Az idei krumpli még nem túl öreg, ezért lehetnek gátlásai, félelmei, esetleg szégyenlős kissé. Ha ilyennel találkozunk, miután levetkőztettük róla a zsákot, találjuk ki neki a megfelelő átmeneti helyet a lábas és a tányérunk között. A miénk extra óvatos, ezért két Szaturnusz-gyűrűt is elképzelt maga köré... egyet fából, és egyet porcelánból. A végén a macskák mégis megették... viszont, előbb nyalogatták.
Te Vidra! Szerinted kik azok a zöld figurák abban a lapos tányérban?Lehet, hogy értünk jönnek?
Lehet, hogy mégse kellett volna belenyalni a főzelékbe?
Nemtom miről beszélsz... de úgy érzem, a bundámban márnem csak én vagyok... asszem, az egyik beugrott mellém,
és most ő néz ki a fejemből.
Ahhoz, hogy elérjük ezt az állapotot, meg kell előbb hámozni a krumplit (én mind a 2 kilót elintéztem), aztán jól meg kell mosni, és karikára vágni. Lehet más formájúra is, de én ragaszkodom a menzás kinézethez... de csak krumpliilag, mivel a menzásban nem volt pirospaprika sem, és petrezselyem se... legalábbis abban a menzásban nem, amit én ettem a suliban.A felvágott krumplikat felöntöttem derékig vízzel, jól megsóztam, dobtam rá egy erőleves kockát, 3-4 babérlevelet, és lefedtem. Mivel vékonykákra vágtam, hamar megfőtt a krumpli, ezért már jó előre előkészítettem a lisztes-pirospaprikás-tejfölös habarást. Belekavargattam... jó csomós lett, ezért kislángra tekertem, hogy lassan főjön szét. Amikor már nem voltak benne dióméretű csomók, akkor vettem a bátorságot, és tettem bele 1 evőkanál ecetet is, és megszórtam petrezselyemmel. Rottyant még egyet-kettőt... a szomszéd Sanyi bácsi is... és már le is csavartam... a főzeléket.
A makkák jól vannak, szagoltattam velük fokhagymát... az kiűzi a gonoszat, így ha gonosz ufó költözött beléjük, akkor az már elmenekült... ha meg jó ufó, akkor maradhat... viszont, ha nem bírja a fokhagyma szagot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése