Pünkösdkor Semmering felé vettük az irányt...
...élményvonattal.Akkor még nem is sejtettük, hogy az élmény többet is jelent náluk:
Hazafelé fékprobléma miatt több, mint 2 órát késtünk...
ezt úgy magyarázták, hogy benne van a pakliban és a jegyen is rajta van.
A jegyen semmi ilyen nem olvasható, viszont az igen, hogy hazafelé meglepetéssel készülnek... tényleg meglepődtünk. Nem részletezném tovább, mert a nap attól még jó volt, de aki ezzel a vonattal utazott, többet nem fog, a végére már nagyon olyan volt a hangulat.
A vonat végállomása a Semmering utáni, Mürzzuschlagban volt.
El is mentünk odáig.
Először a Südbahnmuseumot néztük meg...
...majd sétáltunk egy kicsit. Csend volt, és a velünk együtt érkező magyarokon kívül nemigen láttunk embert. Három üzlet volt csak nyitva: az egyik természetesen egy Kínai gyorsétterem volt, a másik egy döneres, a harmadik pedig egy pékség-cukrászda túinvan.
A képen nem látszik, hogy valójában milyen omlós,pihe-puha túrós tésztája volt ennek a barackos finomságnak.
(És ezennel a gasztro részét ki is végeztem a bejegyzésnek.)
Miután végeztünk a sütivel, visszavonatoztunk Semmeringbe.
Sétáltunk az állomástól 2 kilométert, és már Zaubergnél is voltunk.(Erről Nyúl részletesen beszámol a saját blogjában.)
Nem kellett várakozni, gyorsan felértünk lanovkával.
Csudálatos volt.
Volt még feljebb is... egy fából épült kilátó sok-sok lépcsőjét kellett (volna) ehhez megmászni. Nem lett volna gond, de leláttam a rések közt, és hirtelen túl magasnak találtam, ezért csak az első emeletig jutottam... olyan érzésem volt, mintha létrán állnék, azt pedig még itthon se szeretem: ingatag, és lefelé nézve túl sok az információ.
Visszafelé nem nagy kedvvel indultunk.
Lent egy kóbor szarvas várt minket.
Hozzá se Nyúltam. :)
Életem első igazán barátságos kis kápolnája...ide tényleg jó volt betérni egy kicsit.
Mázas cserepe nemcsak a kápolnának volt.
A szebb időket is látott, most lakatlan Südbahnhotel.
Ezen a vadromantikus úton mindennap sétálnék.Láttunk épp csak most nyíló orgonabokrot, és bodzát is.
A tisztaság, ami egész Semmeringből áradt, arra késztetett,
hogy beleharapjak ez egyik bodzavirágba.
Régóta ki akartam ezt próbálni, csak itthon nem szívesen veszem
a számba ezeket a koszos bokrokat.
Keserű volt a bodza, de lehet hogy bogarat is haraptam hozzá, azért.
A képre kattintva nagyobb méretben is látható.Ez minden képre igaz, nem csak erre, de azért itt emelném ki,
mert ott a távoli hegyoldalban néz felénk egy szem.
Látjátok?
Jobban ránagyítva.
A vasútállomáson nyílt...és tényleg nem haraptam bele.
Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése