Almatorta barackból

Úgy terveztem, hétvégén két szuperfinom almatortát is sütök majd, de az utolsó napra, péntek délutánra hagytam az alma vásárlást, ráadásul abban bíztam, hogy a Pennyben nem disznóknak való csemegét árulnak ilyen címszó alatt, ezért maradt a barack konzerv...
Kicsit féltem, Nyúl is óva intett, hogy így meg úgy, ne kísérletezzek, az almatortát almával kell csinálni, de mégis győzött a fáradság, és a barack. Szombaton fél 7-kor keltem, mert 9-kor már indulnom kellett a vonathoz... majdnem le is késtem, mert a torta nem nagyon akart megsülni. Ugyanúgy csináltam, ahogy a másik receptben megírtam korábban, csak ennyi volt a különbség... 10 perccel tovább kellett sütni.

Ez a vasárnapi verzió... és a felirattal ellentétben nem én, hanem Nyusz fényképezte, csak elírtam véletlenül... és most is győzött a fáradság, de leginkább a lustaság, és az hogy otthon van az alapanyag és itt nem tudom átírni. A szombatiról jobb lett a kép (amellett hogy én fotóztam), csak a süti lett kicsit kacskább. Ha valakinek feltűnt a bal sarokban fekvő süti, akkor elmondom, hogy az a Mama almás pitéje. Finom volt, és mérsékelten szakácskönyvbe illő, de legalább azt is tisztáztuk, hogy a főzi-sütihez való tehetségemet tőle örököltem.

A barack jobban lesüllyedt az aljára, mint az alma.