Virslispörkűtt

Múlt héten készült... pont aznap, amikor majdnem lementem csirkehusiért, de aztán mégse, viszont volt virsli (<- alliteráció rulz) a hűtőben, ezért abból készült a pörkűtt. A "rendes" és a virslis közt semmi különbség, az eljárás ugyanaz, csak a végén mérsékeltebb volt az ováció itthon.
Nem baj, ezt is kipróbáltam, működik... csak legközelebb inkább főzelékhez feltétnek fogom (<- megint) adni, mint így. Egyszerű volt, de azért leírom... mégiscsak úgy szokás:
2 nagy vöröshagyma felszeletelve (elvileg apróra, de nekem a virslikarikával azonos nagyságúra sikerült), 5 virsli, só, pirospaprika, és a végén petrezselyem.
Először a hagyma sül, majd ha üveges -> virsli rá + só + pp + víz egy kicsi + fedő.
Jó lett volna bele egy tv paprika és/vagy egy paradicsom, de az is a zöldségesnél maradt.
Hamar kész lett, a tarhonyával együtt fél óra kellett hozzá.

Ismerem a tojásos verziót is, de azt már tényleg nem lehet csak így...
az is főzelékre való igazából.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Meggyszósz

Amikor a keksztekercshez főztem a krémet, már akkor eldöntöttem, hogy majd kipróbálom ezt. Megint csak azt tudom mondani: sok idő kell mire mindenre magamtól is rájövök, de legalább már nem csak kotyvasz lesz a vége, hanem ehető akármi.
Sütöttem csokis kuglófot, és hozzáképzeltem egy kis meggyszószt... éppen volt a hűtőben meggybefőttlé. Ha rákerestem volna, biztos találok jó és egyszerű receptet, de maradtam a sajátomnál... mi bajunk lehet? volt már minden a főztömtől... egy kis extra futás ide-oda nem olyan ritka helyzet nálunk... ha meg ránézésre se lesz jó, legfeljebb kiöntöm, és senki nem tud majd róla.
Azért hosszú a bevezető, mert maga a recept abból áll, hogy a meggylét 2 evőkanál liszttel, kevés porcukorral (lehet többel is, de kifejezetten a savanykás ízre vágytam), 1 cs vancukkal felforraltam állandó kevergetés mellett. Amikor besűrűsödött, hagytam állni egy kicsit, majd a sütire és mellé öntöttem.

Szomszédasszony szája görbül,
hátulról szebb, mint előlrül.

(Azt hiszem, a fejes sztoriból már mindent
kihoztam, lassan áttérek a virágokra.)



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

150% sárgarépa

Ez egy elfekvőben lévő receptem, ami még a régirépa idejében készült... több, mint valószínű, hogy újrépából ehetőbb és finomabb lett volna.
Korábban volt már egy nagyon hasonló receptem, a rizses padlizsános, de azt nem találtam elég vitamindúsnak, ezért répával és kukoricával egészítettem ki... na, nem mintha a kukoricában annyi minden lenne, de a tény, hogy zöldség, pszichoszomatikusan sokat segít.
A répával más a helyzet, abban van minden... ebben különösen sok minden lehetett, mert alig akart megpuhulni, ráadásul nem volt kevés belőle, ezért gyakorlatilag félig nyers volt az ebédünk.
A padlizsános receptet átírtam répásra:
Hv: rizs, 2 db cukkini, 1 kukoricakonzerv, rengeteg sárgarépa, sajt, petrezselyem, citromlé
Egy tálka rizst megmostam, kevés olajon megpirítottam, megsóztam, felöntöttem két tálka vízzel, beletettem a felkockázott répát, a felkarikázott cukkinit, és hagytam rotyogni... amikor már nem volt alatta víz, beleraktam a kukoricát, az apróra vágott sajtot egy kis citromlével és szárított petrezselyemmel, majd összesütöttem még egy kicsit annyira, hogy a sajt megolvadjon és megpiruljon.

Ha régirépából készítjük, kicsit főzzük elő
mielőtt a rizst és a cukkinit is beletesszük...
ennyi eszem lehetett volna, de majd legközelebb.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Soroksári túrós bukta

Mama szombaton buktát sütött. A fényképező mindig nálunk van. Mindig, csak szombaton nem volt. Nem baj, szerettem volna már mobilos képet is ide... na, nem mintha a szakszerűen készült fotók többsége itt a blogban nem annak látszana.

Amikor odaértünk, ez a látvány fogadott minket...
kicsit összezavart, mert azt hittem az illatot hozzáhallucinálom,
de kiderült, hogy nem egyedül vannak...

Olyan finom volt, hogy ebéd után jóllakottan kettőt ettem meg belőle...
aztán kicsit később még egyet... meg még egyet.

Túrós bukta tészta:
1 nagymama
1 kg liszt (Mama mindig átszitálja)
5 dkg élesztő
15 dkg margarin
2-3 ek cukor
4 tojássárgája
langyos tej - természetesen amennyit felvesz,
de a tészta lágy legyen, ne kemény
+ összedolgozni és keleszteni, ahogy kell.

Töltelék:
50dkg túró
2 tojássárgája
Cukrot nem mondott hozzá, és nem is volt túl édes,
úgyhogy szerintem, az tényleg nem volt benne.
Ha mákos, akkor tojásfehérjével kell kikeverni a mákot,
és akkor nem kell vízzel főzni előtte, csak a felvert fehérjével
összekeverni + egy kis cukorral, és kész.

Mama így diktálta le... majd a végén hozzátette:
"Leírhatod, de úgyse lesz ilyen."
Igen, ezért a legfontosabb hozzávaló az 1 nagymama.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Kutyából nem lesz vacsora

...avagy inkább reggelire együnk ilyesmit.

Nem tudom, itt most mennyire ildomos a szalonna, de ha van tojás is a hűtőben, akkor inkább azt majd a rántotta alá használjuk fel. Érdekes néha nálunk: van két cirmos lény, akik biztos, hogy nem macskák... van egy Nyúl, akinek egyáltalán nem bojtos a farka... és volt egy ideig kutyánk is... na, Ő meg sose ugatott. Még jó, hogy normális tudok maradni ilyen környezetben.
Nyúl vacsorája belül puha volt és meleg, ráadásul a szeme is piros lett a fényképen, de legalább mosolygott. Szerintem valamilyen terrier keverék lehetett, mert rövidszőrű, viszont kajlafülű, volt, és kolbászt ehetett utoljára, mert olyan íze volt megsütve.

Ha nem volt korpás a haja, nem tudom, mi az ott körülötte.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Szuperfinom tejfölös lencseleves

Kedden voltam ismétlő vérvételen a vashiány miatt... vártam az eredményt, és megnyugtatásul (mintha bármit is számított volna vérvétel után) valami vastartalmút akartam főzni.
Leves rég volt, ezért megszavaztam a lencselevest.
Hamar kész lett, és úgy sikerült, ahogy szerintem soha nem fog a jövőben... így csak egyszer lehet megfőzni, legközelebb már nem lesz ugyanaz... ha mégis, majd frissítek.
Amit beletettem: 25 deka lencse (beáztatva), 1 hosszú petrezselyemgyökér, 5 sárgarépa (nem voltak túl nagyok, viszont már a zsenge idei termésből, ezért ennyit), 2 babérlevél, 3 gerezd fokhagyma, egy darab kolbász összekockázva, só.
Ezeket mind beletettem a fazékba, öntöttem rá vizet, és főzni kezdtem... nem sokáig, hamar puha lett minden. Miután megfőtt a zöldség, egy pohár tejfölt 3 teáskanál liszttel csomómentesre (majdnem) kevertem, és behabartam vele a levest. Lehet nem kellett volna liszt az eredeti recept alapján (vagy ötöt elolvastam, mielőtt kialakult a sajátom), de én így csináltam, és nagyon finom lett. Azért is dicsérem ennyire, mert Nyúl olyat mondott, amit még soha: Nagyon finom!

Erős Pista fakultatív, de egy mokkáskanál nem oszt, nem szoroz.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Káposztás párna, de savanyú

Vidra oda se nézett:
Jajjj, inkább ne is lássam mit művel a konyhában...
remélem a halaspácsó nem kerül veszélybe.

Esmét barkácsolhatnékom volt, ezért megszületett a savanyú káposztából készült leveles párna, májkrémmel, sütőben, alufólián, nyomokban sajttal, éhesen és kicsit aggódva az eredménytől, de bizakodóan.
A savanyú káposzta egészséges, tele van C-vitaminnal, ezért feljogosítva érezte magát, hogy megtévesszen, és összekeverjem a kelkáposztával... na, nem mintha akkor kellemesebb lett volna a konyhában levegőt venni. A párna hamar elkészült... türelmetlen állapotban kezdtem neki, ezért csak nyolc részre vágtam a kiolvasztott leveles tésztát, és inkább nagyobb párnákat készítettem. Miután kinyújtottam a tésztát, megkentem májkrémmel... úgy terveztem, hogy mind a nyolc így jár, de négynél elfogyta magát, ezért a maradék négyre valami mást kellett kitalálnom... végül lett két kolbászos, és két főtt tarjás. Mindegyikre raktam apróra vágott trappista kockákat és jócskán káposztát... ha nem lettem volna rest, még a tetejére is reszeltem volna sajtot, de ez komolyabb érdeklődés hiányában elmaradt.

Jó volt, és kisülve már egyáltalán nem volt kellemetlen illata...
bár, a kolbászból legközelebb kevesebbet teszek,
mert elég intenzív volt a káposztával együtt az íze.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Péksüteményes utolsó nap Berlinben

Utolsó nap a BackWerk egyik pékségében vettük meg a reggelit. Ajánlani tudom mindenkinek, nagyon szép ott minden, és nagyon ízlett, amit ettünk... ráadásul önkiszolgáló, így annyi ideig ismerkedhetünk az áruval, ameddig csak akarunk. Külföldiek számára ez külön jó, nekünk is mindenhez idő kellett, mivel nem ismertünk semmit.

Nagyon jó választás volt ez az Apfelberliner... annyira finom volt, hogy még most érzem az ízét a számban, ha rágondolok... voltak benne almadarabkák, és.... hmmm, nem tudom még mi, de bármikor újra, bármennyit belőle.

Vettünk még perecet is, ez is finom volt. A harmadik versenyzőről nem készült kép, az valamilyen sajtos-baconös zsemle volt... és persze az is nagyon ízlett.
Úgy érzem, bármit választhattunk volna, nem tudtunk volna mellényúlni... legalább ez egy kicsit feldobott minket az utolsó napunkon... az utolsó nap mindig szomorkás, és a legfárasztóbb is egyben.

Először Spandau-ba mentünk, ott ettük meg a reggelinket...
hangulatos utcák, finom reggeli... nem igazán volt kedvünk továbbmenni.

Elvonszoltuk magunkat a Citadelláig, de be már nem mentünk...
utolsó nap már kívülről is elég volt látni.

Szeretik a vicces táblákat a németek, ez a kép még az állatkertben készült.

...annyira jó poén, hogy dupláztak is.
Nincs ezzel gond, ha valamit viccesnek találok,
akár egy hétig is hajtogatom.

...és, ha már vicc:
Tamás bátya kunyhója - ez egy metróállomás Berlinben! :)

...és, ha már vicc és metróállomás:
Ha kedvenc tahómtól, Sixxtől idéznék:
csöcs-pöcs : 2-1

Nagyon elvesztem ebben a sok berlini hülyeségben...

+ ennyi fura szobrot még életemben nem láttam.
A legtöbb valamilyen orgiáról szólt, meztelen és azonos nemű emberekkel.
Olyan képet nem hozok, nem vagyok én prűd, de ez egy kajás blog.

Most már mindegy, muszáj megmutatnom mennyire nem érdekelte
a vízilovakat a jelenlétünk... de még a madár is háttal volt.

Egyszerűen nem tudom befejezni ezt a bejegyzést... olyan,
mintha akkor kellene hazaindulnunk, pedig már két hete
itthon vagyunk. A végére legyen tévétorony...

...épp a 9-ben lakik.
Jó szám, és szerencsés is.

Úgy érzem nem varrtam el minden szálat, vissza fogom még tapsolni Berlint.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Fish&Chips

Az angolok hagyományosan újságpapírba csomagolják, de ez már a modernkori berlini utánzat. Ennek azért örülök, mert nem feltétlenül jó az, ha az ólombetű zsigerből jön... szó szerint. Túl sok mindent nem tudok mondani a Fish&Chipsről, bár vannak, akik ezt hosszan ragozzák, de mégiscsak egy rántott hal sült krumplival. Egyet azért linkelnék, mert Ő nagyon szépen tényleg valódi újságba csomagolta... azt nem tudom, hogy utána meg is ette, de ez a történet szempontjából mindegy. Ha valaki rendes receptre vágyik, rendes leírással, akkor ajánlom ezt az oldalt: link, ott láthatjuk, hogy nem csak "egy rántott hal sült krumplival"... és valószínűleg ezért a mondatomért agyon is lőne.
Finom volt, de igazából én Noodle-t ettem (bár ne tettem volna, akkor futottam bele a bűnrossz Asiagourmet-be), ez Nyúl vacsorája volt... épp nem kívántam a halat semennyire se. Az ára 3,50 euró volt.

Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!

Noodle

Berlini ételbemutatós részünk még nem ért véget, de már nincs sok hátra.

Ma a Noodle következik:

Imádtam. Ha éppen nem Dönert, akkor ezt ettem volna állandóan.
Csirkés volt, tele szójacsírával.

Sok helyen lehet kapni, de a China Box-os egy jó választás... azt nem tudom, hogy a legjobb, mert az összes Noodle-s helyet nem próbáltuk ki, de nehezen tudok elképzelni náluk jobbat. A tésztájukból nem hiányzik semmi, plusz lehet kérni pirított hagymát és szójaszószt... vagy akár csípőset is, de az nálunk örök off.

Ellenben az Asiagourmet egy silány tákolmány. Senkinek sem ajánlom. A náluk kapható Noodle nem finom... sőt! Nincs választható pirított hagyma, a tészta sápadt, de ha agyonöntöd szójaszósszal ehetetlen lesz. Husi az enyémben szinte nem is volt, zöldségeket alig találtam... gyakorlatilag sima tésztából és kevés szójacsírából állt náluk a mutatvány.
Ettünk Noodle-t Woltersdorfban is... annak az volt a különlegessége, hogy egy vietnami pár 2in1 Noodle-t és Dönert is árult... mivel ott ettük meg, láttuk hogy készül el, így azt is láttuk, ha Dönert kérünk, ugyanazt a húst kapjuk, ugyanarról a forgós rúdról. Nem volt ezzel gond, finom volt, hagymát is kaptunk rá, és a szójaszósszal se kellett túlzásba esni.
Ha már Woltersdorf...

Aki teheti, és a közelben jár, látogasson el ide. Nagyon hangulatos, csendes, zöld... ha valamire, akkor Woltersdorfra illik a mesés jelző.

Hasonló emlékmű máshol is van... ez nem ront sokat az összképen. Eredetileg itt akartuk megenni a Noodle-t, de a vietnamiéknál olyan társadalmi élet folyt a helyi alkesz brigáddal, hogy nem akartunk kimaradni belőle.
A Noodle-ról annyit még: a doboz bár nem tűnik nagynak, az adag elég vagy sok is, és bárhol vesszük, 2,5 euró.

Suhanós képpel kezdtem, azzal is fejezem be.
Témájában nemigen illik ide, mert a dupla téglás csík a berlini fal helyét jelzi.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!