2011. június 28., kedd

Kb. Epres charlotte nagyjából

Citromból készült. Kifejezetten citromos korszakomat élem. Jöhetett volna később is, mondjuk ősszel vagy télen, de most az igazi, amikor más egyéb friss gyümölcs is van. Jó, cseresznyéből ettem dögivel... egészen pontosan: fogorvosig ettem magam. Ez úgy lehetséges, hogy a gyümölcs savassága megtette hatását, és megmardosott kicsit az ínyemnél. Fájt hátul valamelyik, én meg elég nehezen viselem a fogfájást, ezért rögtön el is szaladtam a fogorvosomhoz... úgyis júliusban mentem volna éves kontrollra, de addig nem bírtam ki, majd' meghaltam, annyira fájt... persze ez nem igaz, de bármilyen kis fájdalomra bármilyen nagy pánikot tudok produkálni.
Elmentem hát... mondom itt fáj, most mi lesz? Meghalok vagy túlélem? Azt mondta semmit nem lát, nincs lyuk sehol. Erősködtem, még kétszer megnézettem vele. Azután kérdezte meg, mennyi gyümölcsöt eszem mostanában. Mondtam, hogy elég sokat. Akkor ezért érzékeny, a gyümölcs savas, a sav pedig mar. Öblögessek, és jövőre újra itt. Viszlát.
Jól van. Jobb is így. Furcsa is lenne, ha volna egy orvosom, akinek nem megyek az idegeire.
Amúgy azóta se fájt a fogam.

Szóval, süti...
A legjobb az volt benne, hogy nem kellett sütni... elég meleg az a 25 fok a lakásban, örülök, ha nem kell ráfűteni... ezért is választottam ezt a sütit a másik szuperfinom helyett. Nem lett az igazi. Gyugyunak készült, aki jött megint látogatni, és egy kicsit pletykálkodni. Múltkor megkínoztam szegényt az almás rétessel, de azért volt benne bátorság egy újabb kreálmányomat megkóstolni. Nyúlnak nem ízlett, két kanál után feladta, viszont Gyugyu még repetát is kért belőle... így nem tudom eldönteni milyen is lett valójában. Nekem keserű volt, citromhéja (egzotikus madárka copy by Nyúl) nélkül sokkal finomabb lett volna... vagy málnával, neadjIsten eperrel.
A recept Éva nénitől származik, az Ő verziója tényleg eperrel készült, és egyáltalán nem volt keserű.

Hv a citromos "finomsághoz":
- 1 citrom leve és héja... vagyis legközelebb csak a leve, és nem 1, hanem 2 citrom... a reszelt héj csak sütve ehető, ez az eheti friss tapasztalat
- 1 nagy dobozos tejföl
- 2 dl tejszín
- 1 evőkanál cukor... lehetett volna méz is
- 1 stampedli pálinka... Éva néni rumaromát mondott, de aromával nem játszunk, a rumot nem is szeretjük, pezsgőt nem akartam bontani, maradt a szilvapálinka
- 20-25 db babapiskóta
- Néhány deci tej
Elkészítés: a tejszínt felvertem keményre, hozzáadtam a tejfölt, a cukrot és a citromot. A tejet összekevertem a pálinkával (legközelebb citromlé lesz pálinka helyett is... vagy csak sima tej pálinka nélkül), és belemártogattam a babapiskótát gyorsan. Tényleg gyorsan, mert nagyon hamar megszívja magát, aztán konyul jobbra-balra.
Egy nagy fehér tálba rakosgattam mártogatás után a piskótát... ez a későbbiekben csak azért érdekes, mert ha a süti maga is fehér, és a tál is, akkor a végén fényképezhetetlen lesz.
Egy sor babapiskóta, krém rá... megint babapiskóta, megint krém.
Nekem 3 soros lett.
Érdemes előző este megcsinálni, hogy éjszaka összeérjen a hűtőben. Az enyém nem csak összeért, de erjedt is, és a pálinkától igazi kocsmaszag terjengett a hűtőben.

Egy kis kakaóporral próbáltam a keserűt elvenni, de nem sikerült.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. június 15., szerda

Semmeringi harapnivaló bodza

Pünkösdkor Semmering felé vettük az irányt...

...élményvonattal.
Akkor még nem is sejtettük, hogy az élmény többet is jelent náluk:
Hazafelé fékprobléma miatt több, mint 2 órát késtünk...
ezt úgy magyarázták, hogy benne van a pakliban és a jegyen is rajta van.
A jegyen semmi ilyen nem olvasható, viszont az igen, hogy hazafelé meglepetéssel készülnek... tényleg meglepődtünk. Nem részletezném tovább, mert a nap attól még jó volt, de aki ezzel a vonattal utazott, többet nem fog, a végére már nagyon olyan volt a hangulat.

A vonat végállomása a Semmering utáni, Mürzzuschlagban volt.
El is mentünk odáig.
Először a Südbahnmuseumot néztük meg...

...majd sétáltunk egy kicsit. Csend volt, és a velünk együtt érkező magyarokon kívül nemigen láttunk embert. Három üzlet volt csak nyitva: az egyik természetesen egy Kínai gyorsétterem volt, a másik egy döneres, a harmadik pedig egy pékség-cukrászda túinvan.

A képen nem látszik, hogy valójában milyen omlós,
pihe-puha túrós tésztája volt ennek a barackos finomságnak.
(És ezennel a gasztro részét ki is végeztem a bejegyzésnek.)

Miután végeztünk a sütivel, visszavonatoztunk Semmeringbe.

Sétáltunk az állomástól 2 kilométert, és már Zaubergnél is voltunk.
(Erről Nyúl részletesen beszámol a saját blogjában.)

Nem kellett várakozni, gyorsan felértünk lanovkával.

Csudálatos volt.

Volt még feljebb is... egy fából épült kilátó sok-sok lépcsőjét kellett (volna) ehhez megmászni. Nem lett volna gond, de leláttam a rések közt, és hirtelen túl magasnak találtam, ezért csak az első emeletig jutottam... olyan érzésem volt, mintha létrán állnék, azt pedig még itthon se szeretem: ingatag, és lefelé nézve túl sok az információ.

Visszafelé nem nagy kedvvel indultunk.

Lent egy kóbor szarvas várt minket.

Hozzá se Nyúltam. :)

Életem első igazán barátságos kis kápolnája...
ide tényleg jó volt betérni egy kicsit.

Mázas cserepe nemcsak a kápolnának volt.

A szebb időket is látott, most lakatlan Südbahnhotel.

Ezen a vadromantikus úton mindennap sétálnék.
Láttunk épp csak most nyíló orgonabokrot, és bodzát is.
A tisztaság, ami egész Semmeringből áradt, arra késztetett,
hogy beleharapjak ez egyik bodzavirágba.
Régóta ki akartam ezt próbálni, csak itthon nem szívesen veszem
a számba ezeket a koszos bokrokat.
Keserű volt a bodza, de lehet hogy bogarat is haraptam hozzá, azért.

A képre kattintva nagyobb méretben is látható.
Ez minden képre igaz, nem csak erre, de azért itt emelném ki,
mert ott a távoli hegyoldalban néz felénk egy szem.

Látjátok?

Jobban ránagyítva.

A vasútállomáson nyílt...
és tényleg nem haraptam bele.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!




Share

2011. június 3., péntek

Óriáscsipetke borsólevessel

Másképp is végződhetett volna, de úgy alakult, hogy először cseresznyés sütit sütöttem, ami teljesen felemésztette az összes türelmemet, így az első néhány normálcsipetke után, már az egyre nagyobbak következtek. Ráadásul a cseresznyés süti is olyan lett amilyen, végül aztán ide se hozom, majd ha finomabb lesz... az, hogy szebb is lesz, nem valószínű, de lényegesen jobban szokott sikerülni.
Zöldborsót még nem főztem ezidáig... főztem volna, főleg főzeléket, de Nyúlnak nem barátja a zöldborsó, ezért én sem ettem az elmúlt 3 és fél évben. Most is csak azért, mert épp leveslázban égek, és folyton kívánom, nincs az a mennyiség, amit ne tudnék megenni belőle... ez talán azért van, mert néhány kósza próbálkozástól eltekintve, alig ettünk levest az utóbbi időszakban, és most egyben követeli a lemaradást a szervezetem.
Eredetileg nem fagyasztott borsóból akartam, de aztán mégis abból készült.
Hv a leveshez: fél kiló zborsó, 5 db (új)sárgarépa, 1 gyökszi, 1 pohár tejföl, 2 tk liszt, 4 mk pirospaprika. Csipetkéhez: 1 tojás, liszt (amennyit felvesz, persze), pici só, szárított petrezselyem.
A borsót a répával és a gyökszivel belehelyeztem a lábasba, dobtam rá két erőleveskocekát, valamennyi sót (érzéssel, ahogy kell), 2 babérlevelet, öntöttem rá vizet és fedő alatt főzni kezdtem.
Ezután nekiálltam a csipetkének, mert gondoltam, hogy körülményes lesz így elsőre. A tojással megpróbáltam összegyúrni a lisztet... ölég maszatos volt, nem láttam a végét egy ideig, aztán pihenésként megsóztam, megpetrezselymeztem és tovább gyömöszöltem. Elérkezett az a rész, amikor a kezemen több tészta volt, mint a tálban... de a végére csak összeállt.
Csipegettem. Nagyon lassú lesz ez így. Csipegettem. Már forr a leves 10 perce... a borsó zsenge, a répa zsenge, alig kell főzni őket, beletehetném már a csipetkét, de alig van. Sose végzek. Jó, legyen nagyobb. Nem elég nagy. Ha gombóc, akkor sokáig kell főzni, de azt meg nem akarom. Kukac... kiskukac. Na jó, erre már tényleg nincs időm...

...és ez lett belőle.
Bájos.
Grízgaluskának jobban eladható lett volna.
Szerencsére megfőtt, és az íze se volt rossz, de legközelebb több sót gyúrok bele.
A leves ezzel még nem volt kész... miután beletettem a csipetkét, hamar az 1 pohár tejföl, 2 tk liszt, 4 mk pp összeállításból kikevertem a habarást... beletettem, felforrt. Amikor levettem a tűzről szórtam rá petrezselymet és egy kicsit utánasóztam, mert a cseresznyés süti nem hozott szerelmetes hangulatba. Nem mondom, hogy csúcsszuper lett, de annyira finom se volt... hiányzott belőle egy paradicsom meg egy rendes paprika is... meg még ki tudja mi... olyan régen ettem ilyet, hogy lehet így volt jó.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. június 1., szerda

Citromos süti kétszer

Az első süti receptjét egy régebbi Rama süteményes füzetben találtam. Mama adott néhány ilyen receptfüzetet, de még csak az első átlapozásáig jutottam... annak se emlékszem a végére, mert olyan guszta sütik vannak benne, és olyan könnyen elkészíthetőnek tűnik mindegyik, hogy fejben el is készülnek hamar, így gyakorlatilag folyik a nyálam füzet nézegetés közben, amit a gyomrom se bír sokáig, ettől meg már gondolkodni sem tudok... ezért nem jutottam még a végére, és már ott tarok, hogy elő se merem venni őket, főleg nem este.
Ez a Rama "Tavaszi sütemények"verziója, ami nekem a karácsonyi sütiket juttatta eszembe... mindegyiket odaillőnek éreztem, de ez a citromos süti pont ilyen kánikulában esik jól, ezért cseresznye-, és eperszezon ide vagy oda, ezt sütöttem meg.

Első süti:
Hv a tésztához: 4 tojás, 10 dkg cukor (13-at írt, de én mindig kevesebbet rakok bele), 1 nagy citrom leve és reszelt héja, 8 dkg Rama sütőmargarin (nem azt használtam, hanem másmilyet), 1 cs sütőpor, 12 dkg finomliszt, tepsi kikenéséhez: 2 dkg margarin és 1-2 ek liszt (a lisztet kihagytam, mert eddig kétszer sütöttem meg, és amikor beliszteztem, a végén poros maradt, viszont amikor nem, akkor se ragadt a formába).
Végre egyszer szakszerűen írom le a receptet... akarom mondani: másolom.
1: A tojássárgáját a cukorral fehéredésig keverjük, a jól megmosott citrom héját belereszeljük, levét kifacsarjuk és azt is hozzáadjuk. Az olvasztott, de nem meleg margarint belecsurgatjuk, majd hozzáadjuk a sütőport és a lisztet is. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, óvatos mozdulatokkal a masszába forgatjuk (tényleg óvatosan fogtam a robotgépet... de semmi baja nem lett, siettem, és így jobban el tudtam keverni.)
2: Egy kicsi, 15 x 25 cm-s magas peremű tepsit (a miénk nem tudom mekkora, de én a csatos Ikeás tortaformát használtam) margarinnal kikenünk, és a citromos masszát belesimítjuk. Előmelegített, közepesen forró sütőben (180 fok, légkeveréses sütőben 160 fok) kb. 25 percig sütjük. (Nekem több idő volt... igaz a mi sütőnket csak saccra lehet beállítani, lehet nem volt olyan meleg, mint azt javasolták.)
3: Ha kihűlt, citrommázzal bevonjuk. Ehhez 12 dkg porcukrot 3 evőkanál citromlével addig kevergetünk, amíg teljesen fel nem oldódik. Egyenletesen a tésztára kenjük és dermedni hagyjuk.
(Azért a szöveget kicsit zanzásítottam... nem állt jól az egy az egyben másolás.)

A mázhoz nem használtam fel a 12 dkg porcukrot, mert nem akartam, hogy édes legyen, de a citromléből többet használtam, pontosabban: egy fél citromot totál belefacsartam, és ahhoz tettem 2 tk porcukrot... összekevertem, és ráöntöttem a sütire.
+ még vékony citromkarikákat is hozzáképzeltem, de nem volt olyan éles késünk, amivel szépen tudtam volna karikázni, ezért maradt ez a pár cafat.

Ránézésre sima piskóta, de annál azért finomabb.
Akik kóstolták, dicsérték.


A másik süti egy gyenge próbálkozás volt,
de nem volt teljesen ehetetlen.

Második süti:
A kiindulási pont a Kefires piskóta volt, abból lett a joghurtos-citromos sütiszerűség... nem is a sütiséggel volt a baj, hanem a citrommal, amit belebarmoltam. Szerintem, ha azt normálisan belereszelte volna Nyúl (az előzőnél is Ő csinálta), akkor nem lett volna vele különösebb gond.
Hv: kefir helyett 1 pohár natúr joghurt, 2 pohár liszt (utólag arra gondoltam, hogy lehetett volna az egyik pohár liszt helyett 1 pohár kókuszreszelék, de aztán bevillant a Kókuszos borzasztó, és ha naranccsal keserű a kókusz , akkor lehet, hogy citrommal is az, ezért jobb, hogy mégse próbáltam ki), 1 pohár cukor (mindig csak fél pohárral rakok bele), fél pohár olaj, 2 tojás (csak 1 volt itthon), 1 tk szódabikarbóna... és ebben az esetben még: fél citrom beleaprítva... héjastul, mindenestül. Az egészet összekevertem (nem volt kedvem elővenni a robotgépet, csak egy kanállal csináltam), aztán kivajazott tepsiben, közepesen forró sütőben barnulásig sütöttem.

A reszelt héjhoz képest túl nagy citromdarabkák kicsit keserűek voltak így ebben a formában, ezért rásegítettem Nutellával... úgy már jobb volt, de azért ma már kidobom a maradékot, mert a fele még mindig ott van, és már nekem sincs hozzá lelkierőm.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share
Share