2010. szeptember 5., vasárnap

Restart szelet

Azért restart, mert magamon kellett nyomni egyet, hogy újra el tudjam kezdeni azt, amit még be sem fejeztem. Kezdjük túltenni magunkat az elmúlt napokon, ami nem is lett volna olyan borzasztó, ha nem ilyen stílusban folyik a lebonyolítás, de tanultunk belőle, és legközelebb már a rövidebb, ám hatásosabb utat választjuk.
Már pénteken... sőt, már múlt hétvégén meg akartam sütni, amit Zsé konyhájában találtam (na, így kell linkelni valakit/valamit, ha tetszik), de akkor más lett helyette, pénteken kedvem nem volt hozzá... és, bár tegnap se lett volna. Nem a recepttel volt a gond, az ottani megjegyzésekben is azt írták, hogy jó lett a süti. Megint velem volt a baj... hát, igen: nem bírtam ki, és felülbíráltam a receptet. Azért nem értem, miért csinálom ezt, mert eddig erre jópélda még nem volt.
Annyit változtattam rajta, hogy csúnyán leegyszerűsítettem: citrom helyett, citromlé volt csak (de ez nem az én hibám... citrus érzékeny a bőröm, és máskor sem tudok facsarni vagy hámozni citromot, narancsot, mandarint, grapefruitot), gondolom, már ez is kicsit visszavett a végkifejlet aromájából. Aztán, a javasolt külön "nedves", külön "száraz" edény helyett is, egy mindenes lett...
Miközben kevergettem az összetevőket összefele, eszembe jutott már nem is tudom miről, Oleg. Milyen rég rakott fel képet... vagy csak értesítőt nem kapok már arról, hogy tesz? Majd megnézem. De tényleg! És az enyémekhez se szólt hozzá ezer és még kétszáz éve... és miket látott eddig tőlem? A "cicc"-et, a "Krakkó"-t és... áááááááááááá! A Főzis képeimet! Meg a kutyásat! Nem jól állítottam vissza a Picasat! Nem "A link birtokában bárki"-n volt eddig, hanem "nyilvános" volt... és ezért más most az URL-címe, ezért nem látszódnak a képek a blogban! Gyorsan otthagytam mindent, bejöttem a szobába, mondtam Nyúlnak, ezt ki kell próbálnom, mert szerintem tényleg ez volt a hiba... és ha nem ez, akkor feladtam. Ez volt! Két napig ezen járt az agyam, de megfejtettem ezt a tökegyszerű problémát! Tehát, így jutottam el Olegtől a megoldásig... és azóta már azt is láttam, hogy rakott fel új képeket, de valamiért nem kapok róluk értesítést... gondolom, azt is elállítottam valahogy.
Jól van, süssünk. Inkább söröznék. Nyuszi! Nem felezünk el egy Tyskiet? Dehonnnem! Oké, de a szirupot én meg nem csinálom a sütihez. Akkor a tésztába az egy evőkanál citrom helyett, a sziruphoz javasolt mennyiséget is hozzátesszük... a joghurtból is 3 dl van, csak nem dobom ki az a fél decit, sör elé meg nem passzol... a cukorra mindenki írta, hogy sok, ezért 16 vagy 17 dekányi volt, amit én beleraktam... vajazni volt kedvem? Várjunk csak... nem, ahhoz sem volt! Csúfos módon vaj helyett, beolajoztam a tepsit, és azt szórtam meg liszttel. Ezt soha senki ne csinálja, mert borzasztó csomók lesznek a süti alatt!

Nekem is megsült fél óra alatt... és azért a sütőben fotóztam le, mert féltem, ha kiveszem összeesik. De nem esett össze utána sem. Finom, puha volt a tésztája, de a szirup kellett volna hozzá, mert száraz volt egy kicsit így magában.
...és itt jött a másik meggondolatlan cselekedet: miért nem a szirupot csináltam meg hozzá, és miért pudingot főztem inkább? A válaszra később rájöttem... először azt hittem a Tyskie az oka, meg a sós mogyoró, de nem... lelkiismeretfurdalásom volt Nyúl miatt. Pénteken többszöri kérésre se főztem neki pudingot... szerintem emiatt csináltam azt egyből, és nem a szirupot.

Mivel, egy puding kevés lett volna az egész sütihez, ezért 4 ilyen tálkába összevágtam kb. a tepsi felét, és arra öntöttem rá a pudingot... Nyúlnak még kakaóval is megszórtam... de ez sem vonta el a figyelmét arról, hogy vajon miért ez az új felállás.
Elrontottad, azért van rajta puding?
Provokációra nem reagálok, ezért nem is válaszoltam... egy ideig. :)




Share

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Share