2010. augusztus 27., péntek

Rántotta

Rántotta tojásból,
bejegyzés a munkából.
Tejjel, sóval, háziborral,
reggelire éhgyomorra.
Nem aludtam ki magam,
esti torna elmarad.






Share

2010. augusztus 22., vasárnap

Krumplis tészta

Augusztus 20-án, az óriási kamu gasztro-sétányon egyszercsak bevillant, hogy ezer éve nem ettünk krumplis tésztát... aztán az is bevillant, hogy talán azt is árulhattak volna azon az egy kajás programon, amin aztán az a kevés is elfogyott fél kettőig, ami volt. A híradóban úgy mutatták, mintha mekkora esemény lett volna, a program füzetben azt írták a Clark Ádám tér és a Bem József tér között 10-18 óráig lesz... ebből alig valami volt igaz! A Margit híd irányából érkeztünk, és sétáltunk a Lánchíd felé... a Margit híd lábánál volt ugyan egy hely, ahol mangalicából készült ételeket árultak, Nyúl evett is volna valami húsosat, de mondtam neki, hogy lesz még itt más is, ne együnk az első helyen, + én nem is kívánnék semmi mangalicásat. Ezenkívül, volt még egy sátor, ahol szalonna és kb. 3 hurka volt a kínálat, egy pékség kenyérrel (legalább bukta vagy kalács lett volna... megjegyzem: bukta felvágás is volt a programban, de azt is annyira láttuk, mint Bruce Willist a Hős utca sarkán tegnap este, és annyit is ettünk belőle, mint maga, Bruce Willis), aztán volt még egy kecskesajtos hely (de olyat csak nem ebédelhetünk), 2 barackos stand (az egyiknek egy fél rekesz selejtese volt már csak), volt Zsanna-manna, ahol kicsit megtévesztették az embereket, az ország mannájával... sokan beneveztek 450 forintért egy szelet olyanért, és ették abban a tudatban, hogy az ország tortáját eszik, pedig az a sátor egy pár méterrel arrébb volt. Igen, ennyi pozitívum volt, hogy végre augusztus 20-án ettünk az ország tortájából, és nem utólag valahol, valamelyik cukrászdában. A torta nagyon finom volt, egy egész sem okozott volna különösebb gondot. Szóval, visszatérve a nagy gasztro-sétányra: ennyi volt, amit felsoroltam... ja, és néhány limonádét és fröccsöt áruló bódét még kihagytam... és azt is, hogy a nagy magyar, most már kimondhatom azt is, hogy: exkedvencem, Kovács Ákos, a Borpatikájában képes volt a másfél literes ásványvizet 600 forintért árulni!!!
...és ennyi. Sétáltunk, és sétáltunk... és nem hittük el, hogy ennyi volt. Enni akartunk, de nem tudtunk, mert ennyi volt. Ennyit bírtak kihozni, ennyi embernek. A Lánchíd lábánál egyébként megint kicsit túlbizakodtuk magunkat, mert azt hittük, hogy ott majd megint lesz valami, de Benke Laci bácsi lecsóján kívül nem volt semmi (amiből szintén alig volt már fél 4-kor valami... ráadásul, ahogy elmondta a híradóban, csípős is volt, aztat meg nem szeressük mi a Nyúllal).
Így történt meg az, hogy augusztus 20-án magyar kaja helyett, a Burgerben kajáltunk whoopert. Jó volt, csak a fogam fájdult meg tőle... de ez már nem újdonság, az lesz fura, ha valamit eszem, és nem fáj tőle a fogam, az ínyem vagy valamim.

Szóval, így jutottunk el a krumplis tésztáig. A receptre rákerestem előtte, találtam is olyat, ami alátámasztotta az elképzelésemet, miszerint úgy kell megcsinálni, mintha paprikás krumplit csinálna az ember, csak virsli, és kolbász nélkül, a végén pedig csak össze kell keverni a fodros tésztával.
Majdnem tökéletes lett elsőre, az íze finom volt, viszont nem volt itthon semmiféle törőszerszám, a villával összenyomkodást meg baromi hamar meguntam, ezért kicsit leveses lett, mivel nem szívta fel a félig felkockázott krumpli a szaftot... de azért jó volt.

A krumplis tészta éjszaka Holdfogyatkozáskor.


Share

2010. augusztus 16., hétfő

Fonott kalács

Mivel tegnap óta nem sok változott főzésileg, és fényképezőgépügyileg, ezért ma a majdnem elkészült fonott kalácsról fogok írni.
Besorolásilag nem tudom hová tenni, igaziból pedig még inkább, mivel ebben a dimenzióban kézzel meg nem fogható, viszont ésszel felérhető, ezért inkább leülök. Szóval, először lépjük meg a legfontosabbat: a besorolási címke. Édesség vagy süti? Esetleg csipegetős vagy totál új címke? Lehet kellene egy fiktív címkét is csinálnom már. De az nem jó, mert az az egész blogra felrakható lenne... legalábbis a nagy részére... vagy, ha nem fiktív, akkor se komoly, mint azt elsőre néhányan gondolni akarnák, de nem tudják, ezért én vagyok a hülye. Pedig, ez cseppet se komoly, sokkal inkább életbe vágó, mert ha valaki komolyan veszi a komolytalant, és beleírok egy halálos adagot valamiből, kipróbálja, baja lesz, én leszek a hibás. Na neee.... ugye, hogy hülyeség mindent komolyan venni?
Mégis... legyen fiktív címke besorolásilag, na.
Jó, ha ezzel megvagyunk, vegyük elő a konyhánkból azt a jópofa, ufó formájú fém tálat... biztos van olyan mindenkinél... ha nincs, vegyünk előtte a barkácsboltban ezüst színű festékszórót, ami megtapad a műanyagon, és kész.
Kell liszt is, egy csipet só (egy csipet só mindig mindenbe kell.. mi bajunk lehet, nem?), cukor is valamennyi, gondolom élesztő is, tojás egy-kettő... aztán jön a gyurma... ha pontosan akarunk fogalmazni: égethető gyurma. Ha jól megmasztuk a tésztát, akkor három részre vágjuk, és megfonjuk. Megkenjük a tetejét tojássárgájával, és berakjuk a sütőbe... persze, csak miután a google-n megkerestük az ideális ehető receptet.
Ha jó lett, az az én érdemem, ha nem, akkor az nem.




Share

2010. augusztus 15., vasárnap

Tettél szendvicset?

Mivel nincs fényképezőm, és ingerenciám sincs főzni mostanában (minek, ha úgyse tudom megörökíteni? vagy egyébként se?), viszont úgy érzem, nem telhet el az augusztus főzis bejegyzés nélkül, ezért kanyarítok egyet mérsékelt ihletből, majd megyek és megnézem találomra a Jóbarátokból valamelyik 4 részt... azért csak 4 részt, mivel annyi van egy oldalon a DVD-n, és előre látom, hogy gondot okoz majd a megfordítás, mivel Nyúl nincs itthon.

Akkor írjunk valami kajásat:
írjunk mondjuk a szendvicsekről... ami Joey kedvence (ha már Jóbarátok).
Igen, a szendvics: ma is csináltam hármat, amiből egy egész vagy egy fél hazakerül... majd megeszem, gondolom. Bár, nem... mert úgy eszem meg akkor már, hogy a szendvicssütőben megsütöm előtte... na, én most olyat nem tudok enni... ahogy fagyikát sem. Az élet igazságtalan, és kegyetlen... nekem meg szerdáig off van csokiból is. De aztán jó legyen nekem 15 évig az a fog! El se hiszem, hogy az évek óta tartó fogmizéria lezárul jövő szerdán.
De térjünk vissza a szendvicsre:
Nem tudok mit mondani, csak úgy érzésből csinálom... meg zsömléből. Az érzés néha unott, néha letudó, néha a kelleténél kreatívabb, ezért nem mindig passzolnak a dolgok benne. A zsömle nem árt, ha friss... úgy legalább 50%-ban adja magát a siker. Kenyérből is jó lenne, de abból nem tudok szépet vágni, és Nyúl bányász szendvicsnek csúfolja őket... és állítólag nem is tudja átharapni. Nem tudom, össze lehet nyomni szerintem... vagy összegyúrni... igaz, a felvé és a többi baromi furán nézhet ki utána, de kimondta, hogy nézegetni kell. Ráadásul, ez csak akkor probléma, ha én csinálok ilyen méretű szendót... amikor este falatkákat kérek, és kapok egy fél kilósat a számba, azzal semmi gond.




Share

2010. július 21., szerda

Ál túrós rétes

Ránézésre normál túrós rétesnek tűnik,

...pedig valójában réteslap helyett leveles tésztában van a túró.
Nem így terveztem, de réteslap nem volt a boltban... a túró már megvolt, és nem tudott tovább várni, viszont nekem nem volt kedvem szöszmötölni, és batyukat csinálni.

A kb. 30 deka túrót kikevertem 1 tojással, 1 pohár tejföllel, egy kis vaníliás cukorral, meg egy kis "sima" cukorral. A leveles tésztát kettévágtam, kinyújtottam, beletettem a túrót, összegörgettem, a tepsibe locsoltam egy kis olajat, és 175 fokon sütöttem, amíg színe lett.

Elég kulturált lett a végeredmény...

...még Vidrácskának is ízlett.

Share

2010. július 18., vasárnap

Mustáros rettenet

Vettem fél kiló darált húst... nem volt konkrét elképzelésem (a baj mindig itt kezdődik), csak annyit tudtam, hogy nem a szokásos paradicsomos, szosziféle bolognai szószt akarom belőle kihozni, inkább valami tejszíneset szerettem volna. Keresgettem a receptek közül, de csak paradicsomosat találtam, így hát kénytelen voltam megint magam kitalálni hogy legyen.
A lilahagymás ízt is kívántam már egy ideje, ezért abból is vettem egy hálóval, és kettőt meg is pucoltam az ebédhez. a szokásos olajon dinsztelést egy kanál cukorral fokoztam... aztán ráraktam a husit, megsóztam és fedő alatt 20 percig sütöttem. Aztán ráöntöttem egy fél literes főző tejszínt 2 kanál liszttel, szerecsendióval és petrezselyemmel. Ennél a résznél még finom volt, itt kellett volna abbahagyni... nem is értem miért, de tettem bele 2 kanál mustárt... amitől, mint később kiderült csöppet májkrém szaga (illata) lett.

Szerintem a mustárral rontottam el...
és tarhonya helyett is rizst kellett volna főzni mellé, mert az se ment hozzá... úgyhogy főztem is, és tényleg sokkal finomabb volt úgy. Összességében, nem volt ez annyira rettenetes, csak elszoktunk a különleges ízektől.




Share

2010. június 22., kedd

Magyaros rizs

Amikor rizst főzök valami mellé, mindig próbálok újítani egy kicsit... hol rozmaringot szórok rá, vagy kurkumát, máskor pedig fűszerkeveréket... de ez csak néhány változat azok közül, amiket már leteszteltem. Most végre megcsináltam azt a verziót, amin már régóta gondolkodom, csak nem mertem eddig elkészíteni... annyi kudarc után, már óvatosabb az ember. :)
A hagymát úgy kockáztam fel, mintha pörkölt alá tenném... de nem egyedül, hanem a rizzsel (amit jól megsóztam) együtt pirítottam meg... amikor felöntöttem vízzel, akkor raktam bele 2 kiskanál pirospaprikát.

Finom volt az illata, és az íze is jó volt.
A fasírtra nem térnék ki, már írtam róla korábban...
ez az Ákos nevezetű volt.


Share
Share