Resztelt csirkemáj

Vettünk kétszer fél kiló csirkemájat... leginkább a vastartalma miatt. Először arra gondoltam, csak simán megsütöm, aztán pedig arra, hogy megnézem a resztelt máj mennyire rugalmas, és csirkés verziója van-e. Volt.
Az egyik fél kilós csirkemájat kiolvasztottam, és elkezdtem alaposan megmosni, a nem odavaló dolgokat pedig levágni... és mindettől már az első májnál rosszul lettem. Elképesztően undorító volt.... nem az, hogy olyan volt mintha siklót fognék (kislányként még megfogtam... persze csak azért, hogy DM-et riogassam vele), hanem amint egy picit megnyomtam, roppant, és ááá, ne is beszéljünk róla... megundorodtam tőle, na.
Eszembe jutott, amikor anno Beverly Hillsben univerzális csicskaként, Renáta kiadta a soron következő feladatomat:
- Pucold meg a pulykát.
A mosogató tele volt egy hatalmas állattal.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy fogod, és az apró pihéket, tollakat kiszedegeted a bőréből.
Pfff... próbáltam két ujjal minél kevésbé hozzáérni.
- Így sosem végzel, fogd meg!
- Tudod, én még sosem fogtam nyers húst, és nem is terveztem ilyesmit.
- Pedig, ha itt akarsz maradni, meg kell fognod.
És én ott akartam maradni, mivel a 3 szavas angol nyelvtudásommal máshová nem mehettem.
Itt éreztem először, hogy tényleg kész horror az Elm utcában lakni (North Elm Drive). Az se vigasztalt, hogy akármikor összefuthattam (volna) Brandon Walsh-sal, mivel a mi irányítószámunk is 90210 volt. Egy idő után persze meguntam, hogy nem botlottam bele, ezért megkérdeztem Annie-t, merre van a forgatás, mert majd arra szeretném sétáltatni a kutyát. Hát, sajnos csak az irányítószámunk volt ugyanaz, a stúdió egészen máshol volt.
Moby viszont a szomszédban lakott... ezt inkább hallottam, mint láttam.
(Mielőtt bárki is irigyelne, elmondom, hogy reggel 7-től este 10-ig dolgoztam minden áldott nap... és ezt a fajta kiképzést végül 2 hónapig bírtam.)

Térjünk vissza a májas rettenethez:
Két vöröshagymát felvágtam, megdinszteltem. A májat is felvágtam (borzasztó, hogy még akkor is eresztett, és folyt belőle a vér...brrr), rátettem a hagymára, kicsit megsóztam, jól megpirospaprikáztam, majoránnát is szórtam rá, öntöttem alá egy kis vizet, és fedő alatt el kezdtem főzni.
Az illata nagyon jó volt... már majdnem elszállt a sokk, amit az előkészítésnél kaptam, de amikor meg kellett kóstolni, akkor inkább nem kóstoltam meg. Rizst főztem hozzá, és én kb. azt is ebédeltem... tettem rá egy kis szaftot, és ennyi. Nyúlnak nem szóltam, hogy ehhez nekem nincs kedvem, mert kicsit másképp látom délelőtt óta a májat.
Azt mondta, nem rossz, csak nagyon sótlan lett... és a pirospaprikát is teljesen eltüntette a máj. Kicsit sem volt színe a szaftnak, ettől és ezért aztán másnap sem kaptam kedvet hozzá.
A másik csomag csirkemájat DM-re bízzuk... levisszük Agárdra, és hagyjuk, hogy kisüsse, aztán majd úgy esszük meg... ha egyáltalán addigra újra rá tudok nézni.

Resztelt máj helyett Brandon Walsh.
(Most néztem... nem is emlékeztem arra, hogy ekkora nyálgép volt.
Kicsit férfiasabb Brandonra emlékeztem... hihetetlen ízlésem volt 10-15 éve.)
A májról nem rakok képet, mert most még mindegyiket csúnyának látom.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!