Chicken Döner

Ez volt a törzshelyünk 6 napig... és nem is elsősorban a kajára gondolok, hanem a mindennapi reggeli kávémra. Döneres, vagy ha úgy tetszik Imbiss lépten-nyomon van... egy saroknál többet nem kell menni egyik irányba se. Szerencsénk is volt, mert a választásunkat az is megkönnyítette, hogy ez volt a szállásunkhoz a legközelebb... ennyi erővel kifoghattunk volna egy rosszat is... de lehet, hogy Berlinben minden döneres profi döneres.
Először már az első napunkon találkoztunk, mi és a kedvenc Döneres helyünk... akkor este egy Chicken Dönerért ugrottunk be... vagyis kettőért. Nem hoztuk el, ott ettük meg, pedig első ránézésre kicsit zorall volt a hely... a hátsó helyiségben dohányoztak, és nem a számtech szakkörösök. Az utcafronti részre ültünk le... a dohányfüstöt nem lehetett érezni, fáradtak is voltunk, nem igazán zavart minket akkor már semmi. A vacsora végére azt is megtudtuk, hogy hátul van valami, aminek nem mondjuk ki a nevét, viszont kb 5 euró, és a feka megvolt tőle. Ez annál a résznél derült ki, amikor előre jött fizetni 2 sört, ami 3 és fél körül volt árban, de a török megkérdezte: És még? A feka meg csak bólintott egyet, és 8 valamennyit fizetett.
A Dönerről épp ezért nem készült fotó... nem hiszem, hogy szerencsés lett volna ott bent nekiállni fényképezni... így is én voltam az egyedüli nő, ami kicsit feszélyezett, de attól még ízlett a kaja.
Egy Döner 2-2,5 euró... az árakat azért írom le mindenhol, hogy ha valaki rákeres mielőtt odautazik, legyen valami elképzelése, mert mi nem nagyon tudtuk mire számíthatunk. Az vicces, vagy inkább durva, hogy az egyik legdrágább, amit ettünk, az a dónácc volt... de legalább vitaminbomba nem volt benne.
Kép híján körbeírom milyen volt a Chicken Döner: Nagggyon finom.
...és volt még benne csirke is.
...na, meg saláta, vöröshagyma, káposzta, paradicsom, kétféle dressz, az egyik fokhagymás, csípőset nem kértünk, más meg asszem nem is volt benne, viszont a csirke, amit arról a rúdról kaszabolt le, nem simán csak csirke volt... miután lenyeste a darabokat, paprikával átsütötte. Nagyon finom volt. Konkrétan minden másnap meg tudnám enni vacsorára... vagy ebédre... reggelire nem. Volt ám olyan elvetemült, aki reggelire is azt ette. Ezt azért tudom, mert a további kapcsolatunk Dönerrel a kávézásig fejlődött... minden reggel (kivéve az első nap, mert akkor máshol kávéztam napközben) ide mentünk be egy kávéért. Második alkalommal a pasi már úgy köszönt: kávé? egy? Ez nagyon jólesett. Tudtuk, hogy sok ember jár oda... amíg ott ültünk nála, jöttek-mentek az emberek, ennek ellenére már másodjára így fogadott. Mondtam is Nyúlnak, ez a jó kereskedő ismérve, mert ez mindenkinek jólesik. Itthon a Pennyben, örülök, ha a kasszás nem szól be. Elhiszem, hogy sokat dolgoznak, de folyton morcos mindegyik... a török is egyfolytában ott volt, nem tudtunk úgy bemenni hozzá, se reggel, se este, hogy ne lett volna ott... mégis köszönt, és megismert minket.
A kávéja pedig nagyon jó volt... az első kávém, amit nem ott vettünk, nem volt olyan finom... az se volt rossz, de nem volt az igazi. A Döneresé kávé kávé volt, nem placebo kávé. Nem is rontottam el sok cukorral, mert a keserű íze nem kellemetlen volt, hanem jó.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!