondhatni böszméről) van szó.

Szegeden hatalmas léptékben fejlődik a villamos és troli közlekedés, szemléltetésül a három megállósra növekedett Kálvária kitérő közepén álltam meg, távolodóban egy kihalófélben lévő Bengálival. Burgerem pedig pár falattal kisebb lett. A magyaros vaj a hús melegétől kissé megolvad és összekeveredik az őt körülvevő alapanyagokkal, elsőre furcsának tűnt azonban kellemes íze van. A hely honlapján szereplő leírás szerint egyedi recept alapján kis házi pékségben sülnek a bucik. Rendkívül jól hangzik és még el is hiszem, a lényeg persze az, hogy finom.

Egy dolgot nem értettem: a szotyit. Nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan burger is amelyikben héjas szotyikkal kellene küzdeni, így csak valami véletlen keveredésre szeretnék gondolni. :) A napi kajámat megúsztam egy Mekis menü árából. A négy Tescos csokis-kókuszos fánk a visszaútig kicsit elfáradt a melegben, a három sajtos stangli jó volt a fánk édességének fojtásához. Az említett összegből vettem még egy sört, egy Délmagyart, mivel mindig kell venni egy helyi újságot, bárhol is jár az ember.. és természetesen a szuper bucit. Így tehát újfent bebizonyosodott, hogy lehet normális áron, jóllakottabban végezni. Például a Fény utcai piac emeleti lángososánál, amit Para-Kovács által ihletve próbáltunk ki nemrég, de alig bírtuk megenni a két lángost és bőven ezres alatt maradtunk.