2010. január 31., vasárnap

Tojásleves

Már többször megkívántam az utóbbi időben, de tegnap annyira, hogy azonnal el kellett készítenem. Alig bírtam kivárni, hogy elkészüljön! :)
Még soha nem főztem korábban, úgyhogy azzal kezdtem, amivel ilyenkor szoktam: rákerestem a google-n, és az egyszerűbbekből összegyúrtam a saját receptemet. Abban mindegyik leírás megegyezett, hogy az 1 darab vöröshagymát egészben kell beletenni, és a végén ki kell dobni, de azt tudtam előre, nálam nem így lesz. Hagymát vétek kidobni! Jó, azt nem gondoltam, hogy olyan picire aprítom fel, mint a pörkölt alá, de egészben se hagytam: hatfelé vágtam, és a végén a levessel együtt megettem. Tudom, nem illik magát dicsérnie az embernek, de nem érdekel. Ez a leves pont olyan ízű volt, amilyenre akartam csinálni! Nagyon finom volt! :)
A rántáshoz kellett 6 ek olaj, amibe 4 ek lisztet tettem. Miután megbarnult, következett az 1 tk pirospaprika. Felengedtem 2 liter vízzel, beletettem a hagymát, a sót, a 3 ek ecetet és a 2 db babérlevelet. Mivel mindent megcukrozok, ebbe is tettem egy ek cukrot (állítólag a cukor jobban kihozza az étel ízét). Amikor forrt, megkóstoltam, sótlan volt picit, de itthon már nem volt több só, ezért egy erőleves kockát tettem még bele. Az 5 db tojást feltörtem egy tálkába, és nem kevertem fel. Nem akartam, hogy teljesen egyben legyen a levesben, és azt sem, hogy nagyon kisrészletekben, ezért úgy egészben csorgattam bele, és annyira "törtem" szét, amennyire a fakanállal össze lehet törni finom kevergetés közben. Az állaga így pont olyan lett, amilyet szerettem volna.

A kép alapján úgy tűnik, mintha legalább 6 hagyma lenne
a levesben, pedig csak 1, de az hatfelé vágva.


Share

2010. január 26., kedd

Paprikás krumpli

Tegnap nagyon elnyűttek, és fáradtak voltunk... mondtam is Szívemszottynak, menjünk el krumpliért gyorsan, összedobok egy paprikás krumplit, és pihengessünk tovább... egész nap.
A két kiló krumpli soknak bizonyult (annyi volt a hálóban, egy csomagban), mert megpucolva, összevágva sem fért el a fazékban... ami nem fért bele, azt beleraktam egy kis zacsiba, és lefagyasztottam... jó lesz az még valamikor húspogácsa mellé.

Tehát, annyi krumplit használtam, ami ebbe a fazékba belefért... de előtte, vágtam alá két fej vöröshagymát, amit megpirítottam, megpaprikáztam, és csak utána tettem rá a krumplit... sokszor használom a krumpli szót, de hát ez egy ilyen recept, ugye. :) Az még viccesebb lenne, ha szinonimákra cserélném, mint Joey tegnap... :)
Szóval, a krumplival teli fazékba szórtam még sót, egy kis petrezselymet, és még egy babérlevelet, sőt még 3 gerezd fokhagymát is... nem tudom, mennyire szabálytalan a só utáni rész, de nem rontottam el vele, finom lett.
Amikor úgy láttam, hogy mindjárt kész a krumpli, akkor belekarikáztam 5-6 virslit. Eredetileg kolbásszal akartam csinálni, de nem mentünk olyan messzire, ahol a kedvencünket meg tudtuk volna venni.

Friss kenyeret viszont vettünk hozzá...
egy emberes serclivel még jobb volt. :)

Share

2010. január 23., szombat

Baconos-sajtos tészta

Amióta elkészítettem a sajtos karfiolt még tavaly, azóta azon gondolkodom, hogy tudok belevarázsolni a szaftba egy kis bacont... nem mondom, hogy nem féltem a kivitelezéstől, de úgy gondoltam, ha már megcsinálom, akkor nem karfiollal, hanem tésztával tálalom.
Komolyan mondom, nagyon finom lett! :)
Annyit variáltam csak a karfiolos recepten, hogy a bacon felszeletelésével kezdtem, amit aztán megsütöttem, és arra raktam a 4 evőkanál lisztet, majd a tejet, sajtot és a fűszereket... és bejött! :)
Sikerélmény rulez!

Nem annyira esztétikus, mint finom.

Share

2010. január 19., kedd

Vendégváró

...avagy kolbászos(z) párnácska.

Ezt a receptet is magam fejlesztettem ki... a többihez képest annyi különbséggel, hogy ez ehető. A fejlesztési folyamat a legegyszerűbben kezdődött, simán csak sajttal... apránként változtattam a hozzávalókon, és végül így lett a párna kolbászos.
A takarónak használt leveles tészta minden boltban kapható, csak meg kell várni, amíg kiolvad, és ki kell nyújtani. Camping sajthoz hasonlító tömlős se annyira nehezen beszerezhető... azzal kenem meg a tésztát. Aztán már csak apróra vágott kolbika kell rá, és ha azzal is megvagyok, akkor rámasszírozom a tetejét. Kívülre még rakok sajtot... ha nem lennék lusta, akkor reszelt sajtot írhatnék, de mivel azt vagyok, ezért csak sajtkockákat.

A 180 fokos sütőben addig hagyom,
amíg ilyen színe nem lesz.

Share

2010. január 11., hétfő

Wellness-Fitness

Ha az embernek nincs bérlete, és a legközelebbi hely, ahol zöldséget vehet kb. 45 perc sétára van, akkor az élete kész fitness... ha utána befekszik a kádba egy fél órácskára, akkor meg már wellness is.
Jó a Penny... elsősorban jó közel van... de az alapvető élelmiszereken kívül nemsok mindent tudunk ott megvenni... jó, hogy nem kell messziről cipelni az ásványvizet, meg az almot mondjuk, de ennél többre nem számíthatunk... friss zöldség olyan ritkán van, hogy ha csak arra várnék, évszakonként ehetnénk... ezért, néha kénytelen vagyok kicsit messzebbre menni értük. Az meg tényleg butaság lenne, ha van rá időm, és azt nem sétálásra használnám, hanem metrón üldögélésre.
De térjünk át a salátára: fejes saláta nem volt... vagyis egybe nem, csomagoltat vettem egyet, meg 2 csomag retket is, paradicsomból többet, de abból csak kettőt vágtam a salátába, és még kukorica is került bele. Hogy tényleg csuda fitness legyen, ezért kefirt használtam öntetnek... jó egy kis majonézt azért raktam bele... és még sót is, de tudom, ezzel halálos bűnt követtem el az egész fitness ellen.

A kígyóubi ott maradt az Örsön...
biztos, elvonta a figyelmem a cukkini.

Share

2010. január 10., vasárnap

Bohóc, rizs hajjal

Tegnap bepánikoltam egy pillanatra... kicsit elszámoltam magam az idővel, de hamar feltaláltam magam. Eredetileg, fasírtot akartam sütni, de az már nem fért bele... pedig nem is voltunk az Auchanban. Ilyenkor jön a jó öreg mélyhűtött húspogácsa, és rántott sajtika... amíg sültek, addig a kurkumás rizs főtt... és ha már itt tartunk, elmondhatná valaki, hogy a kurkuma mire jó? Oké, gyulladáscsökkentő, de ennyi erővel diclofenac-ot is belekeverhetnék a rizsbe, ha sárga lenne... merthogy, tegnap mi arra jutottunk, hogy kiváló természetes ételszínezék.
Ennyi. Íze semmi, fogd meg jól.

Viszont, ha a bohócot szétziláljuk,
akkor előjön a szelleme!

Share

2010. január 3., vasárnap

Káposztás cvekedli

Hirtelen ötlet alapján, örökre megbánva, a Pennyben sétálva átsuhant az agyamon, mi lenne ha káposztás tésztát csinálnék? ...az úgyis olyan egyszerű, egy fél óra alatt megvagyok vele...
Hát persze!
Először is, felhívtam Anyámat, mert hazaérve kicsit elbizonytalanodtam, hogy valóban megfelelő káposztát vettem-e... megnyugtatott, igen fejes kell, nem kel, nem lila, nem savanyú.
Aztán jött az első probléma.... nincs olyan reszelőnk itthon, amivel lereszelhettem volna a káposztát... de nem keseredtem el, el kezdtem felvágni... az egész fejet... az egész 3 kilós fejet!
Végeztem vele vagy egy óra alatt, és elővettem a legnagyobb fazekat... na, abba se fért bele, vagyis csak púpozva, a fedőt is alig bírtam rátenni, csak lebegett rajta. Gondoltam, majd összepunnyad a káposzta, aztán jó lesz. Jó lett, de addigra az egész lakásban enyhe fingszag terjengett, ami később sem múlt, inkább erősödött.
Ha nincs az ájer, és nem kellett volna olyan sokáig felaprítani a káposztát, nem is bántam volna meg, hogy ilyet főzök, mert valóban egyszerű volt innentől kezdve:
Anyám azt mondta, és több helyen is azt írták, hogy egy kis cukrot meg kell karamellizálni előtte, hogy barnás legyen a káposzta... nekem ehhez már nem volt türelmem, csak megsóztam a káposztát, utána cukroztam meg (karamellizálás nélkül), végül raktam rá egy kis borst, aztán egy óráig hagytam dinsztelődni. Kifőztem közben a tésztát (és most tényleg az alkalomhoz illőt), és összekevertem a káposztával.
Viszont, Anyám azt is mondta, hogy nem kellett volna az egész fejet összevágnom, elég lett volna a fele... és valóban, a neten is azt írták, hogy 1 kiló káposzta a hozzávaló... ehh, megspórolhattam volna egy fél órát, legalább.

Nekem az a fura, hogy másoknak fura,
hogy én baracklekvárral szeretem... így a legjobb!

Share

2010. január 1., péntek

Újévi menü

Nagy meglepetésre, ma lencsefőzelék lesz az ebéd...
Viszont, nálunk nem csak ilyenkor van, mert mindketten nagyon szeretjük... éppen ezért volt is alkalmam rá, hogy tényleg megtanuljam ízletesre főzni. Azt rakok bele, amit mindenki más, csak kicsit másképp. A hagymát is nagyon szeretjük, ezért én nem egybe főzöm bele, hanem összeaprítva, mert így nem kell kidobni a végén, és jobban belesimul a zamata is. Azzal kezdem, hogy a fél kiló lencsét beáztatom 5-6 órára (úgy látszik, mindent fél kilóból csinálok), de előtte is, és utána is alaposan megmosom. Mivel, nem akarom túl hagymásra, ezért nem kettőt, hanem csak másfelet szeletelek fel. Nem kell megdinsztelni, csak beleteszem a fazékba a lencsével és egy kis kolbikával együtt, teszek melléjük még 2 babérlevelet is, 5 mokkáskanál sót, és alágyújtok. Fél óra múlva behabarom 3dl tejföllel, amit előtte már összekevertem 3 kanál liszttel. Egy kupaknyi citromlé is csak használ neki, de 2 evőkanál ecet is... és hagyom még 5 percig őket a tűzön. A virslit nem főztem, hanem sütöttem... kicsit unom már a főtt virslit, lehet azért... de lehet inkább azért, mert így finomabb... és nem csak úgy simán vágtam vagy karikáztam, hanem hosszába hasítottam négy felé.

A jó öreg serpenyő nem hazudik...
és külön fűszer sem kell, ő maga a fűszer.


A kolbász és a virsli barátságot köt.

Share
Share