Kotyvasz

Az újabb remek mutatvány után folyton az egyik első óriásbakim játszódik le a fejemben... egyszer már megfogalmaztam, a fórumon írtam meg Kzellának.
Most akkor magamtól idéznék 2008-ból:

Akkor kénytelen leszek elmesélni... egy szokványos szombat délelőtt kezdődött... elmentünk a Tecsóba. Kérdeztem Csaló bá'-tól mit szeretne ebédelni, de nem tudta (azóta is állítom, a probléma ott indult). Sertepertéltünk a husik körül, és megszavaztunk egy nagyon szépen kinéző pulykacombit. Hazaértünk, és befáradtam a konyhába... összevágtam a hagymát, és feltettem egy kis olajba... közben bevillant, ha már olyan szépen szeletelt a husi (6 szelet volt), miért nem raktam inkább sütőbe a hagymával... ez a gondolat annyira megtetszett, hogy rögtön le is vettem a tűzről a hagymát, és a tepsibe pakolt husira öntöttem... úgy félig megdinsztelve. Továbbgondoltam, és arra jutottam, talán fel is szeletelhettem volna... így egy negyed óra sütés után, kivettem a tepsit, és késsel villával felcsíkoztam (elég forró volt, másképp nem ment).
Na, mondom: már majdnemhogy, csak mi lesz hozzá a köret?
Majdnem tészta lett, de tarhonyát választottam (ez is egy fordulópont volt). Olvastam a leírást, miszerint meg kell pirítani, mielőtt megfőznénk. Ó, ez egyszerű, berakom a husi mellé a tepsibe, és egy füst alatt letudom ezt a kérdést... és betettem. Gondoltam, legyen akkor már krémes állagú a dolog, ezért nem csak vizet, hanem tejet is öntöttem mellé. Jól megfűszereztem, és hagytam egy ideig... aztán, véletlenül kinyitottam a mélyhűtőt (ez sem volt egy átgondolt művelet), ott meg fagyasztott brokkolit találtam. Azt is betettem a husi és a tarhonya mellé.
Ez mind nagyon lassan ment, szóval cirka 3 óra múlva úgy éreztem kiveszem, és tálalom. Csaló bácsi még fújta, amikor én már bekaptam egy husit... pfffú, mondom, ez még nincs kész, mert kemény, ne edd meg. Visszakapartam a tepsibe, és megint beraktam a sütőbe... egy kicsit gyanús volt, hogy ennyi ideig kell a pulyka husit sütni, ezért felhívtam anyámat... Ő világosított fel, hogy az a husi már soha nem lesz puha.

Komolyan mondom, azon csodálkozom, hogy még mindig próbálkozom.

Egy másik tőlem, szintén 2008-ból:
Szombaton megdicsértek... Csaló bácsi azt mondta, nem finom, de legalább ehető.