Töltött paprika

Gyorsan összedobok valamit, mert nincs sok időm... + úgy vibrál a szemem, hogy már mellé is nyúltam. Most látom... nem is tudtam, hogy Nyúlnak van múlt ideje. Beazonosíthatatlan lila foltja tutira van, ráadásul Ausztria formájú, de majd teszünk rá macskaszőrt és elmúlik.
Legyen töltött paprika. Az jó, és szeretjük is. Igen, az nem elég, ha jó, mert a sóska lehet tőlem bármilyen finom, én meg nem eszem... pffúúúj.
A töltött paprikához először kell egy (hogy Nyúl szavaival éljek) Drága Mama (de csak Ő hívja így). Ha nincs "olyanunk", behelyettesíthető más jól főző rokonnyal is.
Ha megvan a DM vagy az őt helyettesítő személy, akkor nem árt, ha ingerenciát érez arra, hogy töltött paprikát főzzön, finomat... és abból nekünk is jusson... és elmenjen érte valaki.
Első lépésben, ha kész az ebéd, várjuk meg míg kihűl. Melegen nem lehet becsomagolni, mert a hátitátyóban megolvad a tic-tac, ha van nálunk. Nálam tic-tac mindig van, viszont nincs hátitáskám. De nagyon éhes vagyok!
Második lépésben, ha már kihűlt, vegyünk egy 3-4 kanálnyi Élettársat, akit jól időzítve jelentsünk be a DM közelében lévő fogorvosunkhoz. Érzéssel küldjük el oda, de csak annyira, hogy ne legyen túl sós. Tapasztalatból mondom, az nem segít, ha a végén cukrot teszünk rá.
Szóval, miután előkészítettük a második lépést is, ne együnk túl sokat aznap, mert akkor nem fér elegendő a pocakba, miután megfáradtan hazaérünk.
Puszi.