Tettél szendvicset?

Mivel nincs fényképezőm, és ingerenciám sincs főzni mostanában (minek, ha úgyse tudom megörökíteni? vagy egyébként se?), viszont úgy érzem, nem telhet el az augusztus főzis bejegyzés nélkül, ezért kanyarítok egyet mérsékelt ihletből, majd megyek és megnézem találomra a Jóbarátokból valamelyik 4 részt... azért csak 4 részt, mivel annyi van egy oldalon a DVD-n, és előre látom, hogy gondot okoz majd a megfordítás, mivel Nyúl nincs itthon.

Akkor írjunk valami kajásat:
írjunk mondjuk a szendvicsekről... ami Joey kedvence (ha már Jóbarátok).
Igen, a szendvics: ma is csináltam hármat, amiből egy egész vagy egy fél hazakerül... majd megeszem, gondolom. Bár, nem... mert úgy eszem meg akkor már, hogy a szendvicssütőben megsütöm előtte... na, én most olyat nem tudok enni... ahogy fagyikát sem. Az élet igazságtalan, és kegyetlen... nekem meg szerdáig off van csokiból is. De aztán jó legyen nekem 15 évig az a fog! El se hiszem, hogy az évek óta tartó fogmizéria lezárul jövő szerdán.
De térjünk vissza a szendvicsre:
Nem tudok mit mondani, csak úgy érzésből csinálom... meg zsömléből. Az érzés néha unott, néha letudó, néha a kelleténél kreatívabb, ezért nem mindig passzolnak a dolgok benne. A zsömle nem árt, ha friss... úgy legalább 50%-ban adja magát a siker. Kenyérből is jó lenne, de abból nem tudok szépet vágni, és Nyúl bányász szendvicsnek csúfolja őket... és állítólag nem is tudja átharapni. Nem tudom, össze lehet nyomni szerintem... vagy összegyúrni... igaz, a felvé és a többi baromi furán nézhet ki utána, de kimondta, hogy nézegetni kell. Ráadásul, ez csak akkor probléma, ha én csinálok ilyen méretű szendót... amikor este falatkákat kérek, és kapok egy fél kilósat a számba, azzal semmi gond.