Biopalacsinta vs. Fodros palacsinta

Tegnap palacsintát sütöttünk... nem Nyúl + én, hanem Krisztike, Pircsi + én (néztem).
Ez azért érdekes, mert így két új palacsinta receptem is van. Jó palacsinta receptek, annak ellenére, hogy az egyiktől kifejezetten ódzkodtam az elején... ez volt az, amelyikbe se tojás, se cukor nem került:

Biopalacsinta

Látványra semmi különös... nem fehér a tésztája, és tej állagúra kellett hígítani. Ebben van finomliszt, zabkorpa, teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt és másfél evőkanál olívaolaj... azt nem tudom megmondani a lisztekből mennyi, mert Piroska megint az "érzéssel" és az "amennyit felvesz" mértékegységet használta, de a fehér- és a tönkölyliszt fele-fele arányban került bele. Attól tartottunk, hogy sütéskor szét fog esni tojás nélkül... és attól is tartottunk, hogy cukor nélkül nem igazán lesz palacsintás. Annyira tartottam mindettől, hogy kivittem egy széket a konyhába, leültem, és koncentráltan drukkoltam a lányoknak.

Végül teljesen palacsinta formája lett...
meglepő a hasonlóság a konyhapult és a palacsinta között.

Krisztike megtöltötte Pircsi-féle szilvalekvárral, és felvágta, hogy az elsőt mindhárman meg tudjuk kóstolni... finom volt... sokkal jobb, mint amire számítottam... mondhatni, kifejezetten jó volt. A második palacsintát is felvágtuk, aztán a harmadikat bevállaltam egyedül, mert oké, hogy aranyos vagyok, és ajándék (Nyúlnak mindennapi karácsonyi), de csokiban és palacsintában nem nagyon szeretem az osztozkodást. A szilvalekváron kívül volt még cseresznyelekvár (szintén Pircsi-féle), és Nutellás is... na, az volt az igazán szép.

Fodros palacsinta

Nem akartam megvágni ezt a képet, mert így tükrözi a csendéletet,
ami körülvette a palacsintasütést és minket...

Az elején kicsit tartózkodó volt a hozzáállásom a biopalához, ezért megnyugtatásul bekevertünk (Pircsi) a simakárosegészségtelen fajtából is: 3 tojás, tojásonként 3 evőkanál finomliszt, pici só, 2 evőkanál cukor (ennél a résznél Kriszti teljesen megbotránkozott), tej... persze, hogy amennyit felvesz, 2 evőkanál olívaolaj és 1 deci ásványvíz. Ez a recept ugyanabból áll, mint a mi rájásunk, de az arányok mások.

A "sima" palacsintát én szerettem volna, ezért úgy éreztem, illene nekem sütni... végül, mégis úgy alakult, hogy Piroska kezdte el, és az első után Kriszti folytatta... az első szép is lett, az íze is finom volt, de csak én ettem belőle, mert a biorájával mindenki jóllakott... én is, de ha már bekevertük, és kisütöttük, akkor ráerőszakoltam magamra, és ettem belőle... hasonló témában, bármikor ilyen áldozatkész vagyok.

A másodiknak csak az íze volt finom, szép nem nagyon lett. De itt jött elő megint, amit már korábban is emlegettem párszor: minden csak hozzáállás kérdése... ha mondjuk, fodros palacsintának hívjuk, akkor annak nagyon szép... az íze pedig még mindig ugyanolyan.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!