Az is igaz, hogy nyitott voltam erre a receptre, mert Szanyi tárkonyos-csirkeragu levesét egyre többször emlegettem az utóbbi időben, és már majdnem fel is hívtam a receptért, amikor a Vacsoracsatában Szolnoki művész úr az ízlésemnek megfelelőt dobott össze.
Gizi azonnal kipróbálta, és ennek különösen örültem, mert így már azt is tudtam, hogy nem csak úgy dicsérték, hanem valóban ehető... de változtatások nálam is voltak még a Gizi-féléhez képest is. A receptet nem írom le újra, ami nála van az alapján főztem én is.
Az őrölt feketebors nálunk sehogyse játszik, nem is lakik nálunk... sárgarépából dupla adagot tettem bele, viszont zellert egyáltalán nem... nem azért mert nem akartam, hanem mert elfelejtettem venni. A 3 db húsleveskocka is soknak tűnt, abból is csak egyet használtam fel + petrezselyemzöld is csak legközelebb kerül a levesbe.
A háttérben szereplő Krówki Milanowskie nem feltétlenül illik a leveshez, de ha már az íróasztalon terítünk meg magunknak, akkor elfér ott... viszont az OTP-s számlapapírt felhasználhatjuk itatósnak, ha szükséges.
Csirkemellből készült a T-leves... és azért té, mert annak idején a zöldséglevest hívtuk zélevesnek, ezért ezt a levest magamban télevesnek neveztem el. Lehetett volna cséleves is a csirke után, de nekem inkább té lett a tárkony után.
A kinézete jó! A többit majd hozzágondolom-)))
VálaszTörlés