Idén se vettünk magunknak külön se sonkát, se csülköt, se tarját, se semmilyen Húsvéttal összefüggésbe hozható állatrészt. Szeretem én is, nemcsak Nyúl, de akkor is... mindegyik túl nagy kettőnknek. DM-ék úgyis vettek idén is, és bármilyet is vettek, túl nagy volt az nekik... elhoztuk hát a felét... vagy inkább a harmadát, nem tudom pontosan, de az is nagy darab főtt tarja volt.
Már akkor mondtam DM-nek, hogy ebből nagyon jó kis tejszínes szószt fogok csinálni, ha Nyúl már ráunt. Ez hamarabb eljött, mint gondoltam... kétszer, max. háromszor ha evett belőle.
A recept egyszerű: felkockáztam a tarját (még így is megmaradt a fele), és a saját zsírjában megsütöttem... közben kikevertem a lisztet 2-3 deci főzőtejszínnel és ráöntöttem a husira... szórtam rá szerecsendiót, majd a végén petrezselymet.
Közben a másik kezemmel feltettem a vizet forrni... és annyira penge voltam, hogy szimultán megugrottam a feladatot: egyszerre főztem tésztát és szószt. Az ebéd így fél óra alatt kész lett.
Mi a fura a képen?(...azonkívül, hogy megint rettenetesen jó lett.
...és azért van rajta kevés sajt,
hogy látszódjon a szósz, ha már olyan csinos.)
Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!
Azt nem tudom hogy "mi a fura a képen", csakis azt tudom, hogy imádnám ezt a tésztát, így ahogy van!!!:))
VálaszTörlésVan most ez a főzőtejszínes korszakom, nagyon ízlik. :) Először nem szerecsendiós, hanem tárkonyos verzióban akartam megcsinálni, de az majd csak jövő héten lesz... úgyis nemrég volt gombával.
VálaszTörlésA képen az egyik villa felesleges. :)