A gombapörkölt esete a levesgyönggyel

Néha annyira elgondolkodom, hogy tényleg se kép, se hang... oké, lehet csak bambulok, de akkor is... nem hallok, nem látok, és azt se tudom mit csinálok. Az egyik ebédre gombapörköltet, sajnos...
Az agyamat lefoglalták mindenféle gondolatok, és közben a félig kész pörit behabartam... azaz, tettem bele egy rakás tejfölt... nem sűrűsödött, nem sűrűsödött... miközben ettük, akkor villant be, hogy a liszt kimaradt.
A tészta is jól járt: elővettem a fazekat, bele a tésztát, a vizet, megsóztam, alágyújtottam... és akkor az is eszembe jutott, hogy a víz még nem forr, sőt hideg. Azt legalább megtudtam, hogy így is ehető lesz a végén, max kicsit ázottabb, de a leveses pörkölt azt is feledteti.

Minekután rájöttem hol hibáztam, átsoroltam más
témakörbe az ebédemet (Nyúl nem), és levesként ettem...
ezért kellett bele a levesgyöngy.
Nem volt rossz... igazából csak hozzáállás kérdése.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Újabb rettenet

Volt már olyan, hogy megfelelő összetevőkből, a látszólag egyszerű elkészítésű ebédünk nem lett finom... de inkább ehetetlen volt... sőt, gyomorbántalmakat okozott. Először annál az utálatos tarkabab főzeléknél sikerült ilyet alakítanom, és most megint. Nem az ehetetlen részére gondolok, persze hogy az többször is előfordult már, de akkor egyenes út vezetett odáig, mindent megtettem érte, még ha közben ezt nem is éreztem. A tarkababban és ebben a krumplis-kolbászos-wokos mutatványban annyi volt a közös, hogy semmi jel nem mutatott arra, bármit el lehet rontani bennük... mégis sikerült... igaz, mindkettőt cudarul elsóztam.
Semmi mást nem tettem, mint felvágtam a krumplit, a kolbit, egy vöröshagymát, megsóztam az egészet (ész nélkül), és el kezdtem sütni. Ez volt a tényleges hiba, szerintem... mert az elsózás önmagában itt se tette volna ehetetlenné, de előbb a krumplit a kolbász és a hagyma nélkül kellett volna sütni egy kicsit... így az egyik égett már, a másik még mindig nyers volt... a félig kész krumpli pedig nem finom... az égett hagyma se.
A cél egy gyors, magyaros kaja volt... hááát, villámgyorsan végeztünk vele, és villámgyorsan kerestünk valami mást ebédre.

Ránézésre puha volt már az a krumpli.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Gesztenyepüré

A napokban jöttünk rá, hogy télen elfelejtettünk gesztenyepürét enni... nem mintha évszakhoz lenne kötve ez a ceremónia, de úgy gondoljuk, hogy ez téli desszert.

Nem tudom kinek lenne szüksége egy gesztenyepürés receptre vagy ki keres majd rá, de azt jó tisztázni: a gesztenyepüré magától terem különböző boltok mélyhűtőiben, a tejszínhabot pedig kisebb nyomásokkal idézhetjük elő. Gesztenyekukac készítéshez egy átnyomóka se árt, de az nekünk még mindig nincs, viszont az íze ettől semmit sem változik, a "recept" címe pedig ettől helytelen.

A képen Chaplint formáztam meg, de a bajusz nem stimmel.

Ő pedig Pan, Stan nélkül.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Sárgaborsó először és utoljára

Tizenvalahány éve nem ettem sárgaborsó főzeléket... nem igazán ízlett + több kellemetlen élményem is volt vele/tőle. Az első talán az, amikor DM egyik nyári szünetben úgy döntött, elérkezett az idő, hogy megtanuljak főzni. Az első feladat tojásleves volt... főzés közben segített egy kicsit, így nagyjából ehető lett. Második feladat a sárgaborsó főzelék volt... teljesen egyedül főztem... gyakorlatilag malter állagúra... a fakanál megállt benne... és nem elég hogy megállt, de alig lehetett kivenni belőle. Az íze hátborzongató volt, még a kutyáim se ették meg, pedig ők igazán edzettek voltak. Annyira jól sikerült, hogy DM azt mondta: ennyi volt, majd idővel megtanulsz magadtól főzni. És láss csodát, annyira jól megtanultam, és olyan magabiztosan ténfergek a konyhában, hogy csak na!
A történethez az is hozzátartozik, hogy DM főztje se mindig finom... ezért van most az a korszakom hogy, amit régen nem szerettem, azt megfőzöm én is, hátha úgy jó lesz, és majd megszeretem. Ilyen például a sárgaborsó főzelék is.
Utána se olvastam, hogy kell... úgy éreztem annyi már a tapasztalat bennem, hogy azt már akár hasznosíthatom is. Beáztattam előző este a sárgaborsót. Másnap reggel átmostam, megsóztam, tettem bele 3 babérlevelet és engedtem rá annyi vizet, amennyi ellepte. Főztem, néha ellenőriztem, hogy megpuhult-e már... aztán egy pohár tejföllel és három kanál liszttel behabartam.
Mivel épp borzasztó lustának éreztem magam, ezért nem külön serpenyőben sütöttem meg a virslit, hanem a habarással együtt belefőztem a főzelékbe úgy, hogy előtte azért négyfelé vágtam.

Nem tudom szebben mondani: undorító,
és ha ránézek mindig egy bőbroáfot látok.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Mit süssek?

A tegnapi kulcsszavak közül az első helyezett nem nevezhető átlagosnak:

"anyám akar hogy süssek mit süssek de nincs itthon semmi de van itthon liszt meg tojás"

Megnéztem, hogy ezzel a kulcsszóval melyik bejegyzésre és hányadik helyen mutatott rám a google: harmadik helyen, és nem konkrét bejegyzéssel, hanem egyveleggel.
Nem tudom mennyire vette hasznát annak, amit talált, de ha semennyire, akkor összegyűjtök néhány ötletet erre az eshetőségre.
Első ötlet: a keresőt nem biztos, hogy érdekli anyám mit akar.
Második: pontos meghatározás - "hogy süssek mit süssek"- Édeset vagy sósat?
Ha sósat akkor: lisztből és tojásból különböző tésztát lehet gyúrni... vagy nokedlit, de ilyeneket én még nem csináltam. Sajtos rudat igen, de ahhoz kell még tejföl és margarin.
Ha édeset akkor: nincs más ötletem, csak a palacsinta és a császármorzsa... de utóbbihoz kell még tej és búzadara is.
Azt azért megemlíteném, hogy nálunk minden ünnepnapon van valami gikszer, és vagy ez vagy az nincs itthon. Az "ez" többnyire kenyér, az "az" meg tej... vagy a komplett ebéd/vacsora. Idén időben, már 14-én eszünkbe jutott, hogy másnap nem lesz nyitva semmi. Azt hittük felkészültünk rá, de kenyérből megint nem vettünk eleget. 15-én ebéd után a Népfürdő utcától a Margit-szigeten át elsétáltunk a Március 15. térig... onnan már csak egy karnyújtásnyira volt a tüntetés. A séta, a tömeg és a nap kiszívott minket rendesen, éhesek is voltunk már nagyon... és kenyér alig volt itthon. Annyiban maradtunk, hogy akkor sütök palacsintát.

Első jótanács: a palacsintát lehet ülve is sütni (bár ez a képen nem látszik), és ezzel megoldhatjuk a még melegen evés problémáját is egy helyen, viszonylag kevés mozgással.

Második jótanács: Ha az ötödik kakaós palacsinta után sósra vágyunk, tegyünk bele felkockázott sajtot, sajtkrémet vagy ha kalandra vágyunk, akkor májkrémet. Volt a májkrémesről is kép, de cenzúráztam, és kiszavaztam... annyira gusztustalan volt, hogy nem volt gyomrom felrakni ide.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Az étel nem játék

Mi látható a képen?

A: Homokvihar volt az utcánkban.
B: Műholdkép a konyhánkról.
C: Valaki sokat evett, ráadásul össze-vissza, aztán felült a villamosra...
D: Összemosták Garfieldot egy vizslával.
E: Rántottát turmixoltak össze székelykáposztával.
F: Makró túrós derelye.

Vannak napok (havi cirka egyszer), amikor Őnyulasága főzi az ebédet... eléggé kiszámítható, hogy ilyenkor mit fogunk enni... például: tonhalas spagettit, vagy... vagy túrós derelyét.
Eddig nem kérdeztem rá hogyan készíti el, de azt sejtettem, hogy nem túl bonyolult... azért kíváncsi voltam:
- Hogy kell a derelyét elkészíteni?
- Berakod a vízbe, megvárod amíg feljön, azt szia.
- Bővebben?
- A víznek fel kell forrnia, azt szia.
- Az nem oszt?
- Jó, akkor: oszt szia.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Chilis bab egyszerűen, villámgyorsan

Két hete Éva néninél ettem chilis babot, és arra jutottam, hogy eddig feleslegesen tartottam magamtól távol ezt a kaját. Az is sokat segített volna, ha tudom: nem feltétlenül kell erősnek lennie, és meg lehet úszni gyomorégés/lángoló arc összeállítás nélkül is.
Vettünk fél kiló sertés darált húst, azt beletettem egy fazékba, és alágyújtottam (mindig nagyon koncentrálok, hogy ne keverjem ezt a sorrendet). Nem öntöttem alá olajat se, tejet se, szörpöt se... az elsőt azért nem, mert feltételeztem, hogy a husiból kisült zsír is elég lesz alá... a másodikat azért nem, mert a tej odaégne... a harmadikat pedig azért nem, mert a szörpöt málna ízűnek szeretem.
A húst megsóztam, és sütöttem... sütöttem... és néha kavargattam is.
Kb. 10 perc után szórtam rá pirospaprikát, paprikás sült krumpli fűszersót (ez manapság csak a tejbegrízből maradhat ki)... és, ha már ennyire népszerű nálunk, megmutatom:

Tanyasi ropogós sült fűszerkeverék azért került a chilis babba, mert semmi más csípős nem volt itthon... nem szeretjük az erőset/csípőset, ezért. Nem azért, mert elfelejtettünk venni (pedig gyakori probléma az is). Ilyen fűszerünk azért van mégis, mert valamihez hozzácsomagolták... arra már nem emlékszem, hogy mihez. Nem nagyon használom, mert kicsit csíp... de ez most jól jött.
Éva néni külön chilis bab fűszerkeveréket ajánlott, de március 15-én (amikor ezt főztem) nem volt nyitva egy olyan hely sem, ahol kaptam volna... mint később kiderült, nem is hiányzott bele... bár, ezt igazán majd akkor tudjuk eldönteni, ha majd csinálok azzal fűszerezve is.
A fűszereken kívül még két doboz babkonzervet és egy doboz kukoricakonzervet tettem bele... valamint kb. fél liter vizet. Fedő alatt főztem, amíg az egyik kóstolásnál úgy éreztem, már kellőképp megfőtt.

Nagyon laktató, ezért lányoknak csak fél tányér az ajánlott adag...
negyed kiló friss kenyérrel és evőkanállal.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Pörkölt

Nyúl lázadozott egy ideje, hogy elege van a pempőből, ezért erőt vettem magamon, és elkészítettem életem első pörköltjét. Nem vagyok nagy konyhamájszter, de azt tudom, hogy a pöri valamilyen zsírosabb husiból a legjobb, és semmi esetre sem valamilyen szárnyas mellből (angyalosból főleg nem). Ennek ellenére csirkemellből főztem, mert az volt itthon... gondoltam, legalább nem kell piszkálni, nem kell a tányér szélére toszogatni a zsíros részt.
3 vöröshagymát vágtam fel (relatíve apróra), ráraktam a fél kiló összekockázott mellet, megsóztam, és pörköltem. Tudom, hogy hasznos, ha van egy paprika, és egy paradicsom is a pörköltben, de ilyenek nem voltak a hűtőben, viszont paradicsomlé igen. Vashiány ellen az is... meg azért is mert szeretem... akár vodka nélkül is.
Szóval, egy deci paradicsomlét is megszavaztam... de legközelebb mindenképpen kihagyom, mert szerintem attól lett hal íze hidegen. Igen... valamitől kihűlt állapotában hal íze volt. Mondjuk, régen divat volt haltáppal etetni a csirkéket... akkoriban gyakran volt mindegyiknek hal íze, de ennek most, a fűszerezéstől volt olyan szerintem.
Amikor már elég pörköltnek gondoltam, megpirospaprikáztam, és egy kis paprikás sült krumpli fűszersót szórtam rá... az finom, és nagy baj nem lehet belőle, max annyi, hogy mindennek ugyanazt az ízt adja, ami ellen Nyúl majd esmét lázadhat.
Említettem múlt héten, hogy 2 sárgarépát félreraktam... azokat is belekockáztam... lehet attól volt hal íze? Valami nem passzolt, az biztos.
Összefoglalva: 3 vöröshagyma, fél kiló csirkemell, só, pirospaprika, sült krumplis fűszersó, 2 sárgarépa, szárított petrezselyem (a végén... de azt most kifelejtettem), és annyi víz, hogy ellepje -> fedő alatt főzni, amíg a csirke megpuhul.

Sehonnan se volt szép... a répától különös hatást keltett,
ezért nem akartam olyan képet tenni ide, ami felülről készült.
A tarhonya is kényes állat: pirítottam-pirítottam... kicsit elbambultam,
és már fél perc alatt koxi lett... de a halhoz illet.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Répaleves

Kicsit elkapott a gépszíj, és a napokban mindenből levest akartam csinálni, amit csak találtam vagy megláttam itthon. Sárgaborsóból, lencséből, babból (pedig azt nem is láttam meg) és répából.
Vettünk nemrég egy kilóval, hogy majd jó lesz a salátába. Milyen salátába? Nem tudom, majd amilyet csinálok... bármelyikbe jó lesz így, nem? Az el nem készültekbe főleg.
Igazából répakrémleves lett (volna), ha botmixerünk is lett volna, de csak karikás maradt (volna), így is megettük (volna). Úgyis az lett (volna), ha az eredeti elképzelés szerint lereszelem a répát, de ezt 1 perc után meguntam, elöblítettem a reszelőt, és elővettem a kést. Amennyire csak tudtam, annyira vékonyra karikáztam a kb fél kilónyi répát (egy részét az egy kilónak már korábban belereszeltem a céklasalátába, kettőt meghagytam valamilyen más jövőbeni levesbe). Lehet, hogy hagyma is illett volna hozzá, de azt most kihagytam, nem raktam bele kicsit se. A répát megsóztam, öntöttem rá vizet, és fedő alatt főzni kezdtem. A són kívül nem tettem bele mást, mert szeretem a répa ízét, és úgy gondolom, hogy holmi fűszer úgyse tudná azt elvenni, ezért miért terheljük a szervezetünket feleslegesen? Amikor megfőtt, beleöntöttem a kb 2-3 deci főzőtejszínből és 3 kanál lisztből készült habarást. Tálaláskor természetesen reszelt sajt is került rá... kenyér nem, mert nem volt itthon állott, csak friss, abból meg nem lehet szép kockákat pirítani... na, mert a brokkolikrémlevesnél sikerült.
Nyúl először lázadozott, hogy pfffiíí meg pfffuúú, Ő nem fog enni belőle, de aztán megkóstolta, és ha nem is nagyon, de ízlett neki.

Ezen a képen nekem úgy tűnik, mintha maga Spongyabob
nézne ki a tálból... egy cigivel a szájában.. legyen, inkább lázmérővel.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Brokkolikrémleves

Tovább folytatódik a vashiányos állapot elleni harc... és ezzel együtt a megpróbáltatások is, az ebédünket nézve. Nem arról van szó, szeretjük mi a brokkolit, de ezentúl maradunk a sima jól bevált brokkoli salátánál, és nem bonyolítjuk levesnek a történetet. Amúgy is... szerintem saláta formájában több vitamin és vas marad a zöldségben, mint így széjjel-szana főzve levesnek.
Azonban egy jó tulajdonsága van így is: forró... nagyon hideg van, és a forró leves jól esik ilyenkor + sajttal lehet enni... a sajtot pedig nagyon szeretem. És így már nem is egy, hanem két jó tulajdonsága van + lehet nincs is olyan hideg, csak én vagyok fázós.
Tavaly eldöntöttük, nem veszünk brokkoliból másmilyent, csak fagyasztottat... elsősorban azért, mert gazdaságosabb, így nem dobunk ki semmi felesleget, mindent megfőzünk, amit megveszünk + nem koszol, mert a zacsiból egyenesen megy a fazékba.
Most a levesnél is egy zacskó, azaz 45 deka brokkolit használtam... öntöttem rá vizet, jól megsóztam, kicsit megszerecsendióztam, nyomtam rá 4 gerezd fokhagymát, lefedtem és alágyújtottam. Amikor felforrt, beleöntöttem két deci főzőtejszínnel kikevert 3 kanál lisztet, és kavargattam serényen, nehogy kifusson.
Egy pár perc múlva megkóstoltam, de nem éreztem semmit, mert íze az nem volt. Dobtam bele egy erőleveskockát, ami jót tett neki.
Mivel botmixerünk nincs, ezért csak a tejszín miatt csúfolom krémlevesnek, de ez a végeredményen nem sokat változtat... vagyis a színe zöldebb lenne azt hiszem, ha összeturmixoltam volna. Tálaláskor reszelt sajtot is tettem rá a pirított kenyér mellett... felett.

Szeretem magamban az aprólékosság igényét...
gyönyörűek a parányi kenyérkockák a levesen.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Céklasaláta

Pár hete megállapították, hogy alig van bennem vas. Kaptam is vénásan, C-vitaminnal együtt öt alkalommal... mostanra valószínűleg már feltöltöttek kellőképp, de próbálok odafigyelni, hogy olyanokat együnk, amiben sok a vas. Ilyen például a cékla.
Elsőként céklasalátát ettünk vashiány ellen küzdve... másért nem, mert így, kötelezőből enni nem olyan finom... pedig nekem régen ízlett, ezért is kértem el Éva nénitől a receptet... amit persze kicsit átalakítottam.
Itt az eredeti Éva nénitől, sk:
Veszek a piacon elkészített céklasalátát meg almát. A céklát lecsöpögtetem (a levét meg lehet inni), és apró darabokra vágom. Az almát megpucolom, és hasonlóan felaprózom. Póréhagymát felkarikázok. Az egészet összekeverem. Tubusos majonézt és egy kis mustárt teszek a tejfölbe, kicsi citromot csavarok hozzá, esetleg egy hangyafasznyi borsot. Az egészet összekeverem, és kicsit állni hagyom.
Annyit tettem még hozzá, hogy belereszeltem (Nyuszi) 2 sárgarépát... első nap... csakhogy maradt még másnapra is, akkor reszeltem bele (tényleg én) még kettőt... ettől harmadik napra tiszta sárgarépa íze lett, viszont elfogyott végre. Póréhagyma helyett, pedig egy fél vöröshagymát szeleteltem vékonyan bele.
Éva néni nem írt mennyiségeket, ezért szerintem azzal volt a baj. Fél kiló céklából csináltuk, és 1 almából... az alma kevés volt benne, a cékla túl sok. Legközelebb legalább két almát vágok bele.

Nem nagyon szép, de az asztal legalább tiszta.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Keksztekercs

Volt itthon egy zacskó lejárni készülő darált keksz... Nyuszi kókuszos golyója után nem vágytam, akkor épp elég volt megúszni a totális kiszáradást... á, nem volt az száraz,
csak 2 deci tejjel kellett lekísérni minden egyes golyót, ha nem akartam megfulladni.
Szerencsére eszembe jutott, hogy tekercsből van családi recept is, és az nagyon finom... megkérdeztem hát Mamát mi lenne az. Egyszerűnek tűnt, egyszerűnek tűnt, egyszerűnek...
Először megfőztem a krémet hozzá:
3 deka liszthez 3 deci tejet és (majdnem) 10 deka cukrot adtam. Ezt állandó kevergetés mellett felforraltam. Miután lezártam a gázt, beleraktam a forró krémbe 15 deka margarint,
2 kupak citromlét és (majdnem) 10 deka porcukrot. Addig kavargattam, amíg el nem olvadt a margarin. Finom lett, tisztára olyan íze volt, mint a vaníliás pudingnak... az állaga is olyan volt... mondtam is, hogy egyszerűbb lett volna főzni egyet abból.
Amikor végeztem, nekiálltam a "tésztájának".
Fél kiló darált kekszhez készítettem 3 deci Nescafét... és a probléma itt kezdődött.
Kevésnek találtam, főztem még 2 decit... az meg sok lett.
Az íze jó volt, de abszolút alkalmatlan lett bármiféle tekergetésre.
A kávén kívül még porcukrot és némi pálinkát gyúrtam bele... elvileg rummal kellett volna, de azt mi nem használunk, még mindig nem, de azért az alkoholt mindig fontos összetevőnek tekintjük, ezért sosem hagyjuk ki.
Kinyújtani nem liszten, hanem kókuszreszeléken kell(ett volna).

Ha nem keksztekercs lenne a neve,
akkor lehetne akár csinos is...
Mamának azért nem dicsekszem vele.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!