2010. augusztus 16., hétfő

Fonott kalács

Mivel tegnap óta nem sok változott főzésileg, és fényképezőgépügyileg, ezért ma a majdnem elkészült fonott kalácsról fogok írni.
Besorolásilag nem tudom hová tenni, igaziból pedig még inkább, mivel ebben a dimenzióban kézzel meg nem fogható, viszont ésszel felérhető, ezért inkább leülök. Szóval, először lépjük meg a legfontosabbat: a besorolási címke. Édesség vagy süti? Esetleg csipegetős vagy totál új címke? Lehet kellene egy fiktív címkét is csinálnom már. De az nem jó, mert az az egész blogra felrakható lenne... legalábbis a nagy részére... vagy, ha nem fiktív, akkor se komoly, mint azt elsőre néhányan gondolni akarnák, de nem tudják, ezért én vagyok a hülye. Pedig, ez cseppet se komoly, sokkal inkább életbe vágó, mert ha valaki komolyan veszi a komolytalant, és beleírok egy halálos adagot valamiből, kipróbálja, baja lesz, én leszek a hibás. Na neee.... ugye, hogy hülyeség mindent komolyan venni?
Mégis... legyen fiktív címke besorolásilag, na.
Jó, ha ezzel megvagyunk, vegyük elő a konyhánkból azt a jópofa, ufó formájú fém tálat... biztos van olyan mindenkinél... ha nincs, vegyünk előtte a barkácsboltban ezüst színű festékszórót, ami megtapad a műanyagon, és kész.
Kell liszt is, egy csipet só (egy csipet só mindig mindenbe kell.. mi bajunk lehet, nem?), cukor is valamennyi, gondolom élesztő is, tojás egy-kettő... aztán jön a gyurma... ha pontosan akarunk fogalmazni: égethető gyurma. Ha jól megmasztuk a tésztát, akkor három részre vágjuk, és megfonjuk. Megkenjük a tetejét tojássárgájával, és berakjuk a sütőbe... persze, csak miután a google-n megkerestük az ideális ehető receptet.
Ha jó lett, az az én érdemem, ha nem, akkor az nem.




Share

2010. augusztus 15., vasárnap

Tettél szendvicset?

Mivel nincs fényképezőm, és ingerenciám sincs főzni mostanában (minek, ha úgyse tudom megörökíteni? vagy egyébként se?), viszont úgy érzem, nem telhet el az augusztus főzis bejegyzés nélkül, ezért kanyarítok egyet mérsékelt ihletből, majd megyek és megnézem találomra a Jóbarátokból valamelyik 4 részt... azért csak 4 részt, mivel annyi van egy oldalon a DVD-n, és előre látom, hogy gondot okoz majd a megfordítás, mivel Nyúl nincs itthon.

Akkor írjunk valami kajásat:
írjunk mondjuk a szendvicsekről... ami Joey kedvence (ha már Jóbarátok).
Igen, a szendvics: ma is csináltam hármat, amiből egy egész vagy egy fél hazakerül... majd megeszem, gondolom. Bár, nem... mert úgy eszem meg akkor már, hogy a szendvicssütőben megsütöm előtte... na, én most olyat nem tudok enni... ahogy fagyikát sem. Az élet igazságtalan, és kegyetlen... nekem meg szerdáig off van csokiból is. De aztán jó legyen nekem 15 évig az a fog! El se hiszem, hogy az évek óta tartó fogmizéria lezárul jövő szerdán.
De térjünk vissza a szendvicsre:
Nem tudok mit mondani, csak úgy érzésből csinálom... meg zsömléből. Az érzés néha unott, néha letudó, néha a kelleténél kreatívabb, ezért nem mindig passzolnak a dolgok benne. A zsömle nem árt, ha friss... úgy legalább 50%-ban adja magát a siker. Kenyérből is jó lenne, de abból nem tudok szépet vágni, és Nyúl bányász szendvicsnek csúfolja őket... és állítólag nem is tudja átharapni. Nem tudom, össze lehet nyomni szerintem... vagy összegyúrni... igaz, a felvé és a többi baromi furán nézhet ki utána, de kimondta, hogy nézegetni kell. Ráadásul, ez csak akkor probléma, ha én csinálok ilyen méretű szendót... amikor este falatkákat kérek, és kapok egy fél kilósat a számba, azzal semmi gond.




Share

2010. július 21., szerda

Ál túrós rétes

Ránézésre normál túrós rétesnek tűnik,

...pedig valójában réteslap helyett leveles tésztában van a túró.
Nem így terveztem, de réteslap nem volt a boltban... a túró már megvolt, és nem tudott tovább várni, viszont nekem nem volt kedvem szöszmötölni, és batyukat csinálni.

A kb. 30 deka túrót kikevertem 1 tojással, 1 pohár tejföllel, egy kis vaníliás cukorral, meg egy kis "sima" cukorral. A leveles tésztát kettévágtam, kinyújtottam, beletettem a túrót, összegörgettem, a tepsibe locsoltam egy kis olajat, és 175 fokon sütöttem, amíg színe lett.

Elég kulturált lett a végeredmény...

...még Vidrácskának is ízlett.

Share

2010. július 18., vasárnap

Mustáros rettenet

Vettem fél kiló darált húst... nem volt konkrét elképzelésem (a baj mindig itt kezdődik), csak annyit tudtam, hogy nem a szokásos paradicsomos, szosziféle bolognai szószt akarom belőle kihozni, inkább valami tejszíneset szerettem volna. Keresgettem a receptek közül, de csak paradicsomosat találtam, így hát kénytelen voltam megint magam kitalálni hogy legyen.
A lilahagymás ízt is kívántam már egy ideje, ezért abból is vettem egy hálóval, és kettőt meg is pucoltam az ebédhez. a szokásos olajon dinsztelést egy kanál cukorral fokoztam... aztán ráraktam a husit, megsóztam és fedő alatt 20 percig sütöttem. Aztán ráöntöttem egy fél literes főző tejszínt 2 kanál liszttel, szerecsendióval és petrezselyemmel. Ennél a résznél még finom volt, itt kellett volna abbahagyni... nem is értem miért, de tettem bele 2 kanál mustárt... amitől, mint később kiderült csöppet májkrém szaga (illata) lett.

Szerintem a mustárral rontottam el...
és tarhonya helyett is rizst kellett volna főzni mellé, mert az se ment hozzá... úgyhogy főztem is, és tényleg sokkal finomabb volt úgy. Összességében, nem volt ez annyira rettenetes, csak elszoktunk a különleges ízektől.




Share

2010. június 22., kedd

Magyaros rizs

Amikor rizst főzök valami mellé, mindig próbálok újítani egy kicsit... hol rozmaringot szórok rá, vagy kurkumát, máskor pedig fűszerkeveréket... de ez csak néhány változat azok közül, amiket már leteszteltem. Most végre megcsináltam azt a verziót, amin már régóta gondolkodom, csak nem mertem eddig elkészíteni... annyi kudarc után, már óvatosabb az ember. :)
A hagymát úgy kockáztam fel, mintha pörkölt alá tenném... de nem egyedül, hanem a rizzsel (amit jól megsóztam) együtt pirítottam meg... amikor felöntöttem vízzel, akkor raktam bele 2 kiskanál pirospaprikát.

Finom volt az illata, és az íze is jó volt.
A fasírtra nem térnék ki, már írtam róla korábban...
ez az Ákos nevezetű volt.


Share

2010. június 20., vasárnap

Kakaós csiga

Minden olyan szépen indult,
már az elején úgy néztek ki, mintha ehetőek lennének...

...de a sütés nem tett jót nekik.
Nyúl mondta is, hogy ki fog folyni, én is tudtam, de azt hittem, hogy attól még nem lesz keserű... az lett... de szerencsére csak ott, ahol agyonégett. Melegen még finom puha volt, de ahogy hűlni kezdett, úgy dermedt meg a tészta is, és a csokikrém is. Más nem, mivel másból nem állt ez a jó kis nyalánkság... ha lett volna benne más is, az is megkeményedett volna, az tuti. Egyébként, leveles tésztára kentem csokikrémet, abból tekertem csigát, ennyi volt a nagy ötlet.

Leszedegettem az égett részt, úgy már nem volt olyan csúnya,
de még így is nehéz volt úgy ránéznem, és megfotóznom,
hogy ne E.T.-t lássam benne.

Főleg ebből a szögből hasonlított nagyon.

Megyek is... Haza.

Megjegyzés1:
Gondoltam, ráírom a képre, hogy lopott, de ki az, aki azt hinné,
hogy én magam fényképeztem E.T.-t? Ha mégis lenne valakinek
saját készítésű fotója róla, akkor kérem, szóljon nekem.


Megjegyzés2:
A helyesírás-ellenőrző a "csokikrémet" helyett a "csokik rémet" ajánlotta.
Pedig azt hittem, ezt gép csinálja, de ezek szerint valaki ott ül a rendszerben benne, és javítgatja a hibákat... különben honnan tudhatta volna ezt?


Share

2010. június 4., péntek

Tepsis hekkedli

Idei első újkrumplink mellé méltó társat szerettem volna varázsolni... és úgy néz ki végre nem csak finom lett az ebédünk, hanem mutatós is. Nem mondom, kicsit megizzasztott a logisztikai feladat, agyaltam egy ideig, hogy lesz kész egyszerre a halacska és a krumpli... aztán, fény gyúlt, és rájöttem az egyértelműre: a sütő fenti részére a nagy tepsibe raktam a piros paprikás lisztbe forgatott hekket (amit, mint később utána olvastam, kicsit be kellett volna áztatnom tejbe is, de én csak besóztam, és becitromoztam sütés előtt egy órával), alulra a rácsra pedig a rozmaringgal és sóval beszórt újkrumplit tettem... a végén persze raktam rá petruskát is.
Hogy ne legyen száraz, és azért is mert szeretem a mártásokat, önteteket, ezért csináltam hozzá egy kis doboz tejfölből meg egy kis majonézes tormából trutymákot... és persze ezt is megszórtam petrezselyemmel... mindenhová szórok, ebből baj nem lehet. :)

Szépségeim.


Share
Share