A következő címkéjű bejegyzések mutatása: almás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: almás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 18., csütörtök

Kevert sütemény

Milyen? Miért?
Mert megint a Rama süteményes füzetből sütöttem, és ott ez a recept "Barackos kevert sütemény" elnevezéssel szerepelt, de én először szilvával sütöttem meg, másodszor pedig almával, ezért nálunk marad sima Kevert sütemény.

Hozzávalók a tésztához: 13 dkg Rama sütőmargarin (most sem azt használtam, de tényleg nagyon jó ez a Rama receptfüzet és a Rama margarin is nagyon finom, de abszolút megfelel az olcsóbb margarin is), 12 dkg kristálycukor, 3 tojás, 1 cs sütőpor (Igazából 1 kiskanál áll a leírásban, de mindkét sütinél beleöntöttem egy egészet. Pontosan nem tudom mi lehet a hátránya, ha több sütőport használunk az előírtnál, de látszólag semmi.), 16 dkg finomliszt, 4 evőkanál tej, maréknyi pörkölt, durvára tört dió (5dkg) (kihagytam az egész diós bagázst, de ha tettem volna bele, lehet hogy mogyoróval helyettesítem).
A tepsi kikenéséhez: 2 dkg margarin és 1-2 ek liszt
(lisztet sem használtam, mert akárhányszor belisztezem a tepsit, a végén poros marad, viszont amikor nem, akkor sem ragad a formába a sütemény).
A tetejére: 11-12 kisebb szem (kb. 60 dkg) sárgabarack (oder szilva, alma, bármilyen gyümölcs), fél kiskanál őrölt fahéj, 1 ek porcukor.

Az elkészítésben részletezik a mit, hogyan, milyen sorrendben kérdést, de megmondom őszintén, akkor is működik, ha az összes hozzávalót belerakjuk egy tálba, és egyszerre összekeverünk mindent. Persze, akinek van erre külön ingerenciája, az kikeverheti előbb a cukrot a puha margarinnal, majd egyesével a tojásokkal, a lisztes sütőporral és a tejjel, de szerintem csak időpocsékolás, semmi több.
Miután a masszát belesimítottuk a kivajazott tepsibe, a gyümölcsöt a tésztára rakjuk, kicsit bele is nyomkodjuk, fahéjjal megszórjuk (vaníliás cukrot is szórtam rá).
A sütési idő elég relatív, mert mindenkinél más-más a sütő maga, és a rendszer is, amiből az energia áramlik, de az biztos, ha már nagyon jön az illata, és a kés sem lesz maszatos, akkor kész.
A hőfok nálam majdnem mindig 175 °C.

Az almás kevert.

A szilvás finomabb lett.

Erről a képről pedig minden eszembe jutott, csak a süti nem.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!






Share

2011. február 4., péntek

Almás (rettenetes) rétes

...avagy milyen rég volt valami rettenet.

Szegény Gyugyu... csak jót akart. Eljött meglátogatni, én meg kedveskedésből kínoztam. Nem direkt, há'hogyne... csak néha kihagy az agyam, mint most is. Először is, vettünk a boltba egy zacskó réteslapot... abban 8 db volt... és már ennél a résznél elakadtam. Hármat akartam tekerni, de duplán az csak hat, marad kettő. Itt jött volna egy gyors átszervezés, és simán a háromból csinálhattam volna négyet, de nem... ez nem jutott eszembe... a gyógyik hatása, hogy törölgetnek ezt-azt az agyamból... nem értelemszerűen, csak úgy random.
Megpucoltam az almát, felkockáztam, ahogy szoktam a párnába... és megkentem a réteslapot. De miért tojásos tejföllel, Istenem?! A csomagoláson annyit írtak, hogy olajjal kenegessük meg a tésztát, a tetejét meg tojással... nekem ebből ezt jött ki. A tejföl nem tudom hol kúszott bele... nem is emlékszem már, hogy jött egyáltalán szóba?!
Na, ugorgyunk. Megtörtént.
Az egészet az tetézte, hogy a cukrot viszont totál kifelejtettem belőle, így csöppet savanyú lett. Majd DM-nél reklamálunk a savanyú alma miatt... legközelebb, ha nem édes ne is adja oda, csak a baj van belőle.
...és mit csináltam a megmaradt két réteslappal?
Rálapogattam a többi tetejére... mégse dobhatjuk ki!

Látványos, de cudar.






Share

2010. október 25., hétfő

Almás csipegetős

Folytatódik az almás mizéria... múlt héten kénytelen voltam barackból sütni az almatortát, most meg DM küldött egy szatyorral, és annyi almánk van, hogy nem tudjuk már mit csináljunk vele.

Nagyon nem volt kedvem párnácskákkal bíbelődni, ezért leegyszerűsítettem a műveletet, és simán kettévágtam a leveles tésztát, akár csak az ál túrós rétesnél, csak ennél a verziónál nem tudtam görgetni a sok alma miatt. Rudanként 2 almát kockáztam bele, és ha jobban kinyújtom a tésztát, talán még össze is tudtam volna hajtani.

Nyusz jól adagolta a porcukrot és a fahéjat... nagyon-nagyon finom volt. Másnapra alig maradt egy kevéske... reggelire megettem egyedül... de Nyulat biztosítottam róla, hogy majd este kap egy újabb adagot. Nem kapott, másmilyen sütit sütöttem... azt pedig meg se kóstolta. Share

2010. október 24., vasárnap

Almás köcsög

Nagyon jó kis ajándék ez tavalyról. Apóséktól kaptam névnapomra, és azóta is nagyon szeretjük... melegedni mellette, nézni is, és enni is az almát belőle. Hivatalos nevén: Kerámia almasütő, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Azt nem tudom, hol vették, de Afrika Design Bt. van a címkén.

Nagyon egyszerű a hozzátartozó recept: 1 almát összekockázunk, egy kis vaníliás cukrot szórunk rá fahéjjal, és fél deci vizet öntünk az egészre. Fedő alatt kb. 1 óra alatt finom kompót lesz belőle. Az alágyújtásnál viszont, mi nem egy mécsest használunk, hanem kettőt.

Ha kész az alma, egyszerűen csak kieszegetjük
a minicserépkályha tálkájából a kompótot.
Share

2010. október 3., vasárnap

Szegfűszeg almával

Az alapötlet egy könnyű almás édesség volt... ismételten nem állt szándékomban változtatni a recepten, de... de kicsit benéztem és a 20 deka babapiskóta helyett csak 10 deka volt itthon... és tojásból is csak 2. Arra gondoltam, ha nincs annyi babapiskóta hozzá, akkor valószínűleg nem lesz, ami felszívja az almát és a vizet... merthogy, nem elég hogy nem volt minden maradéktalanul meg a recepthez, de még nem is emlékeztem minden sorára... most nézem pl ezt: "rámerem a lecsöpögtetett almát". Ja, kérem... így könnyű... én nem akartam lecsöpögtetni. És itt van ez is: "olyan félpuhára főzöm". Nem félpuha ez most sem.
Nem is tudom le merjem-e írni, mit kotyvasztottam.
Végülis... volt már itt egy-két brutál kaja, ez nem oszt, nem szoroz.

Már az elején nagy bizonytalanságban voltam, hogy mekkorákra vágjam az almákat, de megoldottam... felraktam kevés vízzel, de a fűszerek arányát nem találtam el, és így utólag határozottan soknak bizonyult az 1 teáskanál szegfűszeg. Az 1 teáskanál fahéj belefért... sőt, abból még szórtam bele később is.
Aztán kiterítettem a legkisebb tepsink aljába a babapiskótákat... a felszívódást egyáltalán nem láttam magam előtt... és akkor bevillant, hogy délután tejbegrízt akartam főzni, és igazából mindkettőt kívánom, ezt a sütit is + a tejbegrízt is... kettő az egyben? Húú, az meredek! Na jó, de úgysem tudok mit kezdeni a tojás sárgájával, és kidobni nem akarom, tehát azzal már úgyis beújítok, és a megfelelő helye sincs meg, szóval... Szóval, azt találtam ki, hogy a sárgákat kikeverem egy kis tejjel, azt ráöntöm a fűszeres-vizes almára, és még szórok rá 4 evőkanál darát. A túl sok szegfűszegtől jó barna lett, nem volt szép. És ha már megléptem ezt a mutatványt, várnom kellett volna egy kicsit, amíg az alma el kezd puhulni, mert így a gríz már oda-odakapott, az alma pedig még kemény volt.
Letekertem, a sütőben majd megpuhul... az almás táskás alma is puha volt. Ráöntöttem a babapiskótára, elegyengettem, a felvert tojásfehérjét is.

160 fokon hamar megbarnult.
Kivettem a sütőből... nézegettem jobbról, nézegettem
balról... jééé, egy békát is belesütöttem, és még mosolyog is.

Ő nem a Dolce Vita-t nézte meg, hanem a Dolce Morte-t.

Tányéron nem mutatott valami jól, az íze kicsit olyan volt,
mintha csak szegfűszeget eszegetnék, a babapiskóta csöppet
száraz maradt, de azért az illata kellemes volt.

Share

2010. szeptember 20., hétfő

Almás párna

Érlelődik bennem egy ideje az elhatározás, hogy almás pitét süssek... na, ez így is maradt, mivel hozzáállási és technikai akadályai voltak az elkészülésének.
Először arra gondoltam, majd egy olyan hétvégén sütöm meg, amikor Őnyulasága dolgozik, mert valószínűleg nagyon időigényes lesz a produkció. Másodszor meg, recept után néztem... tudom, hogy profiszakács vagyok, és bármit, bármikor magamtól, saját tudásból el tudok készíteni, de az almás pitének nem akartam leírás nélkül nekiállni. Tanulmányoztam, olvastam, gyorsan becsuktam, végül a legegyszerűbbet választottam a legelszántabb helyett... végkifejletben is ez történt...
Szóval, Nyúllal megbeszéltük, hogy pénteken elmegyünk, és megvesszük a hozzávalókat, ha már úgyis vásárolunk. Szombat reggel már egészen rászántam magam, hogy elkezdem, amikor is bevillant, hogy: hoppácska, almát nem is vettünk!
Kinéztem az ablakon, az eső esett... na, akkor szállt el minden remény, hogy almás pite legyen itt a hétvégén. Viszont, esélyünk se volt az almával, mert akkor ugrott be az is, hogy fel se írtam mennyi kell bele. Utánanéztem, voltak 1 kilóra, 2 kilóra is verziók. Húha! Ennyi alma kell bele?! És le is kell reszelni?! De miért akartam én almás pitét sütni?
Jó, majd megsüti más... vagy... vagy Nyulat megkérdezem, nem reszelne-e egy kicsit... aszonta, de... de nem úgy értette...
Már említettem korábban is, hogy nem barátom a reszelő... a miénkkel van a baj, kissé suta, és folyton az ujjam bánja, plusz minden sajtos lesz körülöttem, ezért ha spagetti van ebédre, Nyusz átvállalja ezt a kemény feladatot tőlem.
A két kiló alma lereszelését abszolút nem láttam magam előtt... vagy ha mégis megpróbáltam elképzelni, egy teljes napot láttam, vérző ujjakkal.
A hétvégét mégsem akartam almás süti nélkül befejezni... és az illatát is már nagyon az orromban éreztem, ezért a legmegúszósabbnál maradtam: a leveles tésztába göngyölt, tetszés szerint feldarabolt alma darabkáknál.
Azt szeretem a leveles tésztában, hogy nem lehet vele hibázni... bármit csinálsz vele, bármit raksz bele, mindenhogyan finom lesz. Jó, a kakaós csigánál nem jött be annyira, de az E.T. hibája volt.
Az egész kocka leveles tésztát kettévágtam, mert nekem így könnyebb kinyújtani... aztán a sodrófa sehogy sem passzolt a tenyerembe, ezért nélküle, a két kezemmel nyújtottam ki... húzogattam, mintha rétes lenne. A fél adagot, nyolc részre vágtam, és meghámozott, feldarabolt almákat raktam rá... a tetejét megporcukroztam, és fahéjat is szórtam rá. Nem szabályos párnácskákat hajtogattam belőlük, mert az alma sok volt benne, és örültem, ha valahogy összeáll. A másik felét is ugyanígy megcsináltam... és nagyon ügyesen, így pont annyi párnácska lett végül, amennyi a tepsibe belefért. Az alufóliát nagyon körültekintően tettem a tepsibe, mert gondoltam, hogy valamelyik párna elhagyja magát, és szétfolyik... egy cukros dolgot felkaparni onnan, meg nem túl élvezetes feladat.
Csak 150 fokra állítottam a sütőt... 1: azért hogy jól átsüljön belül az alma is, 2: mert csak 8 óra volt, és Nyúl 9 után valamivel ért haza, ezért gondoltam, addigra már kész lesz, viszont kicsit el kezd kihűlni... csak, hogy megfelelő hőmérsékletű legyen neki... nem lennék ilyen figyelmes, de náthás kicsit, ezért próbálom tartani benne a lelket... ami nem egyszerű egy beteg, nyűgös férfi esetében.

Csöppet meg is volt keveredve... odakészítettem a kanapéra, fotózásra a párnákat, neki meg a Rubophent... erre nem mellényúlt, és mire visszaértem a fényképezővel, már bele is harapott az egyik almásba (ő van leghátul, kicsit háttal nekünk)... ja, és mielőtt a sütőbe raktam volna, a kész párnákra még almaszeleteket is tettem, és azokat is megszórtam fahéjjal. Share

2010. augusztus 30., hétfő

Szuperfinom almatorta

Egy jól bevált receptet használtunk hétvégén... és jól is sikerült megint. Először két éve szülinapomra sütötte meg ezt a tortát Őnyuszisága, de azóta télen is volt néhányszor, amikor volt savanyú alma itthon.
A 75 dkg almán kívül (ami szerintünk sok egy kicsit, mert most is csak 4 nagyobb darabot hámoztam meg, csumáztam ki, ami így volt 60 deka, de ez is bőven elég volt), kell még hozzá 7,5 dkg puha vaj, 15 dkg cukor, 1 ek. porcukor, 2 ek. vancuk, csipet só, 4 tojás, 10 dkg liszt, 5 dkg keményítő, 1 teásk. sütőpor és 1,5 dl tejföl.

Nyúl jegyzeteiből írom: A vajat 10 dkg cukorral, 1 ek vani cukival és a sóval habosra keverjük... egyenként hozzáadjuk a 2 tojást (jó, hogy nem hármasával), majd a lisztet, keményítőt és a sütőport hozzákeverve tésztává gyúrjuk (ami Nyúlnál kanállal való simogatást jelent). Az almát meghámozzuk, a magházát kivágjuk, és fél cm vastag szeletekre vágjuk. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tésztát kivajazott csatos tortaformába töltjük, a tetejét elsimítjuk, és szépen elrendezzük rajta az almaszeleteket (mivel nekünk túl sok a megadott alma még úgyis, hogy kevesebbet pucolunk meg, ezért kb 4 rétegben rakosgatjuk egymásra az almákat... de ez nem ront rajta egy kicsit sem). A süteményt a sütő alsó rácsán 35 percig sütjük.

A tejfölt (alig bírom kisilabizálni, hogy mivel) a megmaradt tojglikkal, cukorral és vancukival összekeverjük. Ráönt a sütire... vissza 25 percre.
Kihűl - porcuki
Egs
2 db tonhalkonzerv, 10 dkg fenyőmag... oké, ez már a másik recept.

Felkaszabolás közben.

Árván.. átmenetileg. Aztán a bendőben az ebédkével
barátkozva... arról most nem hozok képet.


Share
Share