Húsvéti kuglóf Dobogókőn

Kicsit megkésve bár, de törve nem... lefoglalnak a berlini feldolgozások... agyban és virtuálisan is, de ami egyszer megsült, az úgysem kúszik sehová, úgyhogy:
Húsvétra kuglófot (is) sütöttem.

Múlt szombaton elmentünk a lányokkal Dobogókőre kirándulni... ebből már útközben vita támadt... tisztázni kellett, mi mit jelent: most akkor túrázni vagy kirándulni? vagy sétálni és piknikezni? csak enni?
A kajás részből nekem a süti sütés jutott... mivel előző nap derült ki, és mi akkor éppen Agárdon voltunk, ezért olyat kellett választanom, amihez minden van otthon, és bírja a meleget is... meg a kirándulós túrázást is persze.
Nem ragoztam túl, a karácsonyi gyümölcskenyér receptet értelmeztem újra... már a megfelelő mennyiséget használtam, és gyümölcsök helyett, simán csak csokit használtam... egy jókora csoki mikulást... bocsi. Volt még egy... tudtam, hogy előbb-utóbb süti lesz a vége, hát megtörtént... Húsvétkor.

A táj szép volt. A többieket megihlette... mindenképpen természetes környezetben akarták megörökíteni a kuglófot... kértem, hogy készüljön kép róla a blogba, ezért... meg azért is, mert nagyon ízlett nekik, de szerintem inkább csak a blog miatt.
Hagytam őket kibontakozni, és figyeltem miért éreznek késztetést arra, hogy a susnyásban állatok közt fotózkodjanak... mindegy, ünnep van.

Ez is spontán képnek tűnik... ezt is Piroska és Nyúl komponálta. Igazából engem csak az érdekelt, hogy a lekvárt felügyeljem... hát nem majdnem elgurult? Igen, elgurult... Piroska olyan részt választott ugyanis, ahol gyakorlatilag állva ettünk, olyan meredek volt.

Itt már jobban látszik... ott a távolban az a folt, mi vagyunk.

Az biztos, tényleg meghitt volt... csak tőlünk zengett az erdő.

Virágok fent...

...és lent.
A fenti kevésbé látszik, viszont több árnyékot adott nekünk, mint a pitypang.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!