Citromos süti kétszer

Az első süti receptjét egy régebbi Rama süteményes füzetben találtam. Mama adott néhány ilyen receptfüzetet, de még csak az első átlapozásáig jutottam... annak se emlékszem a végére, mert olyan guszta sütik vannak benne, és olyan könnyen elkészíthetőnek tűnik mindegyik, hogy fejben el is készülnek hamar, így gyakorlatilag folyik a nyálam füzet nézegetés közben, amit a gyomrom se bír sokáig, ettől meg már gondolkodni sem tudok... ezért nem jutottam még a végére, és már ott tarok, hogy elő se merem venni őket, főleg nem este.
Ez a Rama "Tavaszi sütemények"verziója, ami nekem a karácsonyi sütiket juttatta eszembe... mindegyiket odaillőnek éreztem, de ez a citromos süti pont ilyen kánikulában esik jól, ezért cseresznye-, és eperszezon ide vagy oda, ezt sütöttem meg.

Első süti:
Hv a tésztához: 4 tojás, 10 dkg cukor (13-at írt, de én mindig kevesebbet rakok bele), 1 nagy citrom leve és reszelt héja, 8 dkg Rama sütőmargarin (nem azt használtam, hanem másmilyet), 1 cs sütőpor, 12 dkg finomliszt, tepsi kikenéséhez: 2 dkg margarin és 1-2 ek liszt (a lisztet kihagytam, mert eddig kétszer sütöttem meg, és amikor beliszteztem, a végén poros maradt, viszont amikor nem, akkor se ragadt a formába).
Végre egyszer szakszerűen írom le a receptet... akarom mondani: másolom.
1: A tojássárgáját a cukorral fehéredésig keverjük, a jól megmosott citrom héját belereszeljük, levét kifacsarjuk és azt is hozzáadjuk. Az olvasztott, de nem meleg margarint belecsurgatjuk, majd hozzáadjuk a sütőport és a lisztet is. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, óvatos mozdulatokkal a masszába forgatjuk (tényleg óvatosan fogtam a robotgépet... de semmi baja nem lett, siettem, és így jobban el tudtam keverni.)
2: Egy kicsi, 15 x 25 cm-s magas peremű tepsit (a miénk nem tudom mekkora, de én a csatos Ikeás tortaformát használtam) margarinnal kikenünk, és a citromos masszát belesimítjuk. Előmelegített, közepesen forró sütőben (180 fok, légkeveréses sütőben 160 fok) kb. 25 percig sütjük. (Nekem több idő volt... igaz a mi sütőnket csak saccra lehet beállítani, lehet nem volt olyan meleg, mint azt javasolták.)
3: Ha kihűlt, citrommázzal bevonjuk. Ehhez 12 dkg porcukrot 3 evőkanál citromlével addig kevergetünk, amíg teljesen fel nem oldódik. Egyenletesen a tésztára kenjük és dermedni hagyjuk.
(Azért a szöveget kicsit zanzásítottam... nem állt jól az egy az egyben másolás.)

A mázhoz nem használtam fel a 12 dkg porcukrot, mert nem akartam, hogy édes legyen, de a citromléből többet használtam, pontosabban: egy fél citromot totál belefacsartam, és ahhoz tettem 2 tk porcukrot... összekevertem, és ráöntöttem a sütire.
+ még vékony citromkarikákat is hozzáképzeltem, de nem volt olyan éles késünk, amivel szépen tudtam volna karikázni, ezért maradt ez a pár cafat.

Ránézésre sima piskóta, de annál azért finomabb.
Akik kóstolták, dicsérték.


A másik süti egy gyenge próbálkozás volt,
de nem volt teljesen ehetetlen.

Második süti:
A kiindulási pont a Kefires piskóta volt, abból lett a joghurtos-citromos sütiszerűség... nem is a sütiséggel volt a baj, hanem a citrommal, amit belebarmoltam. Szerintem, ha azt normálisan belereszelte volna Nyúl (az előzőnél is Ő csinálta), akkor nem lett volna vele különösebb gond.
Hv: kefir helyett 1 pohár natúr joghurt, 2 pohár liszt (utólag arra gondoltam, hogy lehetett volna az egyik pohár liszt helyett 1 pohár kókuszreszelék, de aztán bevillant a Kókuszos borzasztó, és ha naranccsal keserű a kókusz , akkor lehet, hogy citrommal is az, ezért jobb, hogy mégse próbáltam ki), 1 pohár cukor (mindig csak fél pohárral rakok bele), fél pohár olaj, 2 tojás (csak 1 volt itthon), 1 tk szódabikarbóna... és ebben az esetben még: fél citrom beleaprítva... héjastul, mindenestül. Az egészet összekevertem (nem volt kedvem elővenni a robotgépet, csak egy kanállal csináltam), aztán kivajazott tepsiben, közepesen forró sütőben barnulásig sütöttem.

A reszelt héjhoz képest túl nagy citromdarabkák kicsit keserűek voltak így ebben a formában, ezért rásegítettem Nutellával... úgy már jobb volt, de azért ma már kidobom a maradékot, mert a fele még mindig ott van, és már nekem sincs hozzá lelkierőm.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!