Krumplis tészta

Augusztus 20-án, az óriási kamu gasztro-sétányon egyszercsak bevillant, hogy ezer éve nem ettünk krumplis tésztát... aztán az is bevillant, hogy talán azt is árulhattak volna azon az egy kajás programon, amin aztán az a kevés is elfogyott fél kettőig, ami volt. A híradóban úgy mutatták, mintha mekkora esemény lett volna, a program füzetben azt írták a Clark Ádám tér és a Bem József tér között 10-18 óráig lesz... ebből alig valami volt igaz! A Margit híd irányából érkeztünk, és sétáltunk a Lánchíd felé... a Margit híd lábánál volt ugyan egy hely, ahol mangalicából készült ételeket árultak, Nyúl evett is volna valami húsosat, de mondtam neki, hogy lesz még itt más is, ne együnk az első helyen, + én nem is kívánnék semmi mangalicásat. Ezenkívül, volt még egy sátor, ahol szalonna és kb. 3 hurka volt a kínálat, egy pékség kenyérrel (legalább bukta vagy kalács lett volna... megjegyzem: bukta felvágás is volt a programban, de azt is annyira láttuk, mint Bruce Willist a Hős utca sarkán tegnap este, és annyit is ettünk belőle, mint maga, Bruce Willis), aztán volt még egy kecskesajtos hely (de olyat csak nem ebédelhetünk), 2 barackos stand (az egyiknek egy fél rekesz selejtese volt már csak), volt Zsanna-manna, ahol kicsit megtévesztették az embereket, az ország mannájával... sokan beneveztek 450 forintért egy szelet olyanért, és ették abban a tudatban, hogy az ország tortáját eszik, pedig az a sátor egy pár méterrel arrébb volt. Igen, ennyi pozitívum volt, hogy végre augusztus 20-án ettünk az ország tortájából, és nem utólag valahol, valamelyik cukrászdában. A torta nagyon finom volt, egy egész sem okozott volna különösebb gondot. Szóval, visszatérve a nagy gasztro-sétányra: ennyi volt, amit felsoroltam... ja, és néhány limonádét és fröccsöt áruló bódét még kihagytam... és azt is, hogy a nagy magyar, most már kimondhatom azt is, hogy: exkedvencem, Kovács Ákos, a Borpatikájában képes volt a másfél literes ásványvizet 600 forintért árulni!!!
...és ennyi. Sétáltunk, és sétáltunk... és nem hittük el, hogy ennyi volt. Enni akartunk, de nem tudtunk, mert ennyi volt. Ennyit bírtak kihozni, ennyi embernek. A Lánchíd lábánál egyébként megint kicsit túlbizakodtuk magunkat, mert azt hittük, hogy ott majd megint lesz valami, de Benke Laci bácsi lecsóján kívül nem volt semmi (amiből szintén alig volt már fél 4-kor valami... ráadásul, ahogy elmondta a híradóban, csípős is volt, aztat meg nem szeressük mi a Nyúllal).
Így történt meg az, hogy augusztus 20-án magyar kaja helyett, a Burgerben kajáltunk whoopert. Jó volt, csak a fogam fájdult meg tőle... de ez már nem újdonság, az lesz fura, ha valamit eszem, és nem fáj tőle a fogam, az ínyem vagy valamim.

Szóval, így jutottunk el a krumplis tésztáig. A receptre rákerestem előtte, találtam is olyat, ami alátámasztotta az elképzelésemet, miszerint úgy kell megcsinálni, mintha paprikás krumplit csinálna az ember, csak virsli, és kolbász nélkül, a végén pedig csak össze kell keverni a fodros tésztával.
Majdnem tökéletes lett elsőre, az íze finom volt, viszont nem volt itthon semmiféle törőszerszám, a villával összenyomkodást meg baromi hamar meguntam, ezért kicsit leveses lett, mivel nem szívta fel a félig felkockázott krumpli a szaftot... de azért jó volt.

A krumplis tészta éjszaka Holdfogyatkozáskor.