2011. június 1., szerda

Citromos süti kétszer

Az első süti receptjét egy régebbi Rama süteményes füzetben találtam. Mama adott néhány ilyen receptfüzetet, de még csak az első átlapozásáig jutottam... annak se emlékszem a végére, mert olyan guszta sütik vannak benne, és olyan könnyen elkészíthetőnek tűnik mindegyik, hogy fejben el is készülnek hamar, így gyakorlatilag folyik a nyálam füzet nézegetés közben, amit a gyomrom se bír sokáig, ettől meg már gondolkodni sem tudok... ezért nem jutottam még a végére, és már ott tarok, hogy elő se merem venni őket, főleg nem este.
Ez a Rama "Tavaszi sütemények"verziója, ami nekem a karácsonyi sütiket juttatta eszembe... mindegyiket odaillőnek éreztem, de ez a citromos süti pont ilyen kánikulában esik jól, ezért cseresznye-, és eperszezon ide vagy oda, ezt sütöttem meg.

Első süti:
Hv a tésztához: 4 tojás, 10 dkg cukor (13-at írt, de én mindig kevesebbet rakok bele), 1 nagy citrom leve és reszelt héja, 8 dkg Rama sütőmargarin (nem azt használtam, hanem másmilyet), 1 cs sütőpor, 12 dkg finomliszt, tepsi kikenéséhez: 2 dkg margarin és 1-2 ek liszt (a lisztet kihagytam, mert eddig kétszer sütöttem meg, és amikor beliszteztem, a végén poros maradt, viszont amikor nem, akkor se ragadt a formába).
Végre egyszer szakszerűen írom le a receptet... akarom mondani: másolom.
1: A tojássárgáját a cukorral fehéredésig keverjük, a jól megmosott citrom héját belereszeljük, levét kifacsarjuk és azt is hozzáadjuk. Az olvasztott, de nem meleg margarint belecsurgatjuk, majd hozzáadjuk a sütőport és a lisztet is. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, óvatos mozdulatokkal a masszába forgatjuk (tényleg óvatosan fogtam a robotgépet... de semmi baja nem lett, siettem, és így jobban el tudtam keverni.)
2: Egy kicsi, 15 x 25 cm-s magas peremű tepsit (a miénk nem tudom mekkora, de én a csatos Ikeás tortaformát használtam) margarinnal kikenünk, és a citromos masszát belesimítjuk. Előmelegített, közepesen forró sütőben (180 fok, légkeveréses sütőben 160 fok) kb. 25 percig sütjük. (Nekem több idő volt... igaz a mi sütőnket csak saccra lehet beállítani, lehet nem volt olyan meleg, mint azt javasolták.)
3: Ha kihűlt, citrommázzal bevonjuk. Ehhez 12 dkg porcukrot 3 evőkanál citromlével addig kevergetünk, amíg teljesen fel nem oldódik. Egyenletesen a tésztára kenjük és dermedni hagyjuk.
(Azért a szöveget kicsit zanzásítottam... nem állt jól az egy az egyben másolás.)

A mázhoz nem használtam fel a 12 dkg porcukrot, mert nem akartam, hogy édes legyen, de a citromléből többet használtam, pontosabban: egy fél citromot totál belefacsartam, és ahhoz tettem 2 tk porcukrot... összekevertem, és ráöntöttem a sütire.
+ még vékony citromkarikákat is hozzáképzeltem, de nem volt olyan éles késünk, amivel szépen tudtam volna karikázni, ezért maradt ez a pár cafat.

Ránézésre sima piskóta, de annál azért finomabb.
Akik kóstolták, dicsérték.


A másik süti egy gyenge próbálkozás volt,
de nem volt teljesen ehetetlen.

Második süti:
A kiindulási pont a Kefires piskóta volt, abból lett a joghurtos-citromos sütiszerűség... nem is a sütiséggel volt a baj, hanem a citrommal, amit belebarmoltam. Szerintem, ha azt normálisan belereszelte volna Nyúl (az előzőnél is Ő csinálta), akkor nem lett volna vele különösebb gond.
Hv: kefir helyett 1 pohár natúr joghurt, 2 pohár liszt (utólag arra gondoltam, hogy lehetett volna az egyik pohár liszt helyett 1 pohár kókuszreszelék, de aztán bevillant a Kókuszos borzasztó, és ha naranccsal keserű a kókusz , akkor lehet, hogy citrommal is az, ezért jobb, hogy mégse próbáltam ki), 1 pohár cukor (mindig csak fél pohárral rakok bele), fél pohár olaj, 2 tojás (csak 1 volt itthon), 1 tk szódabikarbóna... és ebben az esetben még: fél citrom beleaprítva... héjastul, mindenestül. Az egészet összekevertem (nem volt kedvem elővenni a robotgépet, csak egy kanállal csináltam), aztán kivajazott tepsiben, közepesen forró sütőben barnulásig sütöttem.

A reszelt héjhoz képest túl nagy citromdarabkák kicsit keserűek voltak így ebben a formában, ezért rásegítettem Nutellával... úgy már jobb volt, de azért ma már kidobom a maradékot, mert a fele még mindig ott van, és már nekem sincs hozzá lelkierőm.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. május 24., kedd

Virslispörkűtt

Múlt héten készült... pont aznap, amikor majdnem lementem csirkehusiért, de aztán mégse, viszont volt virsli (<- alliteráció rulz) a hűtőben, ezért abból készült a pörkűtt. A "rendes" és a virslis közt semmi különbség, az eljárás ugyanaz, csak a végén mérsékeltebb volt az ováció itthon.
Nem baj, ezt is kipróbáltam, működik... csak legközelebb inkább főzelékhez feltétnek fogom (<- megint) adni, mint így. Egyszerű volt, de azért leírom... mégiscsak úgy szokás:
2 nagy vöröshagyma felszeletelve (elvileg apróra, de nekem a virslikarikával azonos nagyságúra sikerült), 5 virsli, só, pirospaprika, és a végén petrezselyem.
Először a hagyma sül, majd ha üveges -> virsli rá + só + pp + víz egy kicsi + fedő.
Jó lett volna bele egy tv paprika és/vagy egy paradicsom, de az is a zöldségesnél maradt.
Hamar kész lett, a tarhonyával együtt fél óra kellett hozzá.

Ismerem a tojásos verziót is, de azt már tényleg nem lehet csak így...
az is főzelékre való igazából.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. május 23., hétfő

Meggyszósz

Amikor a keksztekercshez főztem a krémet, már akkor eldöntöttem, hogy majd kipróbálom ezt. Megint csak azt tudom mondani: sok idő kell mire mindenre magamtól is rájövök, de legalább már nem csak kotyvasz lesz a vége, hanem ehető akármi.
Sütöttem csokis kuglófot, és hozzáképzeltem egy kis meggyszószt... éppen volt a hűtőben meggybefőttlé. Ha rákerestem volna, biztos találok jó és egyszerű receptet, de maradtam a sajátomnál... mi bajunk lehet? volt már minden a főztömtől... egy kis extra futás ide-oda nem olyan ritka helyzet nálunk... ha meg ránézésre se lesz jó, legfeljebb kiöntöm, és senki nem tud majd róla.
Azért hosszú a bevezető, mert maga a recept abból áll, hogy a meggylét 2 evőkanál liszttel, kevés porcukorral (lehet többel is, de kifejezetten a savanykás ízre vágytam), 1 cs vancukkal felforraltam állandó kevergetés mellett. Amikor besűrűsödött, hagytam állni egy kicsit, majd a sütire és mellé öntöttem.

Szomszédasszony szája görbül,
hátulról szebb, mint előlrül.

(Azt hiszem, a fejes sztoriból már mindent
kihoztam, lassan áttérek a virágokra.)



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!






Share

2011. május 21., szombat

150% sárgarépa

Ez egy elfekvőben lévő receptem, ami még a régirépa idejében készült... több, mint valószínű, hogy újrépából ehetőbb és finomabb lett volna.
Korábban volt már egy nagyon hasonló receptem, a rizses padlizsános, de azt nem találtam elég vitamindúsnak, ezért répával és kukoricával egészítettem ki... na, nem mintha a kukoricában annyi minden lenne, de a tény, hogy zöldség, pszichoszomatikusan sokat segít.
A répával más a helyzet, abban van minden... ebben különösen sok minden lehetett, mert alig akart megpuhulni, ráadásul nem volt kevés belőle, ezért gyakorlatilag félig nyers volt az ebédünk.
A padlizsános receptet átírtam répásra:
Hv: rizs, 2 db cukkini, 1 kukoricakonzerv, rengeteg sárgarépa, sajt, petrezselyem, citromlé
Egy tálka rizst megmostam, kevés olajon megpirítottam, megsóztam, felöntöttem két tálka vízzel, beletettem a felkockázott répát, a felkarikázott cukkinit, és hagytam rotyogni... amikor már nem volt alatta víz, beleraktam a kukoricát, az apróra vágott sajtot egy kis citromlével és szárított petrezselyemmel, majd összesütöttem még egy kicsit annyira, hogy a sajt megolvadjon és megpiruljon.

Ha régirépából készítjük, kicsit főzzük elő
mielőtt a rizst és a cukkinit is beletesszük...
ennyi eszem lehetett volna, de majd legközelebb.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. május 17., kedd

Soroksári túrós bukta

Mama szombaton buktát sütött. A fényképező mindig nálunk van. Mindig, csak szombaton nem volt. Nem baj, szerettem volna már mobilos képet is ide... na, nem mintha a szakszerűen készült fotók többsége itt a blogban nem annak látszana.

Amikor odaértünk, ez a látvány fogadott minket...
kicsit összezavart, mert azt hittem az illatot hozzáhallucinálom,
de kiderült, hogy nem egyedül vannak...

Olyan finom volt, hogy ebéd után jóllakottan kettőt ettem meg belőle...
aztán kicsit később még egyet... meg még egyet.

Túrós bukta tészta:
1 nagymama
1 kg liszt (Mama mindig átszitálja)
5 dkg élesztő
15 dkg margarin
2-3 ek cukor
4 tojássárgája
langyos tej - természetesen amennyit felvesz,
de a tészta lágy legyen, ne kemény
+ összedolgozni és keleszteni, ahogy kell.

Töltelék:
50dkg túró
2 tojássárgája
Cukrot nem mondott hozzá, és nem is volt túl édes,
úgyhogy szerintem, az tényleg nem volt benne.
Ha mákos, akkor tojásfehérjével kell kikeverni a mákot,
és akkor nem kell vízzel főzni előtte, csak a felvert fehérjével
összekeverni + egy kis cukorral, és kész.

Mama így diktálta le... majd a végén hozzátette:
"Leírhatod, de úgyse lesz ilyen."
Igen, ezért a legfontosabb hozzávaló az 1 nagymama.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share

2011. május 15., vasárnap

Kutyából nem lesz vacsora

...avagy inkább reggelire együnk ilyesmit.

Nem tudom, itt most mennyire ildomos a szalonna, de ha van tojás is a hűtőben, akkor inkább azt majd a rántotta alá használjuk fel. Érdekes néha nálunk: van két cirmos lény, akik biztos, hogy nem macskák... van egy Nyúl, akinek egyáltalán nem bojtos a farka... és volt egy ideig kutyánk is... na, Ő meg sose ugatott. Még jó, hogy normális tudok maradni ilyen környezetben.
Nyúl vacsorája belül puha volt és meleg, ráadásul a szeme is piros lett a fényképen, de legalább mosolygott. Szerintem valamilyen terrier keverék lehetett, mert rövidszőrű, viszont kajlafülű, volt, és kolbászt ehetett utoljára, mert olyan íze volt megsütve.

Ha nem volt korpás a haja, nem tudom, mi az ott körülötte.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!



Share

2011. május 14., szombat

Szuperfinom tejfölös lencseleves

Kedden voltam ismétlő vérvételen a vashiány miatt... vártam az eredményt, és megnyugtatásul (mintha bármit is számított volna vérvétel után) valami vastartalmút akartam főzni.
Leves rég volt, ezért megszavaztam a lencselevest.
Hamar kész lett, és úgy sikerült, ahogy szerintem soha nem fog a jövőben... így csak egyszer lehet megfőzni, legközelebb már nem lesz ugyanaz... ha mégis, majd frissítek.
Amit beletettem: 25 deka lencse (beáztatva), 1 hosszú petrezselyemgyökér, 5 sárgarépa (nem voltak túl nagyok, viszont már a zsenge idei termésből, ezért ennyit), 2 babérlevél, 3 gerezd fokhagyma, egy darab kolbász összekockázva, só.
Ezeket mind beletettem a fazékba, öntöttem rá vizet, és főzni kezdtem... nem sokáig, hamar puha lett minden. Miután megfőtt a zöldség, egy pohár tejfölt 3 teáskanál liszttel csomómentesre (majdnem) kevertem, és behabartam vele a levest. Lehet nem kellett volna liszt az eredeti recept alapján (vagy ötöt elolvastam, mielőtt kialakult a sajátom), de én így csináltam, és nagyon finom lett. Azért is dicsérem ennyire, mert Nyúl olyat mondott, amit még soha: Nagyon finom!

Erős Pista fakultatív, de egy mokkáskanál nem oszt, nem szoroz.



Nagyon-nagyon várunk vissza
Robert Kubica!





Share
Share