2010. szeptember 19., vasárnap

Őszibarack szelet álca fatányéron

...avagy, hogy bujkál a krumplifőzelék.

Az idei krumpli még nem túl öreg, ezért lehetnek gátlásai, félelmei, esetleg szégyenlős kissé. Ha ilyennel találkozunk, miután levetkőztettük róla a zsákot, találjuk ki neki a megfelelő átmeneti helyet a lábas és a tányérunk között. A miénk extra óvatos, ezért két Szaturnusz-gyűrűt is elképzelt maga köré... egyet fából, és egyet porcelánból. A végén a macskák mégis megették... viszont, előbb nyalogatták.

Te Vidra! Szerinted kik azok a zöld figurák abban a lapos tányérban?
Lehet, hogy értünk jönnek?
Lehet, hogy mégse kellett volna belenyalni a főzelékbe?

Nemtom miről beszélsz... de úgy érzem, a bundámban már
nem csak én vagyok... asszem, az egyik beugrott mellém,
és most ő néz ki a fejemből.

Ahhoz, hogy elérjük ezt az állapotot, meg kell előbb hámozni a krumplit (én mind a 2 kilót elintéztem), aztán jól meg kell mosni, és karikára vágni. Lehet más formájúra is, de én ragaszkodom a menzás kinézethez... de csak krumpliilag, mivel a menzásban nem volt pirospaprika sem, és petrezselyem se... legalábbis abban a menzásban nem, amit én ettem a suliban.
A felvágott krumplikat felöntöttem derékig vízzel, jól megsóztam, dobtam rá egy erőleves kockát, 3-4 babérlevelet, és lefedtem. Mivel vékonykákra vágtam, hamar megfőtt a krumpli, ezért már jó előre előkészítettem a lisztes-pirospaprikás-tejfölös habarást. Belekavargattam... jó csomós lett, ezért kislángra tekertem, hogy lassan főjön szét. Amikor már nem voltak benne dióméretű csomók, akkor vettem a bátorságot, és tettem bele 1 evőkanál ecetet is, és megszórtam petrezselyemmel. Rottyant még egyet-kettőt... a szomszéd Sanyi bácsi is... és már le is csavartam... a főzeléket.
A makkák jól vannak, szagoltattam velük fokhagymát... az kiűzi a gonoszat, így ha gonosz ufó költözött beléjük, akkor az már elmenekült... ha meg jó ufó, akkor maradhat... viszont, ha nem bírja a fokhagyma szagot...






Share

2010. szeptember 15., szerda

Töltött paprika

Gyorsan összedobok valamit, mert nincs sok időm... + úgy vibrál a szemem, hogy már mellé is nyúltam. Most látom... nem is tudtam, hogy Nyúlnak van múlt ideje. Beazonosíthatatlan lila foltja tutira van, ráadásul Ausztria formájú, de majd teszünk rá macskaszőrt és elmúlik.
Legyen töltött paprika. Az jó, és szeretjük is. Igen, az nem elég, ha jó, mert a sóska lehet tőlem bármilyen finom, én meg nem eszem... pffúúúj.
A töltött paprikához először kell egy (hogy Nyúl szavaival éljek) Drága Mama (de csak Ő hívja így). Ha nincs "olyanunk", behelyettesíthető más jól főző rokonnyal is.
Ha megvan a DM vagy az őt helyettesítő személy, akkor nem árt, ha ingerenciát érez arra, hogy töltött paprikát főzzön, finomat... és abból nekünk is jusson... és elmenjen érte valaki.
Első lépésben, ha kész az ebéd, várjuk meg míg kihűl. Melegen nem lehet becsomagolni, mert a hátitátyóban megolvad a tic-tac, ha van nálunk. Nálam tic-tac mindig van, viszont nincs hátitáskám. De nagyon éhes vagyok!
Második lépésben, ha már kihűlt, vegyünk egy 3-4 kanálnyi Élettársat, akit jól időzítve jelentsünk be a DM közelében lévő fogorvosunkhoz. Érzéssel küldjük el oda, de csak annyira, hogy ne legyen túl sós. Tapasztalatból mondom, az nem segít, ha a végén cukrot teszünk rá.
Szóval, miután előkészítettük a második lépést is, ne együnk túl sokat aznap, mert akkor nem fér elegendő a pocakba, miután megfáradtan hazaérünk.
Puszi.








Share

2010. szeptember 8., szerda

Kalács

Nem ettem ma kalácsot, felvettem a nadrágot.
Kezemben az esernyő, villamoson nem menő.
Nagy a meleg, ablak zárva, elkívántam a határba.
Telefonom folyton csörgött, az agyam is megcsömörlött.
Leállt a rendszer, nekem ez már nem kell.
Elindulok haza, három kiló dara.







Share

2010. szeptember 5., vasárnap

Restart szelet

Azért restart, mert magamon kellett nyomni egyet, hogy újra el tudjam kezdeni azt, amit még be sem fejeztem. Kezdjük túltenni magunkat az elmúlt napokon, ami nem is lett volna olyan borzasztó, ha nem ilyen stílusban folyik a lebonyolítás, de tanultunk belőle, és legközelebb már a rövidebb, ám hatásosabb utat választjuk.
Már pénteken... sőt, már múlt hétvégén meg akartam sütni, amit Zsé konyhájában találtam (na, így kell linkelni valakit/valamit, ha tetszik), de akkor más lett helyette, pénteken kedvem nem volt hozzá... és, bár tegnap se lett volna. Nem a recepttel volt a gond, az ottani megjegyzésekben is azt írták, hogy jó lett a süti. Megint velem volt a baj... hát, igen: nem bírtam ki, és felülbíráltam a receptet. Azért nem értem, miért csinálom ezt, mert eddig erre jópélda még nem volt.
Annyit változtattam rajta, hogy csúnyán leegyszerűsítettem: citrom helyett, citromlé volt csak (de ez nem az én hibám... citrus érzékeny a bőröm, és máskor sem tudok facsarni vagy hámozni citromot, narancsot, mandarint, grapefruitot), gondolom, már ez is kicsit visszavett a végkifejlet aromájából. Aztán, a javasolt külön "nedves", külön "száraz" edény helyett is, egy mindenes lett...
Miközben kevergettem az összetevőket összefele, eszembe jutott már nem is tudom miről, Oleg. Milyen rég rakott fel képet... vagy csak értesítőt nem kapok már arról, hogy tesz? Majd megnézem. De tényleg! És az enyémekhez se szólt hozzá ezer és még kétszáz éve... és miket látott eddig tőlem? A "cicc"-et, a "Krakkó"-t és... áááááááááááá! A Főzis képeimet! Meg a kutyásat! Nem jól állítottam vissza a Picasat! Nem "A link birtokában bárki"-n volt eddig, hanem "nyilvános" volt... és ezért más most az URL-címe, ezért nem látszódnak a képek a blogban! Gyorsan otthagytam mindent, bejöttem a szobába, mondtam Nyúlnak, ezt ki kell próbálnom, mert szerintem tényleg ez volt a hiba... és ha nem ez, akkor feladtam. Ez volt! Két napig ezen járt az agyam, de megfejtettem ezt a tökegyszerű problémát! Tehát, így jutottam el Olegtől a megoldásig... és azóta már azt is láttam, hogy rakott fel új képeket, de valamiért nem kapok róluk értesítést... gondolom, azt is elállítottam valahogy.
Jól van, süssünk. Inkább söröznék. Nyuszi! Nem felezünk el egy Tyskiet? Dehonnnem! Oké, de a szirupot én meg nem csinálom a sütihez. Akkor a tésztába az egy evőkanál citrom helyett, a sziruphoz javasolt mennyiséget is hozzátesszük... a joghurtból is 3 dl van, csak nem dobom ki az a fél decit, sör elé meg nem passzol... a cukorra mindenki írta, hogy sok, ezért 16 vagy 17 dekányi volt, amit én beleraktam... vajazni volt kedvem? Várjunk csak... nem, ahhoz sem volt! Csúfos módon vaj helyett, beolajoztam a tepsit, és azt szórtam meg liszttel. Ezt soha senki ne csinálja, mert borzasztó csomók lesznek a süti alatt!

Nekem is megsült fél óra alatt... és azért a sütőben fotóztam le, mert féltem, ha kiveszem összeesik. De nem esett össze utána sem. Finom, puha volt a tésztája, de a szirup kellett volna hozzá, mert száraz volt egy kicsit így magában.
...és itt jött a másik meggondolatlan cselekedet: miért nem a szirupot csináltam meg hozzá, és miért pudingot főztem inkább? A válaszra később rájöttem... először azt hittem a Tyskie az oka, meg a sós mogyoró, de nem... lelkiismeretfurdalásom volt Nyúl miatt. Pénteken többszöri kérésre se főztem neki pudingot... szerintem emiatt csináltam azt egyből, és nem a szirupot.

Mivel, egy puding kevés lett volna az egész sütihez, ezért 4 ilyen tálkába összevágtam kb. a tepsi felét, és arra öntöttem rá a pudingot... Nyúlnak még kakaóval is megszórtam... de ez sem vonta el a figyelmét arról, hogy vajon miért ez az új felállás.
Elrontottad, azért van rajta puding?
Provokációra nem reagálok, ezért nem is válaszoltam... egy ideig. :)




Share

2010. augusztus 30., hétfő

Szuperfinom almatorta

Egy jól bevált receptet használtunk hétvégén... és jól is sikerült megint. Először két éve szülinapomra sütötte meg ezt a tortát Őnyuszisága, de azóta télen is volt néhányszor, amikor volt savanyú alma itthon.
A 75 dkg almán kívül (ami szerintünk sok egy kicsit, mert most is csak 4 nagyobb darabot hámoztam meg, csumáztam ki, ami így volt 60 deka, de ez is bőven elég volt), kell még hozzá 7,5 dkg puha vaj, 15 dkg cukor, 1 ek. porcukor, 2 ek. vancuk, csipet só, 4 tojás, 10 dkg liszt, 5 dkg keményítő, 1 teásk. sütőpor és 1,5 dl tejföl.

Nyúl jegyzeteiből írom: A vajat 10 dkg cukorral, 1 ek vani cukival és a sóval habosra keverjük... egyenként hozzáadjuk a 2 tojást (jó, hogy nem hármasával), majd a lisztet, keményítőt és a sütőport hozzákeverve tésztává gyúrjuk (ami Nyúlnál kanállal való simogatást jelent). Az almát meghámozzuk, a magházát kivágjuk, és fél cm vastag szeletekre vágjuk. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tésztát kivajazott csatos tortaformába töltjük, a tetejét elsimítjuk, és szépen elrendezzük rajta az almaszeleteket (mivel nekünk túl sok a megadott alma még úgyis, hogy kevesebbet pucolunk meg, ezért kb 4 rétegben rakosgatjuk egymásra az almákat... de ez nem ront rajta egy kicsit sem). A süteményt a sütő alsó rácsán 35 percig sütjük.

A tejfölt (alig bírom kisilabizálni, hogy mivel) a megmaradt tojglikkal, cukorral és vancukival összekeverjük. Ráönt a sütire... vissza 25 percre.
Kihűl - porcuki
Egs
2 db tonhalkonzerv, 10 dkg fenyőmag... oké, ez már a másik recept.

Felkaszabolás közben.

Árván.. átmenetileg. Aztán a bendőben az ebédkével
barátkozva... arról most nem hozok képet.


Share

2010. augusztus 27., péntek

Rántotta

Rántotta tojásból,
bejegyzés a munkából.
Tejjel, sóval, háziborral,
reggelire éhgyomorra.
Nem aludtam ki magam,
esti torna elmarad.






Share

2010. augusztus 22., vasárnap

Krumplis tészta

Augusztus 20-án, az óriási kamu gasztro-sétányon egyszercsak bevillant, hogy ezer éve nem ettünk krumplis tésztát... aztán az is bevillant, hogy talán azt is árulhattak volna azon az egy kajás programon, amin aztán az a kevés is elfogyott fél kettőig, ami volt. A híradóban úgy mutatták, mintha mekkora esemény lett volna, a program füzetben azt írták a Clark Ádám tér és a Bem József tér között 10-18 óráig lesz... ebből alig valami volt igaz! A Margit híd irányából érkeztünk, és sétáltunk a Lánchíd felé... a Margit híd lábánál volt ugyan egy hely, ahol mangalicából készült ételeket árultak, Nyúl evett is volna valami húsosat, de mondtam neki, hogy lesz még itt más is, ne együnk az első helyen, + én nem is kívánnék semmi mangalicásat. Ezenkívül, volt még egy sátor, ahol szalonna és kb. 3 hurka volt a kínálat, egy pékség kenyérrel (legalább bukta vagy kalács lett volna... megjegyzem: bukta felvágás is volt a programban, de azt is annyira láttuk, mint Bruce Willist a Hős utca sarkán tegnap este, és annyit is ettünk belőle, mint maga, Bruce Willis), aztán volt még egy kecskesajtos hely (de olyat csak nem ebédelhetünk), 2 barackos stand (az egyiknek egy fél rekesz selejtese volt már csak), volt Zsanna-manna, ahol kicsit megtévesztették az embereket, az ország mannájával... sokan beneveztek 450 forintért egy szelet olyanért, és ették abban a tudatban, hogy az ország tortáját eszik, pedig az a sátor egy pár méterrel arrébb volt. Igen, ennyi pozitívum volt, hogy végre augusztus 20-án ettünk az ország tortájából, és nem utólag valahol, valamelyik cukrászdában. A torta nagyon finom volt, egy egész sem okozott volna különösebb gondot. Szóval, visszatérve a nagy gasztro-sétányra: ennyi volt, amit felsoroltam... ja, és néhány limonádét és fröccsöt áruló bódét még kihagytam... és azt is, hogy a nagy magyar, most már kimondhatom azt is, hogy: exkedvencem, Kovács Ákos, a Borpatikájában képes volt a másfél literes ásványvizet 600 forintért árulni!!!
...és ennyi. Sétáltunk, és sétáltunk... és nem hittük el, hogy ennyi volt. Enni akartunk, de nem tudtunk, mert ennyi volt. Ennyit bírtak kihozni, ennyi embernek. A Lánchíd lábánál egyébként megint kicsit túlbizakodtuk magunkat, mert azt hittük, hogy ott majd megint lesz valami, de Benke Laci bácsi lecsóján kívül nem volt semmi (amiből szintén alig volt már fél 4-kor valami... ráadásul, ahogy elmondta a híradóban, csípős is volt, aztat meg nem szeressük mi a Nyúllal).
Így történt meg az, hogy augusztus 20-án magyar kaja helyett, a Burgerben kajáltunk whoopert. Jó volt, csak a fogam fájdult meg tőle... de ez már nem újdonság, az lesz fura, ha valamit eszem, és nem fáj tőle a fogam, az ínyem vagy valamim.

Szóval, így jutottunk el a krumplis tésztáig. A receptre rákerestem előtte, találtam is olyat, ami alátámasztotta az elképzelésemet, miszerint úgy kell megcsinálni, mintha paprikás krumplit csinálna az ember, csak virsli, és kolbász nélkül, a végén pedig csak össze kell keverni a fodros tésztával.
Majdnem tökéletes lett elsőre, az íze finom volt, viszont nem volt itthon semmiféle törőszerszám, a villával összenyomkodást meg baromi hamar meguntam, ezért kicsit leveses lett, mivel nem szívta fel a félig felkockázott krumpli a szaftot... de azért jó volt.

A krumplis tészta éjszaka Holdfogyatkozáskor.


Share
Share