Még életemben nem sütöttem vagy főztem disznóhúst... marhát se, mert főleg a madarakat esszük. Szívemszotty nem segített sokat, amikor hozzá is tette előző este: most aztán nagy lesz rajtad a nyomás! Ezután rajta is nagy volt... de egészen más jellegű. :)
Mivel, nagy volt ez elvárás, a szokásosnál sokkal több recept közül válogattam... alapvetően az volt a nagy részével a bajom, hogy mindegyik elősütötte olajban a husit... hát, mondom: mér' kell azt? Miért nem lehet azt egyből belerakni a tepsibe? Tegnap mostam hajat, muszáj olajozni? Rákerestem úgy is, és végre rátaláltam a tökéletes receptre. A paradicsomos-bazsalikomos rész különösen tetszett, ezért nem is gondolkodtam tovább, elszaladtam a hiányzó alkatrészekért a zöldségeshez, és nekiálltam elkészíteni. Nem részletezem a receptet, mert belinkeltem, és semmit sem változtattam rajta... ami tőlem nagy szó, ugye?! :)
Na jó... mégiscsak: "négy paradicsomot vékonyra felszeleteltem" - erre fizikailag képtelen vagyok... de erről nem a recept tehet.
...és még annyiban, hogy nem 3, hanem csak 2 hagymát használtam. Korábban nemegyszer írtam, mennyire hagymásak vagyunk, de Szívemszottynak annyi volt az építő jellegű kritikája, hogy túl hagymás... még így is, 2 hagymával... szal, legközelebb csak 1-et vágok bele.
Szép, finom, illatos.
Megnézem sikerül e?
VálaszTörlésDe sikerül,de már a karajról a lényeg elszállt.
Mármint az első gondolatok!