Vaníliás kifli

...mákosan, nem komálósan.

Kezdődik... eddig egyik Karácsonyra se sikerült ehető édességet varázsolnom az asztalra... az első közös ünnepünkön olyan szilvás bejglit sütöttem, hogy azt hitték róla disznótoros... tavaly a kókuszos volt keserű, amellett, hogy puha se volt. Azt hiszem, Nyúlban már maradandó károsodás keletkezett emiatt, mert a mostani végeredményt már meg se akarta kóstolni. Végül megkóstolta... hümmögött, de éhes volt... ezt használtam ki... gondoltam, amennyit most megeszik, annyi fogy összesen... és így is lett. Az se segített, hogy megmondtam a süti eredeti nevét: vaníliás kifli.
Ez??? Az állaga olyan, de miért mákos? És miért ilyen a formája?
Háát, a recept diót írt, de az nincs itthon, meg nem is nagyon szeretjük, ezért mákkal csináltam. És miért ilyen a formája? Mert az a hülye recept azt írta, hogy a vajat hidegen dolgozzam össze a liszttel, és úgy is formázzak belőle kiflit, de hát az kőkemény volt, és már fájt a kezem a morzsolgatástól, és kiflinek meg baromira nem hajlott, szóval, örülj, hogy ehető valamennyire, és élvezd ki, mert ilyet többet nem csinálok, az biztos.

A recept szerint kell hozzá 28 deka liszt, 20 deka vaj, 5 deka porcukor, 10 deka darált dió, 1 tojás sárgája és vaníliás cukor. Kell hozzá egy 180 fokra előmelegített sütő, meg két kőműves kéz is... igaz, ez utóbbit elfelejtették leírni. Adtak viszont jótanácsot: Gyors mozdulatokkal morzsold össze a lisztet és a hideg vajat... aha, gyors... az voltam, igazán. Vagy mégsem? Azt hiszem, inkább nem. Add hozzá a tojássárgáját és a cukrot. Persze... az ujjaimat se érzem, majd tojássárgázok... jó lesz az egészben bele, ahogy van... hátha úgy könnyebb lesz a gyurma... nem volt az. Dolgozd össze, gyúrj belőle egy gombócot. Csomagold fóliába és 1 órára tedd a hűtőbe pihenni.
Igen... ahogy fent is látszik a képen, ez mind sikerült is.
Most egy gombóc vagy több kisebb, nem mindegy? + Nekünk csak alufóliánk van... viszont almoszacsiból sokféle fajtájú, méretű. Nyúl itt megijedt egy picit. Utána még jobban.

Mackó mindenhez asszisztál, pedig én egyedül is ura vagyok a helyzetnek... egy ideig. Azt hittem, a nehezén túl vagyok... akkor még nem sejtettem, hogy a kiflihajtogatás is csak a mesekönyvben létezik. A tésztát enyhén lisztezett deszkán fél centire nyújtani, 5 centi hosszú darabokat kivágni, kiflinek hajtogatni, és 15 perc alatt világosbarnára sütni.
Először is: deszkát csak indokolt esetben... kézzel is lehet paskolgatni, formázgatni... akkor még melegedik is a tészta, így lágyul is. Végül kifli helyett kosárka lett.

Még melegen megforgatni a cukorban. Ezt betartottam. Nem lett olyan rossz... csak viszonyítás kérdése az egész. Ha nem tudjuk, hogy vaníliás kifli, akkor nem zavaró a sok mák benne... és ha nem várjuk a maradi kifli formát, akkor a kosárka is "csinos" (örökre copyright).

Ezzel a következtetéssel, és tapasztalattal kívánok mindenkinek
Boldog, Békés Karácsonyt!