2010. november 10., szerda

Születésnapi lúdláb Nyúl módra

Ez egy 'vendég' bejegyzés, de mondhatnám úgy is, hogy (élet)társ szerzővel gyarapodott a blog. Persze van ennek némi előzménye is, hiszen én vagyok az aki a blogban szerepelt valamennyi kreálmányt megkóstoltam. Ez néha hálás feladat, sokszor nem :) Néha pedig én is megfordulok a konyhában. Ezen ritka alkalmak egyike a születésnapi torta készítés. Első évünkben almatortát kapott, majd tavaly a túrós-barackos következett. Idén viszont nem mondta meg milyet kér, így az egyik kolléganőm által ajánlott Lajos Mari receptkönyv Lúdláb receptje győzött.

A rövidke bevezető után szabaduljunk hát be a konyhába. A nagy napot megelőző napon már meg kellett kezdenem az előkészületeket. 4 deci tejszínt 50 gramm cukorral felforraltam, majd egy tábla étcsokit törtem bele. Ez kb. ennyire gyorsan el is készült, így nem kellett sok időt töltenem a konyhában :)

Másnap aztán következett a nehezebb része. Egészen biztosan lehet könnyebben és kevesebb mocsokkal piskótatésztát készíteni mint én tettem, de nekem nem sikerült. Sokmindent elmond konyhai jártasságomról, hogy a tojás törés még mindig nagy ellenségem. Ha rántotta kell akkor rendben, valahogy feltöröm és jó vagyok, de a sárgája fehérje szétválasztásához segítséget kértem. Ez volt az egyetlen momentuma a torta készítésének amit nem én csináltam.

Egy hat tojásos recept alapján ténykedtem, illetve kettő alapján. A sárgájával 175 gramm cukor és valamennyi liszt kötött közelebbi barátságot. A fehérjével pedig végre egyszer kipróbálhattam a fejem fölé forgatós próbát. Szerencsémre nem a fejemen végezte, így összedolgozhattam a másik társasággal. Habár jól indult a dolog végül mindenki jobban járt, hogy a tészta készítése közbeni állapotok dokumentálásától inkább eltekintettem. Kakaóport csak érzésre öntöttem a tésztába, majd pihent 40 percet kb. 180 fokon. A magasságával azonban elégedetlen voltam..

Elégedetlenségem ellenére valahogy mégis sikerült három, közel se egyforma szeletre vágnom. Ekkor előszedtem a hűtőből a már előző nap elkészült tejszínes krémet. Ebből is habot készítettem, természetesen gép segítségével. Ez is tetszett. Már majdnem meguntam a dolgot mikor hirtelen a még kissé híg trutyiból kemény hab lett. Apró sikerélmény. Ekkor jöhetett a meggy, ami egyszerű befőtt formájában érkezett, a recept csak 100 grammot írt én a dupláját tuti belepakoltam. Előtte egy kicsit pihentettem egy kis mézes barackos szeszesitalban. Szerintem lehetett volna többet is. Mármint többet önteni bele és egy kicsit hosszabb ideig pihentetni, de nem baj :)

Valahogy aztán egészen torta formája lett. Az alsó lapot egy kis meggylével is meglocsolgattam, de túlzásba nem vittem. Rétegesen belekerült minden, a maradék csokis tejszínt pedig a külsején kentem el egy kenőkéssel. Ez utóbbi mondjuk meg is látszik belőle, de az ízét nem befolyásolja. Került még a tetejére is meggy. Persze hivatalosan úgy kéne, hogy az ember habnyomóval nyom a krémből kis pamacsokat rá és annak a közepébe tesz egy egy szem gyümölcsöt, de habnyomónk nincs. Végül valami stilizált évszámot raktam ki a meggyekből.
Így a végén szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy finom lett, bár én csak most, a bejegyzés írásakor kóstoltam meg mert annyira eltelítődtem az illatával, az ujjamról lenyalt habbal a készítés közben, hogy mire kész lett egy falatot nem tudtam megenni belőle. Így leírva egész egyszerűnek is tűnik, pedig ez volt az eddigi legnagyobb kihívásom a konyhában. Legközelebb csak könnyebbet vállalok :)

Boldog születésnapot! Igaz, már túlvagyunk rajta :)






Share

6 megjegyzés:

  1. Nagyon finom lett! :)
    ...és köszönöm :)
    Jövőre se mondom meg milyet kérek, boldogulsz Te anélkül is. :)

    (Csak DM sajnálni fogja nagyon, hogy nem kapott belőle... asszem, mindenképp le kell fagyasztanunk egy szeletkét.)

    VálaszTörlés
  2. Hello:)
    Jól néz ki, de pár csatajelenet elfért volna:)))

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Jobb, ha most csatajelenetekkel nem borzolja az idegeimet. :)
    Amúgy tegnap este ki is találtam, hogyha én írom ezt a bejegyzést, a "Szülinapi Nyúlláb" címet kapta volna.
    De így is jó :)

    VálaszTörlés
  4. Guszta, de ha egy tiszta nejlon zacskó sarkát kivágod ollóval csipkésre, az is tökéletes habnyomó...
    Egyszer készítgettem így a habnyomót, és addig csipkéztem hogy a két gyerek az apjával elnyalogatta a krémet. Csak egy egy kávés kanálka stb....Ma már nem olyan bátrak (vagy lustábbak)

    VálaszTörlés
  5. Ezt a zacskós habnyomó ötletet szerintem át fogjuk venni, már kellett is volna valamikor, talán a kókuszos puszinál valami hasonló, hogy szebb eredménye legyen :)

    Nem véletlenül írtam ám, hogy jobban jártok csatajelenet nélkül :)Szerencsére mondjuk könnyen feltakarítható cucc..

    VálaszTörlés
  6. Persze, könnyen... azért van még mindig pár csokicsepp itt-ott... :)

    A kókuszos puszit meg ne bántsd... így volt igazi puszi formája.
    ...de attól még nyomogathatsz, ha olyanod van. :)

    VálaszTörlés

Share