Ez a blog történetének második vendégposztja. A
születésnapi lúdláb után azonban most nem saját készítésű finomsággal rukkolok elő, hanem szosz berlini bejegyzéseihez hasonlatosan gyorskaját kóstolok. A nevében nem túl izgalmas
Super Hamburger étterem Szegeden, a Kálvária téren, a Kálvária sugárúton található. A kissé nagyzolósan hangzó szegedi sugárút elnevezéseken egyébként rendre jókat vigyorgok magamban. A hely 1984 óta várja vevőit és még nem tudtam úgy erre járni, hogy ne láttam volna bent embereket és mint tudjuk, egy jó hely ismérve, hogy mindig vannak. Mondjuk ezt a Meki-féle drága dögburgeresek sikeressége rögtön cáfolja is. Öt évvel ezelőtti itteni falatozásom után újra betértem. :)
A választható majd' negyven féle burger variáció pillanatnyi tétlen ácsorgásra kényszeríti az embert, amit az ilyen folyamatos hajtáshoz szokott helyeken kevésbé kedvelnek, de sebaj. Miután az ember kibambulta magát, az ajtó feletti légkondi szele segít megtenni azt az egy-két lépést a kasszáig. Kérek egyőő.. miközben még mindig a táblát pásztázza a szemem. Ecc, pecc.. Kolozsvári hamurgert. Buci, saláta, husi, hagyma, magyaros vaj, vecsési káposzta és ketchup, 525 forintért.
A leírt alapanyagok így néznek ki együtt. A magyaros vaj talányát a hűtőből előkerülő CBA magyaros vaj doboza oldotta fel, a ketchup szerintem kimaradt. A husi nem túl nagy, viszont finom, és ha nem a legolcsóbbat választjuk, hanem az egy-két száz forinttal drágábban futó változatokból kérünk, már két husisat is lehet kapni. A méretre nem lehet panasz, az első falatot jól meg kellett fontolnom, hiszen a kis egyenműanyagburgerekhez képest hatalmas batárról (mondhatni böszméről) van szó.
Szegeden hatalmas léptékben fejlődik a villamos és troli közlekedés, szemléltetésül a három megállósra növekedett Kálvária kitérő közepén álltam meg, távolodóban egy kihalófélben lévő Bengálival. Burgerem pedig pár falattal kisebb lett. A magyaros vaj a hús melegétől kissé megolvad és összekeveredik az őt körülvevő alapanyagokkal, elsőre furcsának tűnt azonban kellemes íze van. A hely honlapján szereplő leírás szerint egyedi recept alapján kis házi pékségben sülnek a bucik. Rendkívül jól hangzik és még el is hiszem, a lényeg persze az, hogy finom.
Egy dolgot nem értettem: a szotyit. Nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan burger is amelyikben héjas szotyikkal kellene küzdeni, így csak valami véletlen keveredésre szeretnék gondolni. :) A napi kajámat megúsztam egy Mekis menü árából. A négy Tescos csokis-kókuszos fánk a visszaútig kicsit elfáradt a melegben, a három sajtos stangli jó volt a fánk édességének fojtásához. Az említett összegből vettem még egy sört, egy Délmagyart, mivel mindig kell venni egy helyi újságot, bárhol is jár az ember.. és természetesen a szuper bucit. Így tehát újfent bebizonyosodott, hogy lehet normális áron, jóllakottabban végezni. Például a Fény utcai piac emeleti lángososánál, amit Para-Kovács által ihletve próbáltunk ki nemrég, de alig bírtuk megenni a két lángost és bőven ezres alatt maradtunk.
Ez a blog történetének második vendégposztja. A születésnapi lúdláb után azonban most nem saját készítésű finomsággal rukkolok elő, hanem szosz berlini bejegyzéseihez hasonlatosan gyorskaját kóstolok. A nevében nem túl izgalmas Super Hamburger étterem Szegeden, a Kálvária téren, a Kálvária sugárúton található. A kissé nagyzolósan hangzó szegedi sugárút elnevezéseken egyébként rendre jókat vigyorgok magamban. A hely 1984 óta várja vevőit és még nem tudtam úgy erre járni, hogy ne láttam volna bent embereket és mint tudjuk, egy jó hely ismérve, hogy mindig vannak. Mondjuk ezt a Meki-féle drága dögburgeresek sikeressége rögtön cáfolja is. Öt évvel ezelőtti itteni falatozásom után újra betértem. :)
A választható majd' negyven féle burger variáció pillanatnyi tétlen ácsorgásra kényszeríti az embert, amit az ilyen folyamatos hajtáshoz szokott helyeken kevésbé kedvelnek, de sebaj. Miután az ember kibambulta magát, az ajtó feletti légkondi szele segít megtenni azt az egy-két lépést a kasszáig. Kérek egyőő.. miközben még mindig a táblát pásztázza a szemem. Ecc, pecc.. Kolozsvári hamurgert. Buci, saláta, husi, hagyma, magyaros vaj, vecsési káposzta és ketchup, 525 forintért.
A leírt alapanyagok így néznek ki együtt. A magyaros vaj talányát a hűtőből előkerülő CBA magyaros vaj doboza oldotta fel, a ketchup szerintem kimaradt. A husi nem túl nagy, viszont finom, és ha nem a legolcsóbbat választjuk, hanem az egy-két száz forinttal drágábban futó változatokból kérünk, már két husisat is lehet kapni. A méretre nem lehet panasz, az első falatot jól meg kellett fontolnom, hiszen a kis egyenműanyagburgerekhez képest hatalmas batárról (mondhatni böszméről) van szó.
Szegeden hatalmas léptékben fejlődik a villamos és troli közlekedés, szemléltetésül a három megállósra növekedett Kálvária kitérő közepén álltam meg, távolodóban egy kihalófélben lévő Bengálival. Burgerem pedig pár falattal kisebb lett. A magyaros vaj a hús melegétől kissé megolvad és összekeveredik az őt körülvevő alapanyagokkal, elsőre furcsának tűnt azonban kellemes íze van. A hely honlapján szereplő leírás szerint egyedi recept alapján kis házi pékségben sülnek a bucik. Rendkívül jól hangzik és még el is hiszem, a lényeg persze az, hogy finom.
Egy dolgot nem értettem: a szotyit. Nem tudom elképzelni, hogy lenne olyan burger is amelyikben héjas szotyikkal kellene küzdeni, így csak valami véletlen keveredésre szeretnék gondolni. :) A napi kajámat megúsztam egy Mekis menü árából. A négy Tescos csokis-kókuszos fánk a visszaútig kicsit elfáradt a melegben, a három sajtos stangli jó volt a fánk édességének fojtásához. Az említett összegből vettem még egy sört, egy Délmagyart, mivel mindig kell venni egy helyi újságot, bárhol is jár az ember.. és természetesen a szuper bucit. Így tehát újfent bebizonyosodott, hogy lehet normális áron, jóllakottabban végezni. Például a Fény utcai piac emeleti lángososánál, amit Para-Kovács által ihletve próbáltunk ki nemrég, de alig bírtuk megenni a két lángost és bőven ezres alatt maradtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése