2010. november 10., szerda

Születésnapi lúdláb Nyúl módra

Ez egy 'vendég' bejegyzés, de mondhatnám úgy is, hogy (élet)társ szerzővel gyarapodott a blog. Persze van ennek némi előzménye is, hiszen én vagyok az aki a blogban szerepelt valamennyi kreálmányt megkóstoltam. Ez néha hálás feladat, sokszor nem :) Néha pedig én is megfordulok a konyhában. Ezen ritka alkalmak egyike a születésnapi torta készítés. Első évünkben almatortát kapott, majd tavaly a túrós-barackos következett. Idén viszont nem mondta meg milyet kér, így az egyik kolléganőm által ajánlott Lajos Mari receptkönyv Lúdláb receptje győzött.

A rövidke bevezető után szabaduljunk hát be a konyhába. A nagy napot megelőző napon már meg kellett kezdenem az előkészületeket. 4 deci tejszínt 50 gramm cukorral felforraltam, majd egy tábla étcsokit törtem bele. Ez kb. ennyire gyorsan el is készült, így nem kellett sok időt töltenem a konyhában :)

Másnap aztán következett a nehezebb része. Egészen biztosan lehet könnyebben és kevesebb mocsokkal piskótatésztát készíteni mint én tettem, de nekem nem sikerült. Sokmindent elmond konyhai jártasságomról, hogy a tojás törés még mindig nagy ellenségem. Ha rántotta kell akkor rendben, valahogy feltöröm és jó vagyok, de a sárgája fehérje szétválasztásához segítséget kértem. Ez volt az egyetlen momentuma a torta készítésének amit nem én csináltam.

Egy hat tojásos recept alapján ténykedtem, illetve kettő alapján. A sárgájával 175 gramm cukor és valamennyi liszt kötött közelebbi barátságot. A fehérjével pedig végre egyszer kipróbálhattam a fejem fölé forgatós próbát. Szerencsémre nem a fejemen végezte, így összedolgozhattam a másik társasággal. Habár jól indult a dolog végül mindenki jobban járt, hogy a tészta készítése közbeni állapotok dokumentálásától inkább eltekintettem. Kakaóport csak érzésre öntöttem a tésztába, majd pihent 40 percet kb. 180 fokon. A magasságával azonban elégedetlen voltam..

Elégedetlenségem ellenére valahogy mégis sikerült három, közel se egyforma szeletre vágnom. Ekkor előszedtem a hűtőből a már előző nap elkészült tejszínes krémet. Ebből is habot készítettem, természetesen gép segítségével. Ez is tetszett. Már majdnem meguntam a dolgot mikor hirtelen a még kissé híg trutyiból kemény hab lett. Apró sikerélmény. Ekkor jöhetett a meggy, ami egyszerű befőtt formájában érkezett, a recept csak 100 grammot írt én a dupláját tuti belepakoltam. Előtte egy kicsit pihentettem egy kis mézes barackos szeszesitalban. Szerintem lehetett volna többet is. Mármint többet önteni bele és egy kicsit hosszabb ideig pihentetni, de nem baj :)

Valahogy aztán egészen torta formája lett. Az alsó lapot egy kis meggylével is meglocsolgattam, de túlzásba nem vittem. Rétegesen belekerült minden, a maradék csokis tejszínt pedig a külsején kentem el egy kenőkéssel. Ez utóbbi mondjuk meg is látszik belőle, de az ízét nem befolyásolja. Került még a tetejére is meggy. Persze hivatalosan úgy kéne, hogy az ember habnyomóval nyom a krémből kis pamacsokat rá és annak a közepébe tesz egy egy szem gyümölcsöt, de habnyomónk nincs. Végül valami stilizált évszámot raktam ki a meggyekből.
Így a végén szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy finom lett, bár én csak most, a bejegyzés írásakor kóstoltam meg mert annyira eltelítődtem az illatával, az ujjamról lenyalt habbal a készítés közben, hogy mire kész lett egy falatot nem tudtam megenni belőle. Így leírva egész egyszerűnek is tűnik, pedig ez volt az eddigi legnagyobb kihívásom a konyhában. Legközelebb csak könnyebbet vállalok :)

Boldog születésnapot! Igaz, már túlvagyunk rajta :)






Share

2010. november 3., szerda

Hagymájas párna

Almásat már nem mertem csinálni... még az előző napi is alig fogyott el... hagymásat viszont még sose sütöttem, + majorannás májkrém is volt itthon, úgyhogy semmi se tartott vissza egy újabb tepsi párnától.
Épp a filmes blogon néztem a Grészt, amikor megkaptam a jól megérdemelt időkorlátozásomat... mivel még mindig nem tudtuk ezt a kérdést megoldani, és kijátszani, ezért 1 óráig el kellett magam foglalni. Majdnem nekiálltam olvasni, amikor eszembe jutott, hogy a sütőben már nyilván kiolvadt a tészta (azért ott, mert a makkák miatt nem hagyhatom magára a konyhapultont). 1 óra elég is lesz rá... jó, de sodrófázni baromira nincs kedvem... kézzel nem tudom kinyújtani, múltkor se sikerült, darabjaira szaggattam. Oké, akkor felvágom félbe, aztán megint félbe, aztán megint... a 8 kis darabot is majd egyenként, ha odaérek. 16 párna elég lesz, és kézzel is megoldható a szétlapítás. Végre megoldottam a sodrófa-nyújtótálca (nincs deszkánk) kihagyásának feladatát. Utálom elmosogatni a lisztes-tésztás eszközöket, inkább nem nyújtok... és inkább kézzel simogatom, amíg elég lapos lesz.
Jó, hogy megoldottam a feladatot, viszont így liszt nélkül hamar odatapadt a lefóliázott tepsibe... ezért nem tudtam testvériesen elosztani a hagymát és a májkrémet, mert rögtön bele is kellett pakolnom a tölteléket, párnácskát kellett belőle csinálnom... ezért csak úgy érzéssel tettem bele a dolgokat... abból meg nekem nincs túl sok a konyhában.
Összesen három vöröshagymát vágtam fel (az aprítás kifejezés kicsit erős lenne), és ahogy az almát se, úgy a hagymát se dinszteltem meg előtte... simán csak nyersen raktam a párnába, mielőtt nyomtam bele valamennyi májkrémet.
A 16 darabból nem lett semmi... 8-nál feladtam, és a maradék 4 nagyobb darabot már egyben lapogattam ki. Mondhatnám, hogy a türelmem fogyott el, de az idő is szorított... már lejárt az időkorlátozásom... és Izzie most tényleg nem hal meg?
Fura... visszatértem a Grészhez... mármint amúgy... már majd' 2 éve nem is néztem, csak hébe-hóba, nagyjából tudtam hol tartanak az ajánlókból (azt valamelyik újságból tudtam, hogy George-t és Izziet kiírják... csak azt nem tudtam, hogy)... nagyon későn adják, és már nem bírok ébren maradni addig.

Egyszóval, csúnyán összecsaptam a végén...
még sajtot se raktam rá, pedig tényleg akartam.
Ha nem is reszelve, csak kockásan, de akartam.
(Külön hálás feladat alufólián lévő párnákat fotózni.)

+ a végére elfogyott a májkrém, és a hagyma is... egy párna kedvéért nem akartam új hagymát pucolni, és új májkrémet bontani. Nézegettem a hűtőbe befele... mit rakjak bele? De gyorsan! Ó, az ott a hurkás történetből megmaradt krumpli? Miért, a Princessben is van krumplis párna... jó lesz az, haladjunk...


Share

2010. november 1., hétfő

225% lájt

Méltó módon akartam Főzikém nagy jelenését megünnepelni, ezért először biztonsági játékra mentem... de rájöttem, ez nem méltó, inkább méltatlan lenne hozzá. Ettől függetlenül az ikszedik almás leveles ott pihen a sütőben... de még egy bőrt most nem tudok róla lehúzni... majd 2-3 hét múlva... addigra úgyis mindenki elfelejti, hogy volt ilyen.
A rengeteg ötlet közül (erről mostanában folyton a 3. fsz-em jut eszembe... az elmúlt 2 hónapban a 3.! Na, ő mondta az elején, hogy rengeteg ötlete van... a vége meg az lett, hogy a semmit adta feladatnak... de szó szerint. Mondtam is: vakszöveggel csináltam már oldalt... vakképpel is... de vakszöveggel ÉS vakképel?! Ezzel tényleg magasra tette a lécet.), végül a reggeli győzött. De nem akármilyen reggeli az, ami már előző nap is készült... merthogy hurkát előtte sütöttem ebédre. Azt most nem hozom ide, mert régebben volt már itt Hurka-gyurka látogatóban... ő személyesen az a hurka-gyurka, akit aztán elloptak tokkal-vonóval, szöveggel-képpel, és megjelentettek újra... de úgy ám, hogy még a betűtípus sem változott! ...aztán egy időre bezárt a szoszikonyha, de a visszataps mindig hat.:)
Köszi.
Hol is tartottam? Kicsit körülményesen megy ez nekem ma reggel... minden mondatrészhez hozzá tudnám fűzni a fél életemet, és így sosem fogok kikeveredni ebből a bejegyzésből.

Játszhatnánk kitalálósat is... de olyat a másik blogomban szoktam. A nagy kérdés tehát elmarad, és nem kérdezem, hogy dermedt meg ferdén a hurkazsír a tálban? Amúgy meg, az "egytál" címke is igaz lenne erre a bejegyzésre. Ki is rakom rá.

A pirítóst nem muszáj odaégetni, és ha már odaégett lekapargatni se muszáj... viszont, a sajt a tetejére kötelező. És, ha valaki a családból nem szereti a hurkazsíros pirítóst, akkor mondjuk neki nyugodtan azt, hogy az baracklekvár... ha a sajtra rákérdez, magyarázzuk el neki, mit jelent a gourmet. Ha már beleharapott, és nem tetszik neki valami, nyugtassuk meg, hogy az ízek még nem értek össze a szájában, majd a 4. falatnál... ha szerencsénk van, addigra meg is eszi az egészet.







Share

2010. október 29., péntek

Wow

Köszi szépen!

Az InStyle novemberi számában,
a 118. oldalon a bal hasáb közepén...

:)


Share

2010. október 26., kedd

Csokis barackos

Igaz, hogy almából van dögivel, de nagyon kívántam valami csokisat/kakaósat, ami barackos. Keresni akartam egy csokis piskóta receptet, de nem voltam kockáztatós hangulatban, ezért egy bevált receptet használtam fel. Volt otthon kefir, tehát a kefires piskóta lett az alap annyi plusszal, hogy a tésztába kevertem 4 púpozott teáskanál keserű kakaóport, és a barack süllyedős tulajdonságára tekintettel szódabikarbónából dupla adagot is. A már eleve felezett barackot nem vágtam fel, úgy tettem a tepsibe a kiterített tésztára.

Nem használt a dupla szbóna... megint a hasára feküdt a barack. Azzal is gondban voltam, hogy mikor vegyem ki a sütőből a sütit, mert arra nem hagyatkozhattam, hogy majd, ha megbarnul... elő kellett vennem egy kést, és néha megszurkáltam... ha már ez a bevett módszer.
Finom lett, és vanília fagyival a tetején még finomabb lett volna. Share

2010. október 25., hétfő

Almás csipegetős

Folytatódik az almás mizéria... múlt héten kénytelen voltam barackból sütni az almatortát, most meg DM küldött egy szatyorral, és annyi almánk van, hogy nem tudjuk már mit csináljunk vele.

Nagyon nem volt kedvem párnácskákkal bíbelődni, ezért leegyszerűsítettem a műveletet, és simán kettévágtam a leveles tésztát, akár csak az ál túrós rétesnél, csak ennél a verziónál nem tudtam görgetni a sok alma miatt. Rudanként 2 almát kockáztam bele, és ha jobban kinyújtom a tésztát, talán még össze is tudtam volna hajtani.

Nyusz jól adagolta a porcukrot és a fahéjat... nagyon-nagyon finom volt. Másnapra alig maradt egy kevéske... reggelire megettem egyedül... de Nyulat biztosítottam róla, hogy majd este kap egy újabb adagot. Nem kapott, másmilyen sütit sütöttem... azt pedig meg se kóstolta. Share

2010. október 24., vasárnap

Almás köcsög

Nagyon jó kis ajándék ez tavalyról. Apóséktól kaptam névnapomra, és azóta is nagyon szeretjük... melegedni mellette, nézni is, és enni is az almát belőle. Hivatalos nevén: Kerámia almasütő, és csak ajánlani tudom mindenkinek. Azt nem tudom, hol vették, de Afrika Design Bt. van a címkén.

Nagyon egyszerű a hozzátartozó recept: 1 almát összekockázunk, egy kis vaníliás cukrot szórunk rá fahéjjal, és fél deci vizet öntünk az egészre. Fedő alatt kb. 1 óra alatt finom kompót lesz belőle. Az alágyújtásnál viszont, mi nem egy mécsest használunk, hanem kettőt.

Ha kész az alma, egyszerűen csak kieszegetjük
a minicserépkályha tálkájából a kompótot.
Share
Share