Brokkolikrémleves

Tovább folytatódik a vashiányos állapot elleni harc... és ezzel együtt a megpróbáltatások is, az ebédünket nézve. Nem arról van szó, szeretjük mi a brokkolit, de ezentúl maradunk a sima jól bevált brokkoli salátánál, és nem bonyolítjuk levesnek a történetet. Amúgy is... szerintem saláta formájában több vitamin és vas marad a zöldségben, mint így széjjel-szana főzve levesnek.
Azonban egy jó tulajdonsága van így is: forró... nagyon hideg van, és a forró leves jól esik ilyenkor + sajttal lehet enni... a sajtot pedig nagyon szeretem. És így már nem is egy, hanem két jó tulajdonsága van + lehet nincs is olyan hideg, csak én vagyok fázós.
Tavaly eldöntöttük, nem veszünk brokkoliból másmilyent, csak fagyasztottat... elsősorban azért, mert gazdaságosabb, így nem dobunk ki semmi felesleget, mindent megfőzünk, amit megveszünk + nem koszol, mert a zacsiból egyenesen megy a fazékba.
Most a levesnél is egy zacskó, azaz 45 deka brokkolit használtam... öntöttem rá vizet, jól megsóztam, kicsit megszerecsendióztam, nyomtam rá 4 gerezd fokhagymát, lefedtem és alágyújtottam. Amikor felforrt, beleöntöttem két deci főzőtejszínnel kikevert 3 kanál lisztet, és kavargattam serényen, nehogy kifusson.
Egy pár perc múlva megkóstoltam, de nem éreztem semmit, mert íze az nem volt. Dobtam bele egy erőleveskockát, ami jót tett neki.
Mivel botmixerünk nincs, ezért csak a tejszín miatt csúfolom krémlevesnek, de ez a végeredményen nem sokat változtat... vagyis a színe zöldebb lenne azt hiszem, ha összeturmixoltam volna. Tálaláskor reszelt sajtot is tettem rá a pirított kenyér mellett... felett.

Szeretem magamban az aprólékosság igényét...
gyönyörűek a parányi kenyérkockák a levesen.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!