A gombapörkölt esete a levesgyönggyel

Néha annyira elgondolkodom, hogy tényleg se kép, se hang... oké, lehet csak bambulok, de akkor is... nem hallok, nem látok, és azt se tudom mit csinálok. Az egyik ebédre gombapörköltet, sajnos...
Az agyamat lefoglalták mindenféle gondolatok, és közben a félig kész pörit behabartam... azaz, tettem bele egy rakás tejfölt... nem sűrűsödött, nem sűrűsödött... miközben ettük, akkor villant be, hogy a liszt kimaradt.
A tészta is jól járt: elővettem a fazekat, bele a tésztát, a vizet, megsóztam, alágyújtottam... és akkor az is eszembe jutott, hogy a víz még nem forr, sőt hideg. Azt legalább megtudtam, hogy így is ehető lesz a végén, max kicsit ázottabb, de a leveses pörkölt azt is feledteti.

Minekután rájöttem hol hibáztam, átsoroltam más
témakörbe az ebédemet (Nyúl nem), és levesként ettem...
ezért kellett bele a levesgyöngy.
Nem volt rossz... igazából csak hozzáállás kérdése.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!