2011. február 4., péntek

Almás (rettenetes) rétes

...avagy milyen rég volt valami rettenet.

Szegény Gyugyu... csak jót akart. Eljött meglátogatni, én meg kedveskedésből kínoztam. Nem direkt, há'hogyne... csak néha kihagy az agyam, mint most is. Először is, vettünk a boltba egy zacskó réteslapot... abban 8 db volt... és már ennél a résznél elakadtam. Hármat akartam tekerni, de duplán az csak hat, marad kettő. Itt jött volna egy gyors átszervezés, és simán a háromból csinálhattam volna négyet, de nem... ez nem jutott eszembe... a gyógyik hatása, hogy törölgetnek ezt-azt az agyamból... nem értelemszerűen, csak úgy random.
Megpucoltam az almát, felkockáztam, ahogy szoktam a párnába... és megkentem a réteslapot. De miért tojásos tejföllel, Istenem?! A csomagoláson annyit írtak, hogy olajjal kenegessük meg a tésztát, a tetejét meg tojással... nekem ebből ezt jött ki. A tejföl nem tudom hol kúszott bele... nem is emlékszem már, hogy jött egyáltalán szóba?!
Na, ugorgyunk. Megtörtént.
Az egészet az tetézte, hogy a cukrot viszont totál kifelejtettem belőle, így csöppet savanyú lett. Majd DM-nél reklamálunk a savanyú alma miatt... legközelebb, ha nem édes ne is adja oda, csak a baj van belőle.
...és mit csináltam a megmaradt két réteslappal?
Rálapogattam a többi tetejére... mégse dobhatjuk ki!

Látványos, de cudar.






Share

2 megjegyzés:

  1. Tudod mi volt jó?
    A maradék almás sütid, amit most toltam be. :)

    VálaszTörlés

Share