Újabb rettenet

Volt már olyan, hogy megfelelő összetevőkből, a látszólag egyszerű elkészítésű ebédünk nem lett finom... de inkább ehetetlen volt... sőt, gyomorbántalmakat okozott. Először annál az utálatos tarkabab főzeléknél sikerült ilyet alakítanom, és most megint. Nem az ehetetlen részére gondolok, persze hogy az többször is előfordult már, de akkor egyenes út vezetett odáig, mindent megtettem érte, még ha közben ezt nem is éreztem. A tarkababban és ebben a krumplis-kolbászos-wokos mutatványban annyi volt a közös, hogy semmi jel nem mutatott arra, bármit el lehet rontani bennük... mégis sikerült... igaz, mindkettőt cudarul elsóztam.
Semmi mást nem tettem, mint felvágtam a krumplit, a kolbit, egy vöröshagymát, megsóztam az egészet (ész nélkül), és el kezdtem sütni. Ez volt a tényleges hiba, szerintem... mert az elsózás önmagában itt se tette volna ehetetlenné, de előbb a krumplit a kolbász és a hagyma nélkül kellett volna sütni egy kicsit... így az egyik égett már, a másik még mindig nyers volt... a félig kész krumpli pedig nem finom... az égett hagyma se.
A cél egy gyors, magyaros kaja volt... hááát, villámgyorsan végeztünk vele, és villámgyorsan kerestünk valami mást ebédre.

Ránézésre puha volt már az a krumpli.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!