Répaleves

Kicsit elkapott a gépszíj, és a napokban mindenből levest akartam csinálni, amit csak találtam vagy megláttam itthon. Sárgaborsóból, lencséből, babból (pedig azt nem is láttam meg) és répából.
Vettünk nemrég egy kilóval, hogy majd jó lesz a salátába. Milyen salátába? Nem tudom, majd amilyet csinálok... bármelyikbe jó lesz így, nem? Az el nem készültekbe főleg.
Igazából répakrémleves lett (volna), ha botmixerünk is lett volna, de csak karikás maradt (volna), így is megettük (volna). Úgyis az lett (volna), ha az eredeti elképzelés szerint lereszelem a répát, de ezt 1 perc után meguntam, elöblítettem a reszelőt, és elővettem a kést. Amennyire csak tudtam, annyira vékonyra karikáztam a kb fél kilónyi répát (egy részét az egy kilónak már korábban belereszeltem a céklasalátába, kettőt meghagytam valamilyen más jövőbeni levesbe). Lehet, hogy hagyma is illett volna hozzá, de azt most kihagytam, nem raktam bele kicsit se. A répát megsóztam, öntöttem rá vizet, és fedő alatt főzni kezdtem. A són kívül nem tettem bele mást, mert szeretem a répa ízét, és úgy gondolom, hogy holmi fűszer úgyse tudná azt elvenni, ezért miért terheljük a szervezetünket feleslegesen? Amikor megfőtt, beleöntöttem a kb 2-3 deci főzőtejszínből és 3 kanál lisztből készült habarást. Tálaláskor természetesen reszelt sajt is került rá... kenyér nem, mert nem volt itthon állott, csak friss, abból meg nem lehet szép kockákat pirítani... na, mert a brokkolikrémlevesnél sikerült.
Nyúl először lázadozott, hogy pfffiíí meg pfffuúú, Ő nem fog enni belőle, de aztán megkóstolta, és ha nem is nagyon, de ízlett neki.

Ezen a képen nekem úgy tűnik, mintha maga Spongyabob
nézne ki a tálból... egy cigivel a szájában.. legyen, inkább lázmérővel.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!