Keksztekercs

Volt itthon egy zacskó lejárni készülő darált keksz... Nyuszi kókuszos golyója után nem vágytam, akkor épp elég volt megúszni a totális kiszáradást... á, nem volt az száraz,
csak 2 deci tejjel kellett lekísérni minden egyes golyót, ha nem akartam megfulladni.
Szerencsére eszembe jutott, hogy tekercsből van családi recept is, és az nagyon finom... megkérdeztem hát Mamát mi lenne az. Egyszerűnek tűnt, egyszerűnek tűnt, egyszerűnek...
Először megfőztem a krémet hozzá:
3 deka liszthez 3 deci tejet és (majdnem) 10 deka cukrot adtam. Ezt állandó kevergetés mellett felforraltam. Miután lezártam a gázt, beleraktam a forró krémbe 15 deka margarint,
2 kupak citromlét és (majdnem) 10 deka porcukrot. Addig kavargattam, amíg el nem olvadt a margarin. Finom lett, tisztára olyan íze volt, mint a vaníliás pudingnak... az állaga is olyan volt... mondtam is, hogy egyszerűbb lett volna főzni egyet abból.
Amikor végeztem, nekiálltam a "tésztájának".
Fél kiló darált kekszhez készítettem 3 deci Nescafét... és a probléma itt kezdődött.
Kevésnek találtam, főztem még 2 decit... az meg sok lett.
Az íze jó volt, de abszolút alkalmatlan lett bármiféle tekergetésre.
A kávén kívül még porcukrot és némi pálinkát gyúrtam bele... elvileg rummal kellett volna, de azt mi nem használunk, még mindig nem, de azért az alkoholt mindig fontos összetevőnek tekintjük, ezért sosem hagyjuk ki.
Kinyújtani nem liszten, hanem kókuszreszeléken kell(ett volna).

Ha nem keksztekercs lenne a neve,
akkor lehetne akár csinos is...
Mamának azért nem dicsekszem vele.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!