Besorolásilag nem tudom hová tenni, igaziból pedig még inkább, mivel ebben a dimenzióban kézzel meg nem fogható, viszont ésszel felérhető, ezért inkább leülök. Szóval, először lépjük meg a legfontosabbat: a besorolási címke. Édesség vagy süti? Esetleg csipegetős vagy totál új címke? Lehet kellene egy fiktív címkét is csinálnom már. De az nem jó, mert az az egész blogra felrakható lenne... legalábbis a nagy részére... vagy, ha nem fiktív, akkor se komoly, mint azt elsőre néhányan gondolni akarnák, de nem tudják, ezért én vagyok a hülye. Pedig, ez cseppet se komoly, sokkal inkább életbe vágó, mert ha valaki komolyan veszi a komolytalant, és beleírok egy halálos adagot valamiből, kipróbálja, baja lesz, én leszek a hibás. Na neee.... ugye, hogy hülyeség mindent komolyan venni?
Mégis... legyen fiktív címke besorolásilag, na.
Jó, ha ezzel megvagyunk, vegyük elő a konyhánkból azt a jópofa, ufó formájú fém tálat... biztos van olyan mindenkinél... ha nincs, vegyünk előtte a barkácsboltban ezüst színű festékszórót, ami megtapad a műanyagon, és kész.
Kell liszt is, egy csipet só (egy csipet só mindig mindenbe kell.. mi bajunk lehet, nem?), cukor is valamennyi, gondolom élesztő is, tojás egy-kettő... aztán jön a gyurma... ha pontosan akarunk fogalmazni: égethető gyurma. Ha jól megmasztuk a tésztát, akkor három részre vágjuk, és megfonjuk. Megkenjük a tetejét tojássárgájával, és berakjuk a sütőbe... persze, csak miután a google-n megkerestük az ideális ehető receptet.
Ha jó lett, az az én érdemem, ha nem, akkor az nem.












