K-leves

A T-leves után megérkezett a K-leves is... K, mint kocka, leveskocka. Valószínűleg, erre a nagyon bonyolult és nagyon időigényes receptre mások már születésükkor rájöttek, de nekem csak most sikerült... és talán még most se, ha egyik este nem fagytam volna át nagyon, és nem kívántam volna azonnal valami forró levest. A tea egyáltalán nem jöhetett szóba, mert ezidáig nem ismerem sós verzióját. Hagymalevest már késő lett volna főzni, addig nem tudtam várni, gyors megoldás kellett. Megnéztem a leveskocka dobozán mit ajánlanak, hátha... és igen, van simán csak kockából leves!
Azt írta 1 liter vízhez rakjunk két kockát, de inkább megvariáltam annyiban (nincs az az egyszerű recept, amin ne lehetne változtatni), hogy csak egy kockát tettem bele, plusz egy kis sót, 3 gerezd fokhagymát és a végén szárított petrezselymet... valamint cérnametéltet, de az recept szerint való volt. Kb. 10 perc alatt kész volt az egész... és ez tőlem nagy szó, mert még egy rántottával is elvagyok fél óráig.

Megettem mind az 1 litert... úgy átmelegedtem tőle,
hogy a Becherovkára már nem is volt szükség,
pedig a végére még azt is tartogattam.

Spenót

Ha már frissítés, akkor ezt a bonyolult receptet is ismételjük meg. Ő is szerepelt már Maszatos békafej gülü szemekkel, de úgy nem sokan találnak rá, ha spenótot akarnak enni.
Hááát, ennyit az elvekről...
Nem csináltam most se másképp, csak a tükörtojásnál fejlesztettem ki egy új módszert, miszerint nem fedem le, hanem félidőnél egy lapáttal megfordítom, és így jobban, finomabbra sül át az egész.

A tálcán a fénysebesség látható, a kanálon pedig
a Sarkcsillag fénye csillan éppen.

Gombapörkölt

Ilyen recept volt már, de megérett egy frissítésre.
Nem mintha azóta jobb fotós lennék, sőt...
tehetséges vagyok, a "hogyan csináljunk minél rosszabbat".
...ami nem is olyan rossz, ha a paródia részét élezzük ki.

A frissítésnek (szándékosan nem az update szót használom... brrr: update, szingli, csajosfaszomtrendi) két oka van: az egyik, hogy pirospaprikából és vöröshagymából nem árt többet használni, mint amennyit az elsőnél... pontosan nem tudom akkor mennyit tettem bele, de most 4 mokkáskanálnyit a pirospaprikából, és 3 kisebb vagy 2 nagyobb fej vöröshagymával főzöm meg kb. 25-30 percig.
A másik ok pedig az, hogy az sem baj, ha elfelejtünk tejfölt venni, mert ha van kefir otthon, akkor az is simán helyettesítheti, úgy is finom lesz... nálunk most így volt.

A karácsonyi abroszért külön elnézést, már tényleg ideje lenne lecserélni... főleg, hogy a többi karácsonyi kelléktől és a fától már 2-án megváltunk. A képhez még annyit fűznék hozzá, hogy ha figyelmesen megnézzük, akkor a jobb oldalin felfedezhetünk egy kirajzolódó rákot... és ha tovább képzelgünk, azt is láthatjuk, hogy épp csatába megy a másik rákkal szembe. Hogy min csatáznak, nem tudom, csak tippelni tudok:

- Te meddig voltál szoliban?
- Miért? Melegnek vagy túl vörösnek látszom?
...stbstbstb...

Sajtos rúd

Ezt a könyvet '89-ben kaptam Karácsonyra.

Néha még most is használom.

A receptet nem is írom ki, így sokkal egyszerűbb.

A könyvben nem csak receptek vannak, hanem sok más jótanács is... szeretem és régen is szerettem ezt a könyvet... ha nem is fogadtam meg mindent belőle, de nagyon szórakoztatott már akkor is.

Azért készült ilyen perverz kép a sajtos rúdról (ami a könyvben "Sós rudak" néven szerepel egyébként), mert mire észbekaptam már csak ez az egy partiképes maradt... és az is félig Nyúl szájában. Mondtam neki, ne mozduljon, jó lesz az így is.
Amúgy kicsit vékonyra nyújtottam a tésztát, ezért túl ropogós lett, legközelebb vastagabbra hagyom. (Mondom én, hogy a sodrófával nem vagyok jóban... ha néha elő is veszem, akkor is csak visszavet az eredményből.)

Gyümölcskenyér

Karácsonykor nem sokat kockáztattam... sütit mindenképpen akartam sütni, ugyanakkor valami ehetőre vágytam... gondoltam, csak olyat készítek el, ami egy tálban összekeverhető, és nagyon érthető és világos recept van hozzá. A recept persze nem volt tökéletes, de most tényleg nem az én hibámból... jövőre nem csak addig áztatom be az aszalt gyümölcsöt, amíg a tészta többi részét összekeverem, hanem jóval előtte... szerintem, 2-3 órát is hagyom majd úszni, bódulni a páleszos tálkában. Margarinból 15 dekát írt... abból többet használok majd, mert kicsit száraz lett a tészta... talán 25 deka lesz a megfelelő mennyiség.
A receptet most már így is írom:
25 dkg margarin, 15 dkg cukor, 5 tojás - összekever habosra.
Fokozatosan hozzáadjuk az 1 csomag sütőport, a 25 dkg lisztet és egy citrom reszelt héját.
Az aszalt gyümölcs mindegy milyen, én az egzotikus mixet választottam... a lényeg, hogy legyen 20 dkg, és hogy ne aromával terrorizáljuk, hanem valódi alkohollal... nálunk a rum nem nyerő, ezért barackos mézes pálinkába áztattam. Lehet hozzárakni még pár dkg diót, mogyorót vagy mandulát... lehet, de én inkább egy csokimikit áldoztam fel. A recept szerint 5dkg darabolt étcsokoládé kell, de a mi mikulásunk édes volt, akár Vidra ébredés után.
Az áztatott gyümölcsöt szórjuk meg két evőkanál liszttel, hogy ne süllyedjen le a tészta aljára. Kivajazott, lisztezett hosszúkás formába öntsük bele a masszát, és előmelegített sütőben, 200 fokon 40 percig süssük meg.

A harmadik naptól, akár fegyvernek is használható.


Megjegyzés 1:
Ha kész, még forrón vegyük ki a formából, különben benedvesedik.

Megjegyzés 2:
A hosszúkás sütőforma bizonyos esetekben bekanyarodik, meggörbül...
de ne aggódjunk, nem Danny Blue van a közelben, csak egy kuglóf forma.

Megjegyzés 3:
Még melegen érdemes megszórni porcukorral... tehát, porcukorral, és nem vaníliás cukorral, ahogy én... nem rossz az íze, csak körülményes a szalvétáról felcsipegetni.

Megjegyzés 4:
A macska nem szereti, ezért nem fog enni belőle,
viszont a savanyú káposztára ráfanyalodik.

Karácsonyi saláta

Ez a harmadik Karácsonyunk együtt Őnyusziságával, és eddig háromszor csináltam ilyen salátát az ünnepre. A recept anyóstól származik... azt nem tudom, hogy ez saját találmánya, vagy Ő is úgy kapta, mindenesetre, náluk ilyen saláta minden évben van... és Nyúl most már engem is rászoktatott, hogy nálunk is minden évben legyen. Nem baj, finom és nagyon szeretjük... egyszer még évközben is csináltam, de ha nem Karácsonykor van, akkor az íze se olyan.

Ami kell hozzá: majonéz (kb. 150 gramm... mondjuk, én még az életben nem raktam bele annyit, mert sose mértem, így lehet, hogy egyszer többet, egyszer kevesebb lett), 1 pohár tejföl (ezt meg felülbíráltam, mert nekem nem volt elég egyszer sem az 1 tejföl, így raktam bele még egy pohár kefirt is), fél citrom leve (csak üveges van itthon... abból 3 kupaknyit tettem bele), 5 tojásnyi héjában főtt krumpli, 1 csom. újhagyma, 1 csom. piros retek, 2 alma, 2 savanyú ubi apróra vágva (négyet tettem bele), ha van még egy kis reszelt sajt is mehet bele, és egy répát félig belereszeltem, a másik felét a tetejére díszítésnek.
Mivel, nekem ez kb 2 óra, ezért már 23-án este megcsináltam... + az sem árt, ha egy kicsit összeérnek az ízek.

Fokhagymakrémleves

Karácsonykor a vacsorára készültünk igazából... meg a fa díszítésre, ezért ebédre csak egy kis levest főztem. Sima hagymaleves már többször is volt, pl tavaly ilyenkor is, ezért most fokhagymakrémleves volt, mert olyat még nem csináltam.
Az eredeti recept 5-6 gerezd fokhagymát ír, de én egy egész fejet tettem bele... nekünk így sem volt erős. Az áttört fokhagymát 5 deka margarinon kicsit megpirítottam (az eredeti recept szerint meg kellett volna fonnyasztani, de szerintem ha a fokhagymát átnyomjuk, az már önmagában elég fonnyadt). A megpirított, fonnyadt fokhagymára ezután rászórtam 3 evőkanál lisztet, és lassan felöntöttem másfél liter vízzel... viszonylag csomómentesen sikerült. (Ebben az első adagban... a későbbi ismétlésben már nem annyira, abban voltak apró kis gombóckák, és Nyúl nem vette be, hogy az direkt van.) Mielőtt lefedtem, megfűszereztem: erőleves(vagy húsleves)kocka, só, bors, szerecsendió.
Azt csak a végén értettem meg, hogy az eredeti recept miért javasolja, hogy 5 perc forralás, főzés után, a tűzről levéve öntsem bele a másfél deci főzőtejszínt... nem értettem, miért nem kell belefőzni, ha már főzőtejszín a neve neki.
Szóval, a fűszerezés után, beleöntöttem a tejszínt is... 2 decit, mert nálunk csak nagyot lehet kapni, és így is maradt még egy adagra. Miután beleöntöttem, még jó, hogy nem mentem messzire... azonnal futni kezdett volna utánam... így csak a fazék tetejéig jutott. Küzdöttem, küzdöttem, de nem szökött meg. Őnyulasága se a sajtreszelés elől...

A reszelt sajt nagyon illet bele... és kétféle bruschettát is vettünk hozzá, de annyiban maradtunk, hogy a Bake Rolls is jó lesz legközelebb. És azóta már volt is legközelebb... és nehezen tanulok, mert a másodiknál is beleöntöttem egyből a tejszínt... azt hiszem, a megoldás egy magasabb fazék lesz.