2011. május 5., csütörtök

Péksüteményes utolsó nap Berlinben

Utolsó nap a BackWerk egyik pékségében vettük meg a reggelit. Ajánlani tudom mindenkinek, nagyon szép ott minden, és nagyon ízlett, amit ettünk... ráadásul önkiszolgáló, így annyi ideig ismerkedhetünk az áruval, ameddig csak akarunk. Külföldiek számára ez külön jó, nekünk is mindenhez idő kellett, mivel nem ismertünk semmit.

Nagyon jó választás volt ez az Apfelberliner... annyira finom volt, hogy még most érzem az ízét a számban, ha rágondolok... voltak benne almadarabkák, és.... hmmm, nem tudom még mi, de bármikor újra, bármennyit belőle.

Vettünk még perecet is, ez is finom volt. A harmadik versenyzőről nem készült kép, az valamilyen sajtos-baconös zsemle volt... és persze az is nagyon ízlett.
Úgy érzem, bármit választhattunk volna, nem tudtunk volna mellényúlni... legalább ez egy kicsit feldobott minket az utolsó napunkon... az utolsó nap mindig szomorkás, és a legfárasztóbb is egyben.

Először Spandau-ba mentünk, ott ettük meg a reggelinket...
hangulatos utcák, finom reggeli... nem igazán volt kedvünk továbbmenni.

Elvonszoltuk magunkat a Citadelláig, de be már nem mentünk...
utolsó nap már kívülről is elég volt látni.

Szeretik a vicces táblákat a németek, ez a kép még az állatkertben készült.

...annyira jó poén, hogy dupláztak is.
Nincs ezzel gond, ha valamit viccesnek találok,
akár egy hétig is hajtogatom.

...és, ha már vicc:
Tamás bátya kunyhója - ez egy metróállomás Berlinben! :)

...és, ha már vicc és metróállomás:
Ha kedvenc tahómtól, Sixxtől idéznék:
csöcs-pöcs : 2-1

Nagyon elvesztem ebben a sok berlini hülyeségben...

+ ennyi fura szobrot még életemben nem láttam.
A legtöbb valamilyen orgiáról szólt, meztelen és azonos nemű emberekkel.
Olyan képet nem hozok, nem vagyok én prűd, de ez egy kajás blog.

Most már mindegy, muszáj megmutatnom mennyire nem érdekelte
a vízilovakat a jelenlétünk... de még a madár is háttal volt.

Egyszerűen nem tudom befejezni ezt a bejegyzést... olyan,
mintha akkor kellene hazaindulnunk, pedig már két hete
itthon vagyunk. A végére legyen tévétorony...

...épp a 9-ben lakik.
Jó szám, és szerencsés is.

Úgy érzem nem varrtam el minden szálat, vissza fogom még tapsolni Berlint.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!









Share

1 megjegyzés:

  1. Felőlem mehetünk majd még egy kört.. valamikor, az egészen biztos, hogy sok apróságot nem láttunk még :)

    VálaszTörlés

Share