Besorolásilag nem tudom hová tenni, igaziból pedig még inkább, mivel ebben a dimenzióban kézzel meg nem fogható, viszont ésszel felérhető, ezért inkább leülök. Szóval, először lépjük meg a legfontosabbat: a besorolási címke. Édesség vagy süti? Esetleg csipegetős vagy totál új címke? Lehet kellene egy fiktív címkét is csinálnom már. De az nem jó, mert az az egész blogra felrakható lenne... legalábbis a nagy részére... vagy, ha nem fiktív, akkor se komoly, mint azt elsőre néhányan gondolni akarnák, de nem tudják, ezért én vagyok a hülye. Pedig, ez cseppet se komoly, sokkal inkább életbe vágó, mert ha valaki komolyan veszi a komolytalant, és beleírok egy halálos adagot valamiből, kipróbálja, baja lesz, én leszek a hibás. Na neee.... ugye, hogy hülyeség mindent komolyan venni?
Mégis... legyen fiktív címke besorolásilag, na.
Jó, ha ezzel megvagyunk, vegyük elő a konyhánkból azt a jópofa, ufó formájú fém tálat... biztos van olyan mindenkinél... ha nincs, vegyünk előtte a barkácsboltban ezüst színű festékszórót, ami megtapad a műanyagon, és kész.
Kell liszt is, egy csipet só (egy csipet só mindig mindenbe kell.. mi bajunk lehet, nem?), cukor is valamennyi, gondolom élesztő is, tojás egy-kettő... aztán jön a gyurma... ha pontosan akarunk fogalmazni: égethető gyurma. Ha jól megmasztuk a tésztát, akkor három részre vágjuk, és megfonjuk. Megkenjük a tetejét tojássárgájával, és berakjuk a sütőbe... persze, csak miután a google-n megkerestük az ideális ehető receptet.
Ha jó lett, az az én érdemem, ha nem, akkor az nem.
Szoszi!
VálaszTörlésTényleg eltetted a Nyuladat láb alól a múltkori gombával?
Depressziósnak tűnsz picit.
Pedig nem vagyok az, Nyúl pedig él és virul! :)
VálaszTörlésMax. az érződhet, hogy egy hete baromira fáj a fogam, és még holnapig ki kell bírnom.
Az előző bejegyzésben írtam épp a paródiáról itt és a szosszanatban is... tényleg ennyire szar a humorom, hogy a viccelődést depressziónak lehet érezni???
..nemtom, de ez az utóbbi két bejegyzés valóban furára sikerült.
VálaszTörlésegyébként szia Czila! megvagyok még, a saját kis blogoldámat frissítgetem nagyritkán, csak baromi lassan haladok :)
egyébként igaz, a fényképezőt kölcsönadtuk(tam) családon belül, így most jó egy hétre gép nélkül maradtunk
(halkan jegyzem: még egy strigula a Nikon mellé :P )
Szoszi, Sziasztok!
VálaszTörlésA humoroddal nincs gond szerintem, talán tényleg a fogad miatt tűnsz depressziósnak:)
Közeg(V.Cs)
Azt hittem a gombával volt valami, vagy valahova elutaztál egyedül:)) A fényképezéssel teljesen hadilábon állok, vagy elfelejtem elvinni, vagy csak egyszerűen le vannak merülve az aksik. Most az utóbbi történt, igaz hétfőn töltöttem de szombatra lemerültek, pedig nem fényképeztem addig, és a tartalékok is úgy jártak. Sürgősen újakat kell vennem. Kilenc hattyú úszott be a strandra szombat délután, szépen libasorba, elő is vettem a gépet, de el sem indult:(( Ezt is kihagytam. Nekem nem való rendes gép, a régebbit a gyerekeknek adtam pár éve, magamnak megint automatát vettem, egy Pentax Optio E60. Talán kétszáz képet sem csináltam vele két év alatt...
Kezdek attól depressziós lenni, hogy depressziósnak gondoltok... vagy annyiban maradok magammal, hogy egyszerűen nem értitek a humoromat, ami persze egy cseppet sem fura (mármint a humorom), én nagyon jól mulatok...:)
VálaszTörlésÉs akármit gondoltok, akkor is lesz még fiktív bejegyzés, mert azt sokkal könnyebb megírni és megfőzni, mint az igazit.:)
Ne hallgass rájuk Szosz!
VálaszTörlésA konyhai gálya igenis komoly elmélyülést igényel.
Ez nem depresszió, inkább alkotásvágy. Amit a fogad miatt nem tehetsz meg..
Majd bepótolod! (diót ,mogyorót, ne törj soha többé. a saját az igazi volt, ez csak pót...)
Tudtam én, hogy oda is kell ihlet... anélkül a főzés se megy. :)
VálaszTörlésA fogam nem lett kész szerdára, mert újabb bonyodalmak jelentkeztek, így megyek kedd hajnalban is, hogy 8-ra odaérjek, és megyek szerdán és csütörtökön munka után is... állítólag, akkor tényleg kész lesz.
(Tegnap baromira fájt megint, de jóbarátom, a Donalgin kicsit segített:)