Kb. Epres charlotte nagyjából

Citromból készült. Kifejezetten citromos korszakomat élem. Jöhetett volna később is, mondjuk ősszel vagy télen, de most az igazi, amikor más egyéb friss gyümölcs is van. Jó, cseresznyéből ettem dögivel... egészen pontosan: fogorvosig ettem magam. Ez úgy lehetséges, hogy a gyümölcs savassága megtette hatását, és megmardosott kicsit az ínyemnél. Fájt hátul valamelyik, én meg elég nehezen viselem a fogfájást, ezért rögtön el is szaladtam a fogorvosomhoz... úgyis júliusban mentem volna éves kontrollra, de addig nem bírtam ki, majd' meghaltam, annyira fájt... persze ez nem igaz, de bármilyen kis fájdalomra bármilyen nagy pánikot tudok produkálni.
Elmentem hát... mondom itt fáj, most mi lesz? Meghalok vagy túlélem? Azt mondta semmit nem lát, nincs lyuk sehol. Erősködtem, még kétszer megnézettem vele. Azután kérdezte meg, mennyi gyümölcsöt eszem mostanában. Mondtam, hogy elég sokat. Akkor ezért érzékeny, a gyümölcs savas, a sav pedig mar. Öblögessek, és jövőre újra itt. Viszlát.
Jól van. Jobb is így. Furcsa is lenne, ha volna egy orvosom, akinek nem megyek az idegeire.
Amúgy azóta se fájt a fogam.

Szóval, süti...
A legjobb az volt benne, hogy nem kellett sütni... elég meleg az a 25 fok a lakásban, örülök, ha nem kell ráfűteni... ezért is választottam ezt a sütit a másik szuperfinom helyett. Nem lett az igazi. Gyugyunak készült, aki jött megint látogatni, és egy kicsit pletykálkodni. Múltkor megkínoztam szegényt az almás rétessel, de azért volt benne bátorság egy újabb kreálmányomat megkóstolni. Nyúlnak nem ízlett, két kanál után feladta, viszont Gyugyu még repetát is kért belőle... így nem tudom eldönteni milyen is lett valójában. Nekem keserű volt, citromhéja (egzotikus madárka copy by Nyúl) nélkül sokkal finomabb lett volna... vagy málnával, neadjIsten eperrel.
A recept Éva nénitől származik, az Ő verziója tényleg eperrel készült, és egyáltalán nem volt keserű.

Hv a citromos "finomsághoz":
- 1 citrom leve és héja... vagyis legközelebb csak a leve, és nem 1, hanem 2 citrom... a reszelt héj csak sütve ehető, ez az eheti friss tapasztalat
- 1 nagy dobozos tejföl
- 2 dl tejszín
- 1 evőkanál cukor... lehetett volna méz is
- 1 stampedli pálinka... Éva néni rumaromát mondott, de aromával nem játszunk, a rumot nem is szeretjük, pezsgőt nem akartam bontani, maradt a szilvapálinka
- 20-25 db babapiskóta
- Néhány deci tej
Elkészítés: a tejszínt felvertem keményre, hozzáadtam a tejfölt, a cukrot és a citromot. A tejet összekevertem a pálinkával (legközelebb citromlé lesz pálinka helyett is... vagy csak sima tej pálinka nélkül), és belemártogattam a babapiskótát gyorsan. Tényleg gyorsan, mert nagyon hamar megszívja magát, aztán konyul jobbra-balra.
Egy nagy fehér tálba rakosgattam mártogatás után a piskótát... ez a későbbiekben csak azért érdekes, mert ha a süti maga is fehér, és a tál is, akkor a végén fényképezhetetlen lesz.
Egy sor babapiskóta, krém rá... megint babapiskóta, megint krém.
Nekem 3 soros lett.
Érdemes előző este megcsinálni, hogy éjszaka összeérjen a hűtőben. Az enyém nem csak összeért, de erjedt is, és a pálinkától igazi kocsmaszag terjengett a hűtőben.

Egy kis kakaóporral próbáltam a keserűt elvenni, de nem sikerült.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!